Rácz Judit

Énekesként hosszú ideig gazdagította a magyar zenei éle­tet, ma pedig közösségszervezőként, a Crescendo Nyári Akadémia vezető művésztanáraként teszi ugyanezt.

Sokat dolgoztak együtt a korán elhunyt Kocsis Zoltánnal, őrizni akarja az örökséget, de tovább kell lépni.

Leginkább komolyzenei műsorvezetőként ismert, pedig a nyilvános szereplésen túl egy kevésbé publikus, de talán érdekesebb foglalkozása is van. Eddigi élete pedig bővelkedik meglepő kanyarokban.

Nemrégiben érte a megtiszteltetés, hogy a nagynevű zongoragyár saját művészei közé választotta. Vagy fordítva: a Steinway örülhet, hogy a csillogó névsor újabb nagyszerű művésszel gazdagodott. Most két évig Tokióban fog tanítani, de azért itthon is hallhatjuk.

Világjáró, keresett művész, aki szerint a világjárást nem akadályozni, hanem éppen elősegíteni kellene. Annak idején Maurice André emelte meg előtte a kalapját, ma pedig már műveket írnak neki.

Orosz-zsidó dédapja a forradalom idején menekült el Oroszországból – az igazi nevét senki nem ismeri, mert amit azóta visel a család, az a francia határon született félreértés: „ja ruszkij”, „orosz vagyok”. De már mindegy is – interjúalanyunk ezen a néven lett világhírű kontratenor.

Decemberben a Messiást vezényelte a Müpában. Budapestet szereti, és sajnálta, hogy ezúttal nem volt ideje kedvenc fürdőjére, a Királyra, amelynek török kupolája elbűvölte. A barokk zene apostola nemcsak a vezényléséről, hanem a kertjéről is híres, de azt is boldogan mesélte, hogy legutóbb egy értékes 17. századi festményt vásárolt egy itteni aukción.

A Zeneakadémia doktora, aki más művészetek felé nyitó, éneklő társulatot vezet. Adtak már gasztrokoncertet, játszottak operát barlangban és részt vettek több színházi előadásban is.

A kóruséneklés új, mindenki számára nyitott formáját alakítják ki azzal, hogy bevonják az éneklőket a zenei döntésekbe, alkotóan használják a teret, a tömegből minőséget tudnak létrehozni, és nem repertoárt építenek, hanem 6-9 előadás után továbblépnek. És kiderül: gyakorlatilag mindenki tud énekelni.

Az az egyre ritkuló muzsikusfajta, aki folyamatosan tanul új darabokat csak úgy, a saját örömére és épülésére is. Sok helyen hallhatjuk, alkalmi együttesben, nagyzenekarban, kamaraformációkban, improvizációs duóban. Úgy tűnik, a fáradtságot és a fásultságot nem ismeri.

Amikor azt próbáltuk kideríteni, hogy ki mit gondol a kortárs zenéről, ellentmondó válaszokat kaptunk, a „reménytelen helyzettől” a „ semmi baj, virágzikig”. Az így kialakult kép távolról sem egységes, sokkal inkább egyéni érzések színes lenyomata.

Májusban lett 60 éves. A szintén kerek születésnapos Debussyről, Bartók szelleméről és saját átiratairól beszélgettünk vele, de – mint az újraalakult Corvin-lánc Testület tagját – a Horthy-rehabilitációról is kérdeztük.