A kortárs zenével kapcsolatos számos ambivalens megnyilvánulás mellett és ellenére – ki szidalmazza, ki diplomatikusan hallgat, ki elzárkózik – szerencsére vannak, akik hisznek benne, és mindamellett, hogy maguk is komponisták és/vagy előadóművészek, sokat tesznek azért, hogy elősegítsék új művek születését és előadását. Az Eötvös Péter Kortárs Zenei Alapítvány a kezdeteitől fogva, de magyarországi megtelepedése óta (2013-ban, a BMC új épületének megnyitásakor ott kaptak helyet – R. J.) számunkra is láthatóbban teszi ezt: előadói, karmester- és zeneszerzőkurzusokat, találkozókat szervez, ösztöndíjakat ad, pályázatokat hirdet, jelentős nemzetközi együttműködéseket hoz létre. Ezek a projektek egyre komplexebbek, éppen azért, hogy a zenei élet különböző szereplőit, komponistákat, előadókat, rendezőket, koncertszervezőket és a közönséget közelebb hozva egymáshoz, megkönnyítsék új művek keletkezését, előadását és befogadását. Legújabb vállalkozásuk is egy teljes folyamaton, egy operaprodukció létrehozásán halad végig, kicsiben persze.
DialogScene – azaz énekes párbeszéd a színen egy férfi és egy nő között. Ezzel a feladattal versenyezhettek 35. életévüket még nem betöltött komponisták az alapítvány által kiírt pályázaton. A beérkezett tucatnyi pályaműkezdemény meghallgatása után a zsűri – Eötvös Péter, Pascal Dusapin francia zeneszerző és Vajda Gergely karmester – februárban választotta ki azt az öt komponistát, akik azután a maguk választotta librettóra kidolgozhatták saját jelenetüket, egyenként 15 percben. Az öt kis darabot egy előadásként láthatja a közönség a BMC-ben szeptember 15-én. Egy francia zeneszerzőn kívül a nyertes komponisták mind Európán kívülről jöttek, de a 24 éves kínai lány, Zixiao Wang kivételével mindegyikük Európában (is) tanult. Operát még egyikük sem írt, s noha most sem ez volt a feladatuk, de saját 15 perces darabjuknak értelmes dramaturgiai egységnek, minidrámának kell lennie, ami saját bevallásuk szerint izgalmas kihívást jelentett. Az egyszerűség és a kivitelezhetőség kedvéért kíséretként csak zongorát lehetett használni. A munka azonban nemcsak komponálásból állt, hanem végigkövette a folyamatot a zene megalkotásától az előadásig, és ez az, ami minden résztvevő számára kivételesen tanulságos és fejlesztő volt. Csak a komponisták alkotnak nemzetközi csapatot: az énekeseket Meláth Andrea javasolta fiatal tanítványai közül, az öt kis darabot pedig a Színművészetin Ascher Tamás zeneirendező-osztályába járó öt fiatal viszi színre. Nekik is új feladat tehát, hogy egy teljesen új darabot kell megrendezniük, a szerző jelenlétében és vele együttműködve. A próbák Vajda Gergely zenei vezetése-felügyelete mellett zajlottak, de karmester egy zongorához és két énekeshez nem kell, így az operaprodukciókban nem ritka, hol nyílt, hol rejtett harcra karmester és rendező között a „végső szóért” itt most nem került sor; az alkotás folyamatában ki-ki vérmérséklete szerint vett részt, s akár eltértek a szerzők és rendezők elképzelései, akár nem, a fiatal komponisták és a nem kevésbé fiatal rendezők egyaránt izgalmasnak és tanulságosnak tartották a közös munkát. Éppen ez volt a cél, hogy minden közreműködő úgy szerezzen tapasztalatot ebben a bonyolult folyamatban, hogy bár a tét itt is valós – jó lesz-e az előadás, tetszik-e a közönségnek, összeáll-e az egész –, a hangsúly a tanuláson van, védett környezetben, magas színvonalú szakmai segítséggel.
Egy férfi és egy nő dialógusa az operaműfajnak mondhatni alapösszetevője, legyen szó – boldog, boldogtalan, születő, megszűnő – szerelemről, vagy anya-fiú, apa-leány kapcsolatról. A választott témák igen különbözőek; van részlet az Alice Csodaországbanból, egy másik mű Schönberg Megdicsőült éjének alapjául is szolgáló Dehmel-verset veszi alapul, egy harmadik D. H. Lawrence egy regényéből merít és így tovább. A közönség tehát különös keresztmetszetet lát abból, mi jut eszébe öt fiatal zeneszerzőnek a férfi-nő kapcsolatról. S mivel ezt egyetlen egybefüggő darabként fogja látni és hallani (egy szünettel), külön kihívást jelentett a darabok sorrendje.
A DialogScene költségeit az alapítvány célzott adományokból fedezte: az Ernst von Siemens Musikstiftung 45 százalékát, a svájci Art Mentor Foundation Lucerne 35, az NKA 15, a Francia Intézet 5 százalékát adta a költségvetésnek, a BMC pedig a helyszínt és a technikát biztosította. Mindez jól jelzi az alapítvány nemzetközi presztízsét, hiszen ilyen támogatások megszerzéséhez nemcsak jó projekt, hanem nagy múltú, komoly és hiteles intézmény is szükséges. Az Eötvös Péter Kortárs Zenei Alapítvány tevékenysége és projektjei névadója hatékony és pragmatikus hozzáállását tükrözi. Ahogy ennek a projektnek is némiképp előzménye volt a 2013-ban Mrożek-szövegre készült és több európai városban is turnéztatott, szintén többszerzős Out at Sea című opera, úgy hírlik, hamarosan egy újabb, még komplexebb tervről is értesülhetünk.
