Szlankó Bálint

A január végére tervezett Genf 2 béketárgyalásnak, amelynek az volna a feladata, hogy lezárja a szíriai polgárháborút, esélye sincs a sikerre. A konfliktus áldozatainak száma már most jóval meghaladja a jugoszláviai háborúkét, ráadásul napról napra nő, s a rendrakásra senkinek sincs ötlete.

Hónapról hónapra dezintegrálódik az ország, hullik szét kisebb-nagyobb zónákra, amelyeket különböző milíciák ellenőriznek. Továbbra is dúl a felkelők és a kormány közötti harc, de egyre többször törnek ki és fajulnak fegyveres harccá a felkelő csoportok közötti hatalmi és ideológiai ellentétek - egyre erősödnek az iszlamista csoportok.

Az ország északi részén fekvő El Babban egy évig tartó békés tüntetések után, a biztonsági erők brutális reakciójára válaszként tört ki a fegyveres felkelés. Ma forradalmi kormányzat irányítja a várost.

Mára legalább húszezerre tehető a szír polgárháború halálos áldozatainak száma (az ellenzék szerint van harmincezer is), ám egyelőre úgy tűnik, hogy a konfliktus csak fokozódik. Külső beavatkozásra nincs kilátás, noha az összeomlás szélén álló Asszad-rezsimtől bármilyen gazság kitelik.

Tulajdonképpen csoda, hogy eddig csak három katonánk halt meg. Az a magyar katona, aki hétfőn vesztette életét Afganisztánban, miután megtámadták a konvoját - rút iróniával már hazafelé tartott -, bőven lehetne a sokadik. A békefenntartásnak induló afganisztáni magyar misszió már több mint egy éve messze nem csak az. Még ha a magyar közvélemény erről nem is nagyon tud, részben saját érdektelensége miatt, részben azért, mert a politikai és katonai vezetés csak a legnagyobb óvatossággal kommunikál erről: a Magyar Honvédség háborúzik.

Lapzártánkkor úgy tűnik, hogy nem Tony Blair, hanem Herman von Rompuy belga vagy Jan Peter Balkenende holland miniszterelnök. Esetleg valaki más. Jelölési eljárás nincs, a szempontok zavarosak, ahogyan az új uniós alapszerződés által létrehozott poszt is. Már csak ezért sem könnyű megmondani, hogy a november 19-i brüsszeli csúcson megválasztott elnök megfelelő-e a szerepre.

Az tulajdonképpen természetes, hogy a múlt heti európai parlamenti választáson alig esett szó az Európai Unióról meg azokról az ügyekről, amikkel a 22 magyar képviselőnek majd foglalkoznia kéne. Nem csak mi vagyunk ilyen vidékiek, a legtöbb tagállamban így megy ez. Még csak nem is próbált senki úgy tenni, politikus és szavazó, mintha ez igazi európai választás lenne. Mindenütt időközi pálcatörés az épp kormányzó párt felett.

Van bármi értelme az európai parlamenti szavazásnak? A kampány belpolitikáról szól, olyan, mintha egy plusz országgyűlési választás volna, leszámítva, hogy semmi látható tétje nincs. Rendes kampány híján nem világos az sem, hogy mit csinálnak az EP-képviselők, és mi alapján válasszunk a jelöltek közül.

Brüsszel legbejáratottabb közhelye, hogy az Európai Uniónak jót tesz egy kis válság: először összeesik, mert a soktagú, sokérdekű közösségnek nincsen erős központi irányítása, aztán, tanulva a krízisből, új intézményeket növeszt, hogy a legközelebbire már okosabban reagáljon. Így vezettek a hetvenes évek gazdasági válságai az egységes piachoz; a balkáni háborúk a közös kül- és biztonságpolitikához; a bővítés az alkotmányos szerződéshez. Maga az unió a világháború káoszából született. Minden válság új alkalom a fejlődésre.

A méretek egyszerűen észbontóak, ahogyan az ember kipillant a 420 méter magas Dzsinmaó-torony tetejéről. A sanghaji pénzügyi negyed, a Pudong tizenöt évvel ezelőtt még nem létezett, ma pedig majdnem akkora, mint Chicago.

Érdemes nagyon figyelni rá. Nem csak azért, mert ő napjaink egyik legtöbbet idézett, legeredetibb (és legellentmondásosabb) geopolitikai gondolkodója, akinek a kétezres évek elején megjelent Of Paradise and Power című könyvét Javier Solana, az EU külpolitikai főképviselője kötelező olvasmányul adta ki munkatársainak. De azért is, mert Robert Kagan John McCain tanácsadója. Szlankó Bálint

Noha a NATO-nak 2008 tavaszára sikerült elérnie, hogy a tálibok tevékenysége ne fejlődjön teljes felkeléssé, Afganisztán továbbra is bajban van. Az állam rosszul vagy sehogy sem működik, a korrupció észbontó, a fejlesztések akadoznak, a kormányellenes lázadók még az eddigi eredményeket is veszélyeztetik. Helyszíni beszámoló.