Betegállomány - Mi marad az unióból a válság után?

  • Szlankó Bálint
  • 2009.04.16 00:00

Publicisztika

Brüsszel legbejáratottabb közhelye, hogy az Európai Uniónak jót tesz egy kis válság: először összeesik, mert a soktagú, sokérdekű közösségnek nincsen erős központi irányítása, aztán, tanulva a krízisből, új intézményeket növeszt, hogy a legközelebbire már okosabban reagáljon. Így vezettek a hetvenes évek gazdasági válságai az egységes piachoz; a balkáni háborúk a közös kül- és biztonságpolitikához; a bővítés az alkotmányos szerződéshez. Maga az unió a világháború káoszából született. Minden válság új alkalom a fejlődésre.

Brüsszel legbejáratottabb közhelye, hogy az Európai Uniónak jót tesz egy kis válság: először összeesik, mert a soktagú, sokérdekű közösségnek nincsen erős központi irányítása, aztán, tanulva a krízisből, új intézményeket növeszt, hogy a legközelebbire már okosabban reagáljon. Így vezettek a hetvenes évek gazdasági válságai az egységes piachoz; a balkáni háborúk a közös kül- és biztonságpolitikához; a bővítés az alkotmányos szerződéshez. Maga az unió a világháború káoszából született. Minden válság új alkalom a fejlődésre.

Lehet, hogy a mostani krízis egy kicsit más? Nem csak arról van szó, hogy az EU hajója lassan és bizonytalanul navigál a hullámokon. Minden nagy hajó ilyen, pláne, ha kollektíven kormányozzák. Most a szokásosnál is kevésbé egyértelmű, ki a főnök: a harcias Sarkozyt a szerencsétlen és alkalmatlan cseh kormány követte az elnökségben. Az sem teljesen világos, hogy a háttérben az Európai Bizottság pontosan mit is csinál. Gordon Brown brit miniszterelnök csak most vette észre, hogy egyáltalán létezik az EU. Késő: jó, ha egy éve van még hátra a Downing Streeten.

Ez a válság komolyabb azoknál, amelyekkel az EU-nak eddig szembe kellett néznie. Nehéz időkben a tagállamok mindig hajlamosak befelé fordulóvá, önzővé válni, a maguk baját helyezni előtérbe. A közösségtől és az egységes piactól való elfordulás most külön katasztrófa lenne, mert tovább mélyítené a válságot, és a szokottnál jobban aláásná a közös intézményeket. Már az eurózóna felbomlásáról beszélni sem számít szentségtörésnek, ha valamelyik állama, mondjuk Olaszország vagy Írország, államcsődöt jelent. De a fő probléma az, hogy az EU intézményei nem tartottak lépést a térség gazdasági integrációjával, nem tudják menedzselni elszabadult folyamatait. Azokon a területeken, ahol ez a válság dúl és ahol megoldást nyerhet, Brüsszel nemigen tud mit tenni: a bankszektor rendbetétele és a belső fogyasztás élénkítése az államok hatásköre, mert náluk van a pénz. És ahogy Darvas Zsolt, a brüsszeli Bruegel kutatóintézet munkatársa rámutat, az EU még a fogyasztásélénkítő csomagok koordinálásában sem igen tünteti ki magát. Úgy tűnik, a szervezet nemhogy sikert kovácsolna a válságból, de az eljelentéktelenedést kockáztatja.

De vannak területek, ahol az EU nagyon is próbálkozik, gyakran még olyan húzásokat is megenged magának, amelyekre nemigen van mandátuma. Már megmentette Lettországot és Magyarországot a valutaválságtól, és hamarosan Romániát is kisegítheti. Az e célra szolgáló pénzügyi alapot nemrég 50 milliárd euróra duplázták. Befektetési és fejlesztési bankjain keresztül majdnem 25 milliárd eurót tett hozzáférhetővé a megroggyant kelet-európai bankok számára. A németek megígérték, hogy kisegítik azokat az eurózóna-államokat, amelyek államcsőddel néznek szembe, holott az EU szabályai ezt elvileg nem támogatják. Hasonló ígéret szól az eurózónán túlra is. A bankközi hitelpiacot tavaly ősz óta gyakorlatilag az Európai Központi Bank tartja életben. Ami az eurót illeti, jobban teljesít, mint bármelyik nagy valuta. Vonzereje tovább nőtt, nemcsak a kis kelet-európai gazdaságok körében, de még a büszke és független skandináv államok szemében is, ide értve Izlandot, amely pedig nem is tagja az EU-nak.

Kétségtelen, hogy felerősödtek a gazdasági nacionalizmus hangjai. Az is tény, hogy megszaporodtak a protekcionista intézkedések, elsősorban a tagállami bankmentő csomagokban, amelyek arra kötelezték a pénzintézeteket, hogy hazai piacukra koncentráljanak. De nincs rá bizonyíték, hogy az egységes piac súlyos és szisztematikus támadásoknak lenne kitéve. Az Európai Bizottság vizsgál minden állami támogatási csomagot, és lehet, hogy a pénzek egy részét vissza is fizetteti. És hacsak a recesszió nem mélyül el drámaian - ezt persze most még nem lehet kizárni -, szinte biztos, hogy az eurózóna egyetlen tagja sem megy csődbe. Kevesen gondolják komolyan, hogy a közös pénzt használó államok közössége darabjaira törhet. Tagjai már rég túllépték azt a pontot, ahonnan még volt visszaút. Az egymásrautaltság ereje már erősebb, mint az önzésé, és ezt éppen a válság mutathatja meg a legjobban. A szerkezet egyelőre szilárdan kitart.

De ha kevés is a komoly jele annak, hogy a válság elmélyítené Európa megosztottságát, arra sem számíthatunk, hogy a krízist valami nagy ugrás követi. Igaz, szó van róla, hogy egy egységes európai pénzügyi felügyeleti szerv lépne a zavaros bankfelügyeleti struktúrák helyébe, amelyek figyelmét elkerülte a készülődő vihar. Még az is lehet, hogy az írek beijednek annyira a krachtól, hogy ősszel megszavazzák az EU új alapszerződését, amelyet tavaly elutasítottak. De még a reformszerződés ruganyosabb intézményei, erősebb vezetői struktúrái sem fogják alapvetően felrázni a szervezetet, amely diffúz felépítése miatt lassú és bizonytalan.

Az EU nem fog drámaian megújulni, mert a jelenlegi körülmények között elérte az integráció határait. Az egységes piac logikusan következett a hetvenes évek gazdasági válságaiból. De a "nagy hitelválságból" már nincs hová előremenekülni, mert minden további komoly lépés túlságosan korlátozná a tagállamok megmaradt gazdasági-pénzügyi függetlenségét. Ezt még az alkotmányos szerződés, az európai föderalizmus utolsó kísérlete is felismerte (amely valójában inkább ügyes átszervezés, mint alkotmányos forradalom lett volna). A következő logikus előrelépés a közös költségvetési politika lenne (a közös monetáris politika mellé), ám ennek nincs realitása. Ahogy annak sincs, hogy valódi (és valóban demokratikus) európai kormány álljon e politikák élére. Európa vezetői, akik többnyire túl fiatalok ahhoz, hogy emlékezzenek a háborúra, az integráció fő motorjára, nem kérnek a föderalizmusból. Polgáraik, akik változatlanul a nemzetükhöz lojálisak elsősorban, és nem valami absztrakt európai egységhez, nem alkotnak valódi demokratikus európai közösséget. A reformok, amelyek a válságot követik, erősebb együttműködést írnak majd elő itt-ott. De együttműködést a szuverén államok közt, nem valódi közös intézményeket.

A válság - hacsak drámaian el nem mélyül - nem fogja szétverni az uniót. De nem is erősíti meg látványosan, ahogy sok korábbi válság. A szervezet majd szépen keresztülbukdácsol rajta, ahogyan mindig. És ha túl lesz rajta, nagyjából ugyanúgy fog kinézni, mint most.

Neked ajánljuk

Riviéra–Erzsébetváros motortúra

  • Támogatott tartalom

Lengyel Gábor hosszú évtizedeken át dolgozott az orvosiműszer-kereskedelemben, és kizárólag olvasóként tekintett az irodalomra. A helyzet azután változott meg, hogy elhagyni kényszerült vállalkozását, s az ezzel járó traumát úgy dolgozta fel, hogy írni kezdett – terápiás céllal.

Lezárt műhely, levert lakat

Miközben nagyszabású kiállítással emlékeztek meg a Ludwig Múzeumban a magyar film születésének 120. évfordulójáról, a szentendrei Ferenczy Múzeumi Centrum – MűvészetMalomban ugyancsak a magyar film a főszereplő, konkrétan a rendszerváltás utáni idők talán legizgalmasabb hazai filmes műhelye, az Inforg Stúdió.

A balfácán napja

Nem vennénk rá mérget, hogy a Netflix gyártásában készült friss svéd történelmi krimisorozat készítői valóban Harold Ramis 1993-as klasszikusából, az Idétlen időkigből vették a dramaturgiai inspirációt, de A valószínűtlen gyilkost nézve könnyen érezhetjük úgy, hogy Stig Engström is belekeveredett egy Phil Connorséhoz hasonló időhurokba. 

Dzsúdló és a magány

  • Puskás Panni

Dzsúdló nem azonos Jude Law-val, hanem egy magyar zenész, akinek leghíresebb száma a Lej. Ilyen és ehhez hasonló titkokat tudhatunk meg e „Z generációs pandémia paradigmából”, de csak akkor, ha valaki olyan szerencsés, mint én, és egy Z generációs digitális bennszülöttel nézheti végig a darabot. A tizenhat éves húgom árulta el azt is, miért nevet a főleg fiatalokból álló közönség azon, hogy az egyik szereplő annyira depis, hogy a frufruját is majdnem levágta.

Politikai inszeminátor

Egy ország találgatja éppen, hogy mi a fenét is akar ez az egész jelenteni. Hogy Gattyán György, aki a LiveJasmin nevű site-ján keresztül élő webkamerás pornóval begyűjtött nagyjából 300 milliárd forintot, most minden előzmény nélkül miniszterelnök-jelöltként bukkant fel a honi média megfelelő bugyraiban. 

Apácától nyalókáig

Az elsősorban tematikus kiállításokat bemutató, programjaival a tradíciót és a történelmi eseményeket szokatlan fénytörésben vizsgáló 2B Galéria 19 alkotót felvonultató csoportos kiállítása most a kakast állítja a középpontba.