Van bármi értelme az európai parlamenti szavazásnak? A kampány belpolitikáról szól, olyan, mintha egy plusz országgyűlési választás volna, leszámítva, hogy semmi látható tétje nincs. Rendes kampány híján nem világos az sem, hogy mit csinálnak az EP-képviselők, és mi alapján válasszunk a jelöltek közül.
*
A probléma részben az, hogy nem teljesen világos, mit csinál az Európai Unió maga, s az miért fontos, illetve fontos-e egyáltalán. A szervezet érdemi demokratizálására irányuló összes kísérlet részben azon bukik meg, hogy az EU, bármily fontos szerepet tölt is be bizonyos kérdésekben, nem rendelkezik látványoskompetenciákkal. A nemzetállam szerepe továbbra is nagyobb a politikában, a gazdaságban, mindennapi életünkben - az állam adóztat és osztja el az adókat. Ehhez képest az EU mellékesnek tűnik, nem köti le a figyelmünket.
Minden olyan próbálkozás, ami arra irányul, hogy az Európai Parlament fontosságát bizonygassa, eldöntheti, hogy mivel példázza az intézmény erejét: a szoftverszabadalmi irányelvvel, a vegyi anyagok biztonságáról szóló rendelettel, netán a kipufogó-irányelvvel. Az érintett ágazatok számára mindhárom központi szabályozás, de hogy a választóknak ettől miért kellene izgalomba jönniük, rejtély.
Persze: valójában a szoftverek, a vegyi anyagok és a levegő fogyasztóinak - vagyis mindenkinek - fontosak ezek a kérdések, de a politikát nem ezek az ügyek hajtják. Az egészségügy vagy az adózás inkább - de ezekben az EU hatása közvetett. A magyar politikát leginkább a pártok, a pártoknak arcot adó személyiségek közötti konfliktusok (Orbán vagy Gyurcsány?), az ebből eredő Barátok közt jellegű dráma (lemond a miniszterelnök - rohanás!), illetve az ideológiai szembenállás (a gyakorlatban: kommunistázás és fasisztázás) formálják elsősorban. Az európai politika nem ilyen élénk, mert a vezetőket nem választják, mert nincs közös sajtó, nincs közös nyelv, nincs európai közélet. Nemcsak izgalmas ügyek nincsenek tehát, de nincsen valódi európai politikai közösség sem.
Akkor viszont tényleg: minek tartsunk európai parlamenti választásokat? A válasz az, hogy az EP hasznosmunkát végez. Tény: padsorai tele vannak gyenge minőségű politikusokkal, akik pályájuk alkonyát töltik ki e jól fizető poszttal, politikai ugródeszkát kereső, macskabajszú inkompetensekkel, illetve egyéb, komoly munkára alkalmatlan jöttmentekkel (plusz egy csomó konkrét kommunistával és nácival). Az is tény: az EP gyakran csinál magából bohócot következetlen "jelentéseivel" a legkülönbözőbb témákban, amelyekben gyakran nincs is illetékessége. Szeret populista ügyeket felkarolni, azokat nem mindig túl diplomatikusan képviselni. Az Economist nem járt olyan messzire a valóságtól, amikor nemrég úgy fogalmazott: a parlament egy "big fucking NGO".
Nem baj, az EU már rég túllépett azon a ponton, ahol miniszterelnökök, diplomaták és bürokraták felvilágosult, diszkrét kormányzása hatékony lehet. Az európai társadalom 27 államával, miriád gazdasági szereplőjével, érdekcsoportjával, lobbijával túl komplikált ahhoz, hogy zárt ajtók mögött lehessen irányítani. "Ha itt valaki úgy próbál valamit eldönteni, hogy előtte nem tart ötven nyílt konzultációt, az őrült" - fogalmazott egy európai bizottsági ismerősöm, aki pedig az egyik zártabb főigazgatóságon dolgozik, és jó eurokratához illő borzadállyal szemléli a Strasbourgban folyó cirkuszt.
*
Az Európai Bizottság és a tagállami kormányokat képviselő Tanács zárt, bürokratikus kultúrája kevéssé alkalmas rá, hogy megfelelően érzékelje az európai társadalom és gazdaság lüktetését. Erre a parlament jobb, épp zabolátlansága, nyitottsága miatt, és mert sokkal árnyaltabban tükrözi a társadalmat, amit képviselnie kell - hiszen választják. A sokfajta érdek óvatos becsatornázása az uniós döntéshozatalba nemcsak a hatékonyság miatt fontos, hanem azért is, hogy ezek a döntések elfogadhatóbbak legyenek a kormányzottak szemében. Az elbukott uniós népszavazások sorozata legitimációs válságot tükröz: az unióval kapcsolatos egyik legmeghatározóbb érzésünk, hogy távoli, elérhetetlen, befolyásolhatatlan. A kormányzók és a kormányzottak közti szakadék áthidalásának legjobb eszköze pedig a voks.
Tény, hogy ezt a szakadékot az EP eddig nem tudta áthidalni. Mégis jól tesszük, ha elmegyünk szavazni, mert az EU-t ugyan nem mindig kötik túl erős szálak a valósághoz, de ezek közül mégis a parlament a legfontosabb, a termeiben folyó sok bohóckodással együtt is. A bővítésekkel túl soktagúra nőtt, nehézkes, a diplomácia útvesztőiben rendre eltévelyedő, a nagy tagállamok túlerejének kitett és a nemzeti vétóktól akadályozott Európai Tanács, a biztos politikai bázissal nem rendelkező, évtizede identitásválsággal küzdő Európai Bizottság egyedül nem alkalmas a kormányzásra. A parlament komolyabban veszi az EU ideáit, mint a provinciális érdekeik fölé emelkedni gyakran képtelen tagállamok, és erősebb, mint a Bizottság hivatalnokkara.
Az elmúlt öt-hét évben a legprogresszívabb álláspontok jellemzően a parlamentben születtek, a legvalódibb, legőszintébb vitákat itt folytatták. A szolgáltatási irányelvtől kezdve a bővítésen át az alkotmányozáson keresztül a környezetvédelem szinte minden kérdéséig, ami az EU elé került, politikailag érettebb állapotban került ki a parlamentből. A jó elképzelésekben, amelyek keményebb tagállami-ágazati ellenállást váltottak ki, mint például a mobiltelefonok roamingköltségének csökkentése, a parlament adott az Európai Bizottságnak politikai támaszt. A parlament mentette meg az Erasmus diákcsereprogramot, amit a tagállamok majdnem kiheréltek. A parlament lehelt valamicske életet az eredeti, gazdasági modernizációs eszközeitől teljesen megfosztott 2007-2013-es költségvetésbe. A parlament tartotta napirenden a CIA börtöneinek és illegális rabszállításainak ügyét, amit a tagállamok legszívesebben eltussoltak volna. Magabiztosságát, lendületét pont abból nyeri, hogy választják. Valódibb és hasznosabb parlament, mint a kormánypárt és az ellenzék merev, értelmetlen ellenállásába dermedt Országgyűlés, ahonnan már régen kivonult az igazi politika.
Az EU egyre nagyobb szerepet fog nyerni Európa kormányzásában. Kulcsfontosságú, hogy demokratikus ellenőrzése szilárd legyen. Az EP jó munkát végez. Tessék támogatni jó képviselőkkel!
A szerző a Magyar Narancs volt brüsszeli tudósítója.
