Váradi Júlia

Gyönyörű udvarház Alsó-Ausztriában. Virágok, lombos fák, madárcsicsergés, harangzúgás, idill. Az udvar közepén hatalmas, fából ácsolt kereszt. Alatta hordágyra emlékeztető deszkapriccs. Elszabadul a pokol. Kezdődik a hatnapos, egyszerre ősi és vadul modern passiójáték. Főszereplői levágott állattetemek, frissen csapolt vér, belek, zsigerek, hús, csont és az áldozatok áldozatai, az emberek, akik vállalkoztak rá, hogy erre az időre kilépve a világból és önmagukból, részeseivé és aktív cselekvőivé váljanak egy különös színház különös előadásának. "Orgia-misztérium színház" - így nevezi a "főrendező", képzőművész, filozófus, festő, író Hermann Nitsch saját akcióját, amelyet a Prinzendorfban lévő kastélyában rendezett tavaly augusztusban. A vágóhíd helyett saját udvarára vitetett hat bika szertartásos levágása után a "játék" szereplői állati belsőségekkel lépnek egészen intim kapcsolatba. Összeér élet és halál, állati tetemek olvadnak egybe emberi testekkel, ősi rituálék szabályai keverednek a század őrült tapasztalataival, félelemmel s az öldöklés dühödt vágyával meg mindezek elutasításával és vad eltökéltséggel. Most végig lehet nézni az erről készített videofilmet (egyszerre hat képernyőn, párhuzamos történésekként) a Kiscelli romtemplomban. Ahol az aktus során használt kések, kampók, rudak, kasztráláshoz való hordszékek, fakádak, hordók és edények a zsigerek és a belsőségek meg a kifolyatott vér számára, olajkréta, géz, gyanta, miegymás ugyancsak láthatók. (A kiállítást B. Nagy Anikó rendezte - a szerk.) "riási, vérrel festett vásznak a romtemplom magas, helyenként lepusztult téglafalain. Mi hajtja azt a férfit, aki mindezt hatvanéves korában nyélbe ütötte?

Valójában hogy kezdődött? Nem tudja senki. Még maga a szerző sem. De egyszer csak író lett. Már elmúlt negyven, amikor úgy adódott, hogy egy kis írása miatt a barátai nyúzni kezdték, publikálja, s így jelent meg az első Cipó-történet a Pompeii hasábjain (nem P. Gy. novellái miatt szűnt meg a folyóirat). Az Alföld és a Holmi hozott eztán újabb adag Cipót. A szerző országos reputációra tett szert. Első kötete, A Friss Cipó-történetek jelentős könyvheti siker.

Évente legalább egy, de inkább két kiállítása van Magyarországon, ugyanennyi New Yorkban vagy máshol az Egyesült Államokban, de látták már a tárgyait Dél-Afrikában, Kanadában, Párizsban is. A minap egy hazai napilapban azt írták róla, hogy az "Erdély-iskola" legtehetségesebb tagja. Az is lehet. Munka közben válaszolt kérdéseinkre, New Yorkban.

Szeptember eleje óta új ember - a trieszti Giorgio Pressburger, azaz Pressburger György a VIII. kerületből - sétál be nap mint nap a Bródy Sándor utca legszebb épületébe. Nem véletlenül székelt itt hajdan az Országgyűlés, nem véletlenül vetett rá szemet oly sok pesti magángazdag és közintézmény. A századelőn volt itt kiállítóterem, rendeztek benne bazárt, használták filmszínháznak, sőt székelt benne a Katonatanács és a Statisztikai Hivatal is. 1942-ben végül Itália diplomatái győzedelmeskedtek, sikerült megvásárolniuk örök olasz tulajdonként az 1866-ban emelt impozáns épületet.

A Vitra Design Museum a Rajna-parti Weil am Rheinben, Bern közelében, a német-francia-svájci határ mellett, egy gyönyörű parkban áll. Aki ismeri, esküszik, hogy ebben a műfajban a világ legjelentősebbjei közé tartozik. Épülete kicsit olyan, mintha óriás ülőalkalmatosságokat, mondjuk különleges székeket állítottak volna egymás mellé, alá és fölé. Némelyik egy kicsit ferdén lecsúszni látszik, két másik a magasba tör. Tervezője a világhírű, kaliforniai Frank O. Gehrey, akinek bútoraiból - elsősorban rendhagyó formájú székeiből - volt már egy kiállítás Budapesten, a Váci utcai VAM Design Galériában. A Vitra Design Museum kitalálója és létrehozója, Alexander von Vegesack megszállott magánember, aki úgy érzi, a székek a legizgalmasabb tárgyak a világon, és hogy erről mindenkit meg kell győznie.

Európai kultúrember, ha érdekli a század magyar képzőművészete, most Linzben meglepheti magát egy nagyszabású gyorstalpaló tanfolyammal: november 29-ig tart nyitva az Ungarn - Avantgarde im 20. Jahrhundert című kiállítás, melynek rendezőjével beszélgettünk.

"Az Egyesült Államok egyik legjobb egyetemén végzett, s íróként is hamar megtalálta a helyét, mindjárt a pályája kezdetén a legtekintélyesebb folyóiratok egyikének, a New Yorkernek lett munkatársa. A sikerrel sem maradt sokáig adósa a sors: egy verseskötet, egy ifjúságnak írott könyv, több kitűnő novella s egy ragyogó kisregény, az 1958-ban írott The Poorhouse Fair után, mely magyarul is olvasható Szegényházi vásár címen, megalkotta azt a regényét, mely meghozta neki a világhírt, s amellyel egyszeriben Amerika legjobb írói közé került. Ez az 1960-ban megjelent Nyúlcipő (Rabbit, Run) volt" - írta egykor fordítója, Göncz Árpád Updike-ról. Azt is ő írta, hogy "van író, aki örökké fiatalemberként él az olvasói képzeletben". Nem lesz ez másként alábbi beszélgetésünk után sem, amit az író Magyarországon most megjelent, húsz novellát tartalmazó, Az élet alkonyán című kötetének apropójából készítettünk.

Susan Sontag nevét, művét a hetvenes évek óta ismerheti a magyar olvasó, amikor a Modern Könyvtár A pusztulás képei címen válogatást jelentetett meg esszéiből, elsősorban az Against Interpretation című kötetből. (Azóta legtöbb munkája megjelent magyarul: A betegség mint metafora, Az AIDS mint metafora, A fényképezésről című esszékötetek, illetve a Halálkészlet és A vulkán szerelmese című regények.) Itt-ott fotók is voltak róla: fiatal korában az intellektuális amerikai bombanő, aki bombabiztosan tudja, mi a dernier cri Párizsban, de eltájékozódik bármiben, amiről megkérdezik, és mindenről megkérdezik. Magyar vonatkozása, hogy 1985-ben megjelent a budapesti Kulturális Fórum (szakirányú helsinki utóértekezlet) alternatíváján is Jeles András és Eörsi István lakásain, valamint hogy lelkes támogatója Konrád György reménybeli irodalmi Nobel-díjának. 1993-ban az egyik első nyugati volt, aki szarajevói szafarira indult, Beckett Godot-ra várváját rendezte meg, és délután kettőre járt előadásra orvlövészek kereszttüzében a szépre éhes bosnyák közönségnek. A Narancs októberben New York-i lakásán erről kérdezte az írónőt.

Váradi Júlia