Timothy Leary: Új nem

szerző
Nyírõ András
publikálva
1996/24. (06. 13.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Az információ korának kritikusai mindent negatívan szemlélnek, mintha az információ mennyisége folytán elveszne annak értelme. Gutenberget is ezzel vádolták. De az egyén kezében még soha nem volt ekkora hatalom. Az információ korszakában az információt szabadjára kell engedni. Elérhetővé kell tenni bárki számára: ezt jelenti a népszerűsítés. Ma a filozófus feladata egyénre szabni, népszerűsíteni és humanizálni, hogy az emberek megbarátkozzanak vele. Néhányan láttuk, mi történik, és kivettük az LSD adta hatalmat a CIA kezéből, ma pedig a számítógép hatalmát marjuk el az IBM-től, ahogy korábban a pszichológiát az orvosoktól és az analitikusoktól. Minden időben olyan emberek közé tartoztam, akik Prométheuszhoz hasonlóan a hatalommal birkóztak, hogy visszaszolgáltassák azt az egyénnek.

Új emberfaj alakul. Előbb Aquariumból költöztünk át Terrariumba, most pedig Cyberia felé tartunk. A cybervilág közepe felé igyekszünk. A cyber nem más, mint az anyag, amiből a világ összeáll. Az anyag megfagyott információ.

A középkorban az információt igen költséges és ritka rendszerekben, kézírásos könyvekben tárolták, gondosan elzárva egy-egy herceg vagy bíboros palotájában. Ezek az információk csak az agymosott és társadalomtól elidegenített, szerzetesnek nevezett hackerek részére voltak hozzáférhetők. Aztán 1456-ban Johannes Gutenberg fontos hardvert fejlesztett ki: a nyomdagépet. Ez a gondolatfeldolgozó rendszer már képes volt az olcsó és hordozható Személyi Könyv tömegtermelésére.

 

Az emberi agy

több mint százmilliárd neuron galaxisa, és több komplex információt képes tárolni és továbbítani, mint egy nagyszámítógép. A kognitív pszichológia az agyat újabban mint processzorrengeteget tekinti, tudatunk pedig e metafora fényében nem más, mint a neurális hardver operációs rendszere. A klasszikus pszichológia számos szakkifejezését lefordíthatjuk a számítógép nyelvére, az afféle kognitív funkciók, mint memória, felejtés, tanulás, kreativitás és logikus gondolkodás olyan módszerekként is felfoghatók, amelyekkel az agy adatbázisokat készít, amikben információkat tárol, mozgat és processzál. A nem kognitív funkciók, mint például az érzelmek, hangulatok, érzékelés, hallucináció, mánia, fóbia, transz és pszichedelikus víziók viszont olyan autonóm középagyi részekben zajlanak, amelyeket a bal félteke és az előagy általában nem használ a tudatos döntések során. Ezek a nem lineáris, tudat alatti részek véletlenül és tudatosan is aktiválhatók többféle módszerrel is. A "turn on", vagyis kapcsolj be popszlogen azt a lenyűgöző kibernetikus képességet írja le, amellyel agyunk olyan részeit aktiválhatjuk szelektív módon, amelyek általában elérhetetlenek.

 

Ezek a metaforák

csak egy elektronikus kultúrában jöhettek létre. A múlt misztikusai és tudattágító filozófusai, mint például Buddha, Szent János, William James vagy Aldous Huxley így még nem írhatták le vízióikat és megvilágosodásaikat. A kibernetikus terminológia felhasználásával tovább bővíthetjük tudásunkat az agy információfeldolgozó funkcióiról. Az, hogy egy mesterségesen előállított tárgy, mint a számítógép, segíthet belső biológiai folyamatok megértésében, egyre természetesebbnek tűnik az emberi tudás gyarapodásával. Harvey hasonlata, amelyben a szívet egy, a vér áramoltatására szolgáló pumpának írja le, nyilvánvalóan a hidraulikából származik. Az anyagcsere-folyamataink megértésében a termodinamika jött a segítségünkre.

Kétszáz évvel ezelőtt, az elektronikus gépek elterjedése előtt, az agyat olyan szervként definiálták, amely gondolatokat termel, csakúgy, ahogy a szív vért, a tüdő levegőt áramoltat. Negyvenöt évvel ezelőtt pszichológiaprofesszoraim az agyat az akkor létező legfejlettebb információs rendszerhez, a telefonközponthoz hasonlították. Ez a metafora nem vezetett sikeres kísérletekhez, így aztán a pszichológia nem is nagyon törődött az aggyal. Freud pszichoanalitikus elméletei sokkal használhatóbbnak bizonyultak, mert ismerős termodinamikai hasonlatokon nyugszanak: a neurózist a hullámzó, gőzös, túlhevített ösztönök elfojtása okozza, ami számos szimptómában felszínre törhet.

 

Hogy beszélni

és gondolkodni tudjunk a hallucinogén jelenségről, rákényszerülünk arra, hogy visszalépjünk a keresztény miszticizmus és bizonyos, a vizionárius élményt évszázadokon keresztül tanulmányozó távol-keleti vallások ősi irodalmához. A misztikusok pedig sznob módon, társadalmilag indukált illúziók hálójának tekintették a konszenzusvalóságot, és az élet pszichológiai-vallási értelmének a megváltozott tudatállapotok elérését tartották. A huszadik században ez természetesen óriási zűrzavart okozott, a legtöbb gyakorlatias amerikait irritálta ez az eszeveszett kísérlet a kémiai elmebaj és az önkezűleg gerjesztett káosz befogadására. A valóság definíciója körül kibontakozott ismeretelméleti viták hamarosan hisztérikus társadalmi szélsőségek csatáiba torkolltak. A késő huszadik század drogháborúiba kulturális, morális, politikai, etnikai és generációs kérdéseket kevertek. De

 

az alapprobléma

szemiotikai. Ezen a ponton a technológia ismét a segítségünkre siet, és az idegfunkciók egy minden eddiginél jobb modelljét adja. A televízió az ötvenes évek során vált tömegessé. A következő évtizedek számos pszichedelikus utazója reagált hasonlóan a tudatát elárasztó képekre, mint a képernyő villódzását passzívan szemlélő néző. 1976-ban aztán jött az Apple személyi számítógépe, a videójátékok pedig jártasságot biztosítottak a fiataloknak a villódzó elektronikus képernyőkön való digitális információ kezelésében. Ezek a fiatalok, akik már gyerekkoruk óta szörföltek a televízió csatornáin, és megtanulták, hogyan aktiválják agyuk tudat alatti részeit akár hallucinogén drogokkal is, egyedülállóan felkészültek voltak arra, hogy megtervezzék a számítógép és az agynak nevezett kibernetikus emberi szerv közötti felhasználói felületet. Õk sokkal inkább képesek voltak kezelni a felgyorsított tudatáramlást, a többszintű valóságot, a digitális logika láncfüzéreit, mint kevésbé játékos, konzervatív ellenfeleik az IBM-nél. Steve Jobs az Apple és a Mac kifejlesztése terén elért óriási sikerét kifejezetten az IBM - a hatvanas évek ellenkultúrájának egyik legfontosabb ellenségképe - elleni keresztes hadjárat motiválta. 1980-ra az olcsó személyi számítógépnek köszönhetően

 

fiatal amerikaiak

milliói váltak bennfentessé a digitális technológia területén. A legtöbbjük azt is megérezte, hogy a tudat működésének legjobb modelljét a pszichedelikus és a kibernetikus kultúra egyvelegéből hámozhatja ki. New Age pop-pszichológusok százai és obskurus neoegyházak tanítják a tudat újraprogramozásának technikáit. Herman Hesse szerint az ember vallásait kultúrája gondolatfeldolgozó eszközeire, a mindenkori médiára alapozza. A gondolatfeldolgozó eszköz, vagyis a média birtoklása a társadalom feletti kontrollt jelenti; ez az elképzelés Orwelltől sem idegen. Az új, intelligens gépek felbukkanása új vallásokat fog létrehozni.

Az agynak elektronokra és pszichoaktív vegyszerekre van szüksége, ugyanúgy, mint a testnek az oxigénre. Ahogyan a táplálkozástudomány művelői meghatározzák a napi vitaminszükségletet, az agynak is meghatározható napi szükséglete van a digitális információ különféle fajtáiból. Senki nem állítja, hogy a jó öreg testrobot divatjamúlt. Semmi nem pótolhatja a csókot, az ölelést. De, bármennyire élvezetesek legyenek is, testi kapcsolataink csak annyira valóságosak, amennyire agyunk észleli őket. Kedvesünk érintését, ízét és illatát, bőrének puhaságát az agyunkba neuronok által közvetített elektromos szignálok formájában érzékeljük.

Genetikai rendszerünk

célja digitális információ fogadása, feldolgozása és termelése. Fel kell ismernünk, hogy minden intelligens lény arra törekszik, hogy minél tovább fenntartsa információfeldolgozó kapacitását. Testi formában. Idegi formában. DNS formájában. Mágneses jelek és szilikonmemória formájában. Molekuláris formában. Tárolt adat formájában, legenda, mítosz formájában. Posztbiológiai géntárak formájában, sokadik generációs vírusok formájában a világ számítógép-hálózatain. A huszonegyedik századi kibernauták már nem csak hogy megmenthetik személyiségüket az örökkévalóságnak elektronikus formában, de vírussá is változhatnak és önmagukat megsokszorozva védekezhetnek a véletlen vagy szándékos adatvesztés ellen.

Jó kérdés, hogy okozhat-e megváltozott tudatállapotot a számítógép. A magam részéről jelenleg gyenge digitális függőséget élvezek, amely kezelhető és társadalmilag hasznos. A kreatív írásról az ősi szufi-pitagoreus maximát követem: ha betépve írsz, szerkeszd józanul. Ha józanul írsz, szerkeszd betépve.

És mindig csapatban.

A május 31-én elhunyt szerző Káosz és kibernetikus kultúra (Chaos & Cyberculture, 1994) című könyvében megjelent írásaiból válogatta és fordította Bodoky Tamás.)

 


Internet-ajánlat helyett

A CD, amiről írnom kellene, nem kapható a boltokban, nem készült el, nincs, nincs, nincs. Helyette egy hír jelent meg: az Akadémiai Kiadó belebukott a Nagylexikonba. Ugyanebben az időben piacra került két lexikon: egy kis kézienciklopédia és a Révai lexikon, mindkettő sugárlemezen. Hiába, az üzlet az üzlet, még akkor is, ha erről az Akadémiai Kiadóban nem vettek tudomást. A kézilexikonról nincs mit mondani, a kézikönyv sosem fog megélni CD-n: áttekinthetőbb, kezelhetőbb könyv formában. A Révai lexikon CD-n még viccnek is rossz: nyudíjas adatok sugárlemezen. De veszik, viszik, siker lesz. Szomorú siker, mert arra épül, hogy nincs használható, korszerű lexikon a hazai információpiacon.

Az Akadémiai Kiadónak volt egy népszerű CD-sorozata, a szegedi Scriptum Kft.-vel közösen jelentették meg a nagyszótárakat. Az angol-magyar után idén kiadták a német-magyar és a francia-magyar szótárt is. Néhány éve Zöld Ferenc, az Akadémiai Kiadó igazgatója felmérte, mit vár tőle a kor szelleme, és úgy nyilatkozott, hogy lesz a Nagylexikonnak elektronikus kiadása. Szépen, sorjában - így tervezte -, kötetenként kiadnak egy CD-t. Szokatlan gondolatnak számított ez akkoriban. Nem azért, mert CD-n akartak megjelentetni lexikont, sok ilyen volt már, és még több tervről lehetett hallani. Viszont Zöld Ferenc előtt senki sem gondolt arra, hogy több CD-n jelentessen meg egyetlen lexikont. Egy sugárlemezen 250 000 oldalnyi szöveget lehet elhelyezni, ezen még az Encyclopaedia Britannica is elfér. A CD-s kiadás ára töredéke a papírkiadásnak, és a könyvváltozattal szemben könnyű rajta szavakat, utalásokat megkeresni. De ha több CD-n vannak az adatok, akkor lépten-nyomon cserélgetni kell a lemezeket. Mintha nem gondolták volna komolyan a dolgot. Zöld Ferenc ötletét a Révai lexikon kiadója, a Cyberstone Kft. most mégis valóra váltotta: négy CD-n jelent meg az anyag. A Révai ugyanis hasonmás kiadás, és az oldalak fotói sok-sok helyet foglalnak el. A négy CD-n nehézkes a keresés, de az eredeti kiadáshoz képest egy világháborúval és néhány tudományos forradalommal később már nem is akarunk különösebben keresgélni a Révaiban. A Révai sugárlemezen is használhatatlan, de legalább olcsóbb, mint a papírkiadás.

A CD, amiről írnom kéne, lehetne olyan, mint az Encyclopaedia Britannica: a CD-s változat méregdrága, viszont az egész anyag elérhető az Interneten (http://www.eb.com) keresztül is. Nem kell a következő kiadásra várni, az aktuális adatok is megtalálhatók. A hálózati változatért is fizetni kell, de van egy hét ingyenes próbaidőnk, nem veszünk zsákbamacskát. Diákoknak, egyetemi oktatóknak olcsóbb, és van olyan része, ami teljesen ingyenes. Nem létező sugárlemezünk lehetne olyan is, mint a Microsoft Encartája. Ez meg se próbál versenyezni az enciklopédiák királynőjével, kevesebb az adat, kevésbé megbízható és alapos. Inkább a család adattára, gyerekeknek szól a sok látványos filmrészlettel, animációval. Az Encarta is élő lexikon, folyamatosan frissítik az adatait. A legújabb kiegészítéseket letölthetjük a hálóról (http://www.microsoft.com).

A Nagylexikon nem jelent meg sem egy sugárlemezen, sem többön. Mindössze egy kötetet adtak ki belőle, nagy csinnadrattával, drágán, könyv formában. A friss hírektől a nagy adattárakig sokféle információ érzi jobban magát elektronikus változatban, mint papíron. A könyvkiadás mégis tovább fog élni, könyvek nélkül nincs kultúra. Az Akadémiai Kiadó is működik tovább, most holland tulajdonosok vették át, az igazgatója továbbra is Zöld Ferenc. Csak a Nagylexikon több évtizedes kálváriája ért véget az információs társadalom hajnalán.

Nyírő András

(abcd@ind.eunet.hu)

 

szerző
Nyírõ András
publikálva
1996/24. (06. 13.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

Kultúra

még több Kultúra...

Narancs

Vélemény

még több Vélemény...