„Van egy régi szabály (…), hogy a sportpályára nem vetül rá a politika (…), a politikát távol kell tartani a sporttól, amennyire csak lehet"
– mondta Kubatov Gábor július elején. A Fidesz alelnöke és az FTC klubelnöke a ritka esetek egyikét hozta, amikor elválasztotta egymástól a két pozíciót, de nem tartott sokáig: augusztus elejére már meg is alapította a Fidesz politikai csodafegyverének szánt Digitális Polgári Körök kifejezetten Fradival foglalkozó kiadását, olyan sokszínű nevekkel, mint a Kárpátia zenekar frontembere, Loti Begi lemezlovas, vagy persze a már Novák Katalin újévi beszéde mögött is büszként maga elé néző kapus, Dibusz Dénes. A hab a tortán persze Guller Zoltán, aki civilben az egész magyar bajnokság főszponzora, a Szerencsejáték Zrt. vezérigazgatója többek közt. Akár azt is mondhatjuk, hogy körbeértek a Ferencvárosban: a legtöbb szimpatizánssal rendelkező magyar fociklubot régóta tolja be maga alá a kormánypárt, ennek érdekében az erőfitogatástól kezdve a nyílt összefonódásig mindent megtettek. Nyilván nem véletlenül. A Fradi és a köré épített, amúgy is nagyon jól fideszesíthető mítosz tökéletesen rímel arra, amit a Fidesz magáról is szeret mesélni.
Azt, hogy a Fidesznek kellett a Fradi, már az egyértelművé tette, hogy a klub elnöke a 2010-es első fideszes kétharmad után fél évvel, 2011 februárjáan Kubatov Gábor lett. A párt szervezőjeként és persze a Kubatov-listák kitalálójaként ismert politikus számára igazán testhez álló feladat volt ez, hiszen fiatalkora óta aktív fradista, a hitelességét pedig azzal próbálta hangsúlyozni, hogy maga is ott szurkolt a régi Üllői úti stadionban az akkori keményfiúkat gyűjtő II-es szektorban. Arról, hogy mennyire volt ő tényleg aktív részese a Hypós Feri, a Fradi vezérszurkolója által fémjelzett társaságnak, eltérő történeteket hallani, de abban még a vele leginkább kritikus forrásaink is megegyeztek, hogy ott volt a meccseken és szurkolt. Azt pedig már az olvasóra bízzuk, jó-e a vagy rossz, hogy egy politikus focihuligán múlttal vagánykodik. A Fradi körüli keménymag akkoriban még finoman szólva sem az a társaság volt, amelyet a mostaninál még egy fokkal kevésbé szélsőjobbos Fidesz a nevére vett volna: Kubatov a náci háborús bűnös, Csatáry László halálára emlékező drapéria után hirdetett nyílt háborút a B-közép ellen, a vénaszkenneres beléptetőrendszer miatt az ezrekben mérhető létszámú szervezett szurkolói csoportok egészen 2018-ig bojkottálták a meccseket, illetve több tüntetést is szerveztek annak érdekében, hogy Kubatov eltűnjön a Fradi éléről. A néhol egészen eldurvuló harcban mindkét fél aggódhatott: Kubatov otthonát fradisták látogatták meg, hogy kiabáljanak nekik egy kicsit, a már akkor is hírhedt Fradi Security emberei pedig egybehangzó beszámolók szerint “kerestek fel” a tüntetők közül erősebb embereket. Az időzítésben mindig jó Kubatov megint jókor lépett: a 2018-as választás előtt pár hónappal egyezett ki a tüntetőkkel, elkerülve a minimális veszélyét is annak, hogy a markánsan jobboldali többségű fradista közeg és a kevésbé vehemens, de velük szimpatizáló rétegnek legyen oka szidni a Fideszt.
A viszony gyorsan harmonikussá vált: a klub címerére tűzte a szurkolókat, Szijjártó Péter telefonon intézkedik annak érdekében, hogy a német vasút előre engedje a késésben lévő fradistákat Leverkusenig, a NER-ben a Fradi-VIP pedig olyan találkozási pont lett, ahol mindenki büszkén szelfizik – az ultracsoportokkal a háttérben – a Megafontól kezdve különféle influenszereken át Rogán Cecíliáig. Kubatovnak már nem a takarodást javasolja a tábor, sőt: el se hangzik a neve a lelátókon.
Kubatov ezután egészen 2019-ig jól tartotta azt a sokszor hangoztatott elvét, hogy a klub nem politika tárgya: bár saját személyes kommunikációja politikai és klubelnöki szinten is ugyanazon a felületen történt, ahhoz Baranyi Krisztina 2019-es ferencvárosi polgármesterré választása kellett, hogy bunkósbotként kezdje használni az FTC-t. A politikus ekkora azt állította, Baranyi ki akarja véreztetni a klubot azzal, hogy adót kell fizetnie a nemzetközi szerepléseinek köszönhetően jelentős piaci bevételekhez is jutó klubnak.
2022-re már tott tartottunk, hogy a kampányra fordulva megfogalmazta az egyértelmű üzenetet: akinek fontos a Fradi, az a Fideszre szavaz, ugyanis Fidesz nélkül nem lesz Fradi. A lelátó és a politika összekeverése ellen addig kiállt Kubatov 2021 novemberében már a Fradi és a saját házi újságjának számító Üllői út 129-ben utalt rá, hogy nagyon nem mindegy, mi lesz a választáson: kijelentette, ne legyen kétsége senkinek, amennyiben tavasszal győz az ellenzék, megpróbálnák a Ferencvárost megint ellehetetleníteni. A megint szó használata nem véletlen: „Ha megnézzük a Ferencváros csődjeit, azok szocialista-kommunista rezsimek alatt történtek. Így volt ez a ‘47-től tartó időszakban 1990-ig, és a rendszerváltást követően a Fradi a megszűnés szélére került mindig a baloldali kormányok regnálása idején” – emlegette fel a hagyományos üldöztetési mítoszt.
Nem sokkal később elnöki évértékelőjében kertelés nélkül elmondta, hogy 2022-ben nemcsak Magyarország, hanem a Ferencváros jövőjéről is döntünk. „Van egy dolog, amibe belefogunk, és aminek nincs példája egész Európában, és az a Fradiváros. Elő van készítve a terep az építésre, 2026 végére végzünk. Nem mindegy, mi történik a választásokon. Ha nem úgy alakulnak a dolgok, akkor Fradiváros nem lesz. Ha a baloldal megnyeri a választást, semmi jóra nem lehet számítani” – fogalmazott Kubatov Gábor. Januárban nagyjából ugyanezt a gondolatot ismételte meg egy interjúban. Ezeket a nyilatkozatokat azért jó visszaidézni, mert bár a Fidesz-KDNP 2022-ben is kétharmadot szerzett, a Fradivárosból annyira nem jött össze egy kapavágás sem, hogy a jelek szerint az erre kapott 25 milliárdot is elverte a klub a saját működtetésére. Mondhatnánk, hogy lopás, de nem erről van szó: egy 2022-es kormányhatározat módosította a pénz felhasználhatóságát úgy, hogy működési költségekre is mehessen.
A párt üzenetei persze termékeny talajra hullottak, főleg azzal, hogy maga a párt is radikalizálódott időközben: 2021. október 24-én a kormány egy nappal korábban, a Békemeneten is hangoztatott üzenetét tartotta fel a tábor az MTK elleni meccsen, a korszellemnek megfelelően egyenlőségjelet téve az 1956-os forradalom és a 2006-os rendőri erőszakba torkollt kormányellenes tüntetés közé. Az elnök ezúttal sem tartotta problémásnak az egyértelmű, az ő kedvére való aktuálpolitikai üzenetet. Ezek után annyira nem is lehet meglepő, hogy a tábor egyik prominense januárban már a közösségi médiában is megosztotta a képet úgy, hogy nem is olyan régen még ugyanez a társaság „A Fradi nem pártcsapat” felirattal masírozott az utcán.
Ha kellett a szurkolótábor Jámbor András országgyűlési képviselő anyját szidta (erre Kubatov csak annyit reagált, hogy bár lényegét tekintve egyetért vele, politikának nincs helye a stadionban), de például fenyegették már a maguk módján közösen Tordai Bencét is, nem is beszélve Ilaria Salisról, akinek emlegetésével (a 444-en olvasható egy elég jó gyűjtés ezekről a gondolatokról). Az idei szezonban már rendre feltűnik egy áthúzott szivárványmintát ábrázoló drapéria is a Fradi-tábor környékén, ezzel szintén nem volt baja Kubatovnak. Érdemes megjegyezni, hogy a politikus és a tábor közeledése közel sem csak gyakorlati okokból történt: a Ferencváros keménymagja talán maga sem sértődik meg rajta, ha azt mondjuk az átlagnál nagyobb mértékben található meg köreikben a radikális jobboldali gondolatvilág, a Fidesz pedig a jobbközépről mostanra eljutott a nyíltan rasszista és homofób kommunikációhoz és politizáláshoz. A Fidesznél egyedül a klasszikus antiszemitizmus nem szalonképes a szokásos szélsőjobbos toposzok közül, és bár ezekre hajló üzenetek is megtalálható a klub környékén, Kubatov pedig látványosan úgy csinál, mintha nem léteznének. Azt érdemes megjegyezni, hogy ennek ellenére tényleg sikerült legalább annyira domesztikálnia az évek során a B-közepet, hogy már látványos problémákat ritkán okozzanak bárkinek. Az viszont szinte bravúros, hogy a tábor hangadóinak egy részét annyira sikerült leválasztania az ideológiailag egyértelműen ide kötődő Mi Hazánkról, hogy Novák Elődöt már páran a kiemelt ellenségek közt sorolják fel. Ebbe a sormintába tökéletesen illik a Fradi Digitális Polgári Kör: a klub elnöke most már teljes nyíltsággal használja kampányeszközként az eredetileg valamiféle integratív termékként leírt FTC-t, ezzel újra kizárva a Fideszen kívüli univerzumot azok közül, akik szurkolhatnak a klub sikereiért.
Bár szeretjük a mítoszokat, azért azt is érdemes átgondolni, mennyire igaz egyáltalán az a narratíva Kubatovtól, hogy a Fidesz lenne a Fradi sikereinek garanciája, és tényleg csődben voltak-e, amikor nem a „nemzeti oldal” vitte az országot. Röviden: nem. Az igaz, hogy az állambiztonság kiemelten figyelte a Fradi lelátóját a rendszerváltás előtt, de a klubot ez nem akadályozta meg abban, hogy hét bajnoki címet szerezzen 1945 és 1989 között, és általában a dobogón végezzen az öt kupagyőzelem mellett, pedig ebben az időszakban aztán igazán nem a nemzeti oldal uralkodott. 1965-ben nyerték meg az akkoriban a nemzetközi foci csúcsának számított Vásárvárosok Kupáját, 1975-ben pedig a Kupagyőztesek Európa-kupáját. 1971-ben már úgy üldözte a Fradita kommunista rendszer, hogy még egy vadonatúj stadiont is kaptak (ennek a helyére épült a 2014-ben átadott Groupama Aréna).
A rendszerváltás utáni csődközeli állapot egyébként a teljes magyar futballra jellemző volt, de a Fradi azon kevesek közé tartozott, aminek lett volna esélye változtatni: 1995-ben speciel épp egy MSZP-SZDSZ-kormány alatt jutottak be az akkor még tényleg csak a legerősebb kluboknak fenntartott Bajnokok Ligája csoportkörébe csupa fiatal magyar játékossal. Az ezért a szereplésért járó pénz hosszútávra megalapozhatta volna az egykori szocialista blokk egyesületeihez hasonlóan a piaci alapú focit egyáltalán nem értő klub helyzetét, ehelyett gyakorlatilag eltűnt, ahogy természetesen a játékosok eladásából befolyt összeg is. De ezt már igazán nehéz lenne szegény Horn Gyula nyakába varrni.
Az a legenda sem stimmel különösebben, hogy a Fidesz alatt olyan jó volt a Fradinak: 1998 szeptemberében Orbán Viktor áldásával került a klub elnöki székébe koalíciós partnere, Torgyán József. Az FKGP politikusa nem megoldotta az akkorra egyre mélyebb pénzügyi válságot, hanem tovább mélyítette azt: regnálása végére már 300 millió forintos mínuszban volt az FTC. Hogy mi ment az első Orbán-kormány alatt a Fradinál, azt jól jelzi, hogy a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium politikai államtitkára, Szabadi Béla 2008-ban hűtlen kezelésért felfüggesztett börtönt is kapott hivatali visszaélés miatt. Szabadi politikai államtitkárként állami cégeket utasított reklámszerződések megkötésére az FTC-vel. Az ekkor felhalmozott adósságok jelentősen hozzájárultak ahhoz, hogy 2006-ban a másodosztályba száműzzék a Fradit.
