Több gólya volt kíváncsi a karcagi Sámándobra, mint látogató

Kis-Magyarország

Kinek és miért éri meg a milliárdokból készült, majd a Jász-Nagykun-Szolnok megyei városba költöztetett épület? Szubjektív helyszíni riport a „Nagykunság fővárosából”.

Sámándob – beleégett a közélet iránt komolyabban érdeklődök agyába a szó annak idején. Na, nem a szakrális jellege miatt, hanem mert sokan, talán a legtöbben nem értik, mi értelme volt Karcagon több milliárd forintért megvalósítani a kialakításában az építményt.

A Szőcs Géza neve fémjelezte Sámándob eredetileg a 2015-ös milánói világkiállítás magyar pavilonjaként készült el. Mintegy hét évvel később találták meg végső helyszínét Karcagon. A kormány nem sajnálta rá a pénzt: 4,4 milliárd forintot költöttek az építményre, a belsejébe szánt bútorokra, konyhai eszközökre, egyéb kiegészítőkre pedig közel 136 millió forintot költöttek.

Ízlés dolga, hogy kinek mit tetszik. Egyesek önmagában nevetségesnek tartják, hogy egy az ősmagyarság hiedelemvilága ihlette épületet húztunk fel ennyi pénzből, amikor annyi minden fontosabb fejlesztésre lenne szüksége az országnak. Másokat ugyanez feldühít. Úgy alakult, hogy ezen a dilemmán volt alkalmam merengeni, ugyanis személyes okokból pár napot Karcagon töltöttem, és  szállásunk folyosójáról konkrétan a Sámándobra láttam rá. 

 
A Sámándob az ablakból
Fotó: A szerző felvétele
 

A gólyákat jobban érdekelte

Környezetében több létesítmény is épült, amit a karcagiak és a környékbeliek élvezhetnek. Akad itt játszótér, tavacska, gördeszkapálya, vagyis egy egész rendben lévő közösségi és a szabadidő eltöltésére alkalmas tér is lehetne. Más kérdés, hogy a helyszínnek a város északnyugati csücskét választották, vagyis a lakosság többsége számára kiesik. Így egy átlagos hétköznapon nem reális, hogy az itteniek kilátogatnának ide.

Ezt a saját szememmel is megtapasztalhattam: nyár közepén gyakorlatilag egyedüliként jártam be területet. A pangáson a hétvége sem változtatott, pedig mikor kellene itt embert látni, ha nem egy nyári hétvégén, amikor a diákoknak szünet van, és a szülők szabadságukat tölthetik? Maximum összesen tíz ember ténfergett erre, főleg a játszóteret használták a kisgyerekes fiatalok. 

 
A Sámándob a gördeszkapályáról
Fotó: A szerző felvétele
 

A kihasználatlanságot jól szemlélteti, hogy a közösségi tűzrakóhelyek környékét benőtte a gaz. Pedig ezek igazán értelmes dolgok lennének arra, hogy összehozzák a baráti társaságokat. Karcagon, a Sámándob előtt ilyen aligha valósul meg. 

 
Közösségi tűzrakók a Sámándob területén
Fotó: A szerző felvétele
 

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyos valóságot arról, hogy nem, a nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésen.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Mesterségvizsga

Egyesek szerint az olyan magasröptű dolgokhoz, mint az alkotás – legyen az dalszerzés, írás, vagy jelen esetben: színészet –, kell valami velünk született, romantikus adottság, amelyet jobb híján tehetségnek nevezünk.

Elmondom hát mindenkinek

  • - ts -

Podhradská Lea filmje magánközlemény. Valamikor régen elveszett a testvére. Huszonhét évvel az eltűnése után Podhradská Lea fogta a kameráját és felkerekedett, hogy majd ő megkeresi.

Nem oda, Verona!

  • - turcsányi -

Valahol a 19. század közepén, közelebbről 1854-ben járunk – évtizedekre tehát az államalapítástól –, Washington területén.

Nagyon fáj

  • Molnár T. Eszter

Amióta először eltáncolta egy kőkori vadász, ahogy a társát agyontaposta a sebzett mamut, a fájdalom a táncművészet egyik legfontosabb toposza.