Élni kell, tovább – Gerlóczy Márton családregényéről

Mikecs Anna: Altató

Könyv

Ebben a családban „a nők mindig szerencsétlenek voltak”. Személyes veszteségeik mellett hiába a 20. század történelmi viszontagságai, a második világháború, az Erdélyt érintő intézkedések, ’56 és így tovább, senki és semmi nem nyomorította meg annyira a család nőtagjait, mint az őket szerető férfiak.

Személyiségüket, művészi tehetségüket háttérbe szorítva, vágyaikat eltemetve mások életéhez asszisztáltak hol nagy szerelemben, szeretetben, hol keserves kínok között. A feleség és anya státus, rosszabb időkben cselédsor jutott osztályrészül a hányatott sorsú nőknek, akik közül volt, aki egyenesen rabságként élte meg élete egy nehéz időszakát, amelyből nem tudott szabadulni, és amely lehetetlenül sokat kívánt tőle.

Gerlóczy Márton félretéve egóját, háttérbe szorítva hivalkodó, ironikus stílusát, megírta tudatfolyamnak beillő családtörténetét, ezzel olyan jelentékeny írói transzformáción esett át, amire aligha lehetett számítani. Kíméletlen őszinteségét megtartva nagyanyja, Jékely Márta és dédanyja, Schéfer Ida emlékiratait következetes filológusi aprólékossággal fejtette meg, felhasználva a család többi tagjának naplóit, levelezéseit, önéletrajzait, interjúit, néprajzi, prózai és lírai műveit. Gerlóczyt az emlékezet kötelezi, a család leszármazottjaként nem befolyásolják érzelmei, a szereplőket nem rest esendőnek, gyarlónak, ridegnek vagy épp végtelenül szeretetre méltónak megmutatni. Különös érzékenységgel, a több generáció történetét tablóként adja közre lebilincselően gazdag részletességű családregény formájában. Ráadásul Gerlóczy inkognitót vállalva Mikecs Anna, Jékely Márta és Mikecs László négyévesen, 1946. július 26-án, Anna napján meghalt lányának szolgálatába állva, nem kevés alázattal teszi gondos írói dolgát. „Kicsi virágnak hívtak, és most árnyék vagyok, kicsi árnyék.” Azzal a privilégiummal élve, hogy a kicsi lány láthatja a múltat, a jelent és a jövőt, Gerlóczy Mikecs Annát teszi meg rejtőzködő narrátorrá, aki hol egyes szám első személyben, hol távolságot tartva egyes szám harmadik személyben párhuzamosan beszéli el a generációk életét. Miközben Áprily (Jékely) Lajos családjának szövevényes krónikája elevenedik meg, felsejlik szeszélyesen a művészvilág színe-java, a történelmet befolyásoló politikusok bukkannak fel, megejtő korrajz formájában jelenik meg hol Kolozsvár, Komlódtótfalu, Enyed, hol Szentgyörgypuszta, „a völgy” vagy Budapest.

Bár sorscsapások sora éri a családot, nem­egyszer darabokra hullik, hiába változik az értelme, mindig makacsul folytatja, újrakezdi az életet. Bár a könyv emlékállítás, esszenciáját a női perspektíva, a több generációt, hét nő éle­tét bemutató történetszálak jelentik, amelyek örökölt traumákat, az elidegenedés, beletörődés és a szorongás különböző formáit mutatják fel. A regény 1978-ban Jékely Márta első unokájának megszületésével ér véget, zárlata Áprily Lajos Annának hívták verse, amely egyféle olvasat szerint az egész regény érzelmi inspirációjaként szolgál, lényegében annak kibontakoztatása.

Scolar, 2017, 448 oldal, 3950 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Címszereplők

  • Kiss Annamária

Az elmúlt évad során a Katona József Színházban is láthattuk Médeia drámáját (Bagossy Júlia rendezésében), de hogy ne menjünk messzire, a Jurányiban is futott a Czukor Balázs által színre vitt változat.

Feladatmegoldás

Az OSA Archívum nem először foglalkozik azzal, hogy a legnagyobb haláltábor hogyan él tovább a magyar történeti tudatban. (Auschwitzba 56 nap alatt 430 ezer vidéki magyar zsidót hurcoltak, és a tábor minden harmadik áldozata magyar volt.)

Ki a mi barátunk?

„Ha a határ kellő sűrűséggel átjárható, az megkönnyíti az emberek életét. Ha viszont nem, akkor ez természetesen nehézségeket okoz az ott élőknek, és elválasztja az embe­reket egymástól. Éppen ezért számunkra stratégiai kérdés az, hogy van-e elég határátkelési pont két ország között” – mondotta Szijjártó Péter, Magyarország külügyminisztere kedden, a Veľký Horeš (Nagygéres) és a magyarországi Nagyrozvány közti rövid összekötő út átadó ünnepségén.

Mindent jól csináltunk

„A négy és fél órán át tartó tárgyalás során a fenyegetőző férfi egyetlen alkalommal sem közölte, hogy robbantásra készül” – ezt Hajdu János, a Terrorelhárítási Központ (TEK) főigazgatója közölte azon a múlt heti sajtótájékoztatón, amelyen a szeptember 20-án történtekről számolt be.

Arcah végnapjai

Alighanem az örmény–azeri konfliktus utolsó felvonásához ­érkeztünk a múlt héten. Azerbajdzsán visszanyerte ellenőrzését Hegyi-Karabah, a területén lévő, örmény többségű, s az 1992–1994-es háború óta magát függetlennek tudó enklávé ­fölött. Lesz-e maradása az itt élő 120 ezer örménynek, hogyan tékozolta el utolsó szövetségesét a térségben Moszkva, és ­maradtak-e jó fiúk a történet végén?

Herszoni történet

A háború alatt Herszon lakosságának java része elmenekült, csak néhány tízezren maradtak és dacoltak a megszállókkal. Olena férje nem sokkal azután halt meg, hogy az orosz hadsereg elfoglalta a várost.

Nicsak, ki hallgat?

„Ma Magyarországon, ahol az állami beruházások még mindig jelentős mértékűek, ahol kormány által támogatott hitelkonstrukciók működnek, ahol az adórendszer kevéssé stabil, ahol állami cégek hiteleket vesznek fel üzleti bankoktól; nos, egy ilyen gazdaságban elég tág tere van annak, hogy alkuk köttessenek a kormány és a bankok között.”

"Amióta az eszemet tudom, Orbán a miniszterelnök"

  • Dusza Erika

A TASZ a napokban osztotta ki az idei SZABAD-díjakat, a fiatalok kategóriában a jelöltek között volt az ADOM Diákmozgalom is. A szervezet 16 esztendős kommunikációs vezetőjével és borsodi koordinátorával, Merucza Tibor Alexszel a fiatalok közéleti aktivizmusáról, személyes indíttatásról, jövőképről beszélgettünk.

Új szelek

Érezhetően megélénkült a kádermozgás Dunakeszi és Göd térségében, miután nyáron igazságügyi miniszterré nevezték ki Tuzson Bence országgyűlési képviselőt. Dunakeszin bizonytalanná vált a kormánypárti polgármester újraindítása, a város fideszesei pedig közben Gödöt is „felügyelik”.

„Uram, nem csak fólia lesz itt”

Dolgozni jöhet, de munka után menjen vissza a szállására. Vásárolhat a boltban, de eszébe ne jusson körülnézni a falunapon! Akiknek van rá hatalmuk, úgy ­próbálják szabályozni a vendégmunkások életét, hogy ittlétük minél kevesebb ellenérzést váltson ki a ­helyiekből. Mégis akadnak letelepedők.