Élni kell, tovább – Gerlóczy Márton családregényéről

Mikecs Anna: Altató

Könyv

Ebben a családban „a nők mindig szerencsétlenek voltak”. Személyes veszteségeik mellett hiába a 20. század történelmi viszontagságai, a második világháború, az Erdélyt érintő intézkedések, ’56 és így tovább, senki és semmi nem nyomorította meg annyira a család nőtagjait, mint az őket szerető férfiak.

Személyiségüket, művészi tehetségüket háttérbe szorítva, vágyaikat eltemetve mások életéhez asszisztáltak hol nagy szerelemben, szeretetben, hol keserves kínok között. A feleség és anya státus, rosszabb időkben cselédsor jutott osztályrészül a hányatott sorsú nőknek, akik közül volt, aki egyenesen rabságként élte meg élete egy nehéz időszakát, amelyből nem tudott szabadulni, és amely lehetetlenül sokat kívánt tőle.

Gerlóczy Márton félretéve egóját, háttérbe szorítva hivalkodó, ironikus stílusát, megírta tudatfolyamnak beillő családtörténetét, ezzel olyan jelentékeny írói transzformáción esett át, amire aligha lehetett számítani. Kíméletlen őszinteségét megtartva nagyanyja, Jékely Márta és dédanyja, Schéfer Ida emlékiratait következetes filológusi aprólékossággal fejtette meg, felhasználva a család többi tagjának naplóit, levelezéseit, önéletrajzait, interjúit, néprajzi, prózai és lírai műveit. Gerlóczyt az emlékezet kötelezi, a család leszármazottjaként nem befolyásolják érzelmei, a szereplőket nem rest esendőnek, gyarlónak, ridegnek vagy épp végtelenül szeretetre méltónak megmutatni. Különös érzékenységgel, a több generáció történetét tablóként adja közre lebilincselően gazdag részletességű családregény formájában. Ráadásul Gerlóczy inkognitót vállalva Mikecs Anna, Jékely Márta és Mikecs László négyévesen, 1946. július 26-án, Anna napján meghalt lányának szolgálatába állva, nem kevés alázattal teszi gondos írói dolgát. „Kicsi virágnak hívtak, és most árnyék vagyok, kicsi árnyék.” Azzal a privilégiummal élve, hogy a kicsi lány láthatja a múltat, a jelent és a jövőt, Gerlóczy Mikecs Annát teszi meg rejtőzködő narrátorrá, aki hol egyes szám első személyben, hol távolságot tartva egyes szám harmadik személyben párhuzamosan beszéli el a generációk életét. Miközben Áprily (Jékely) Lajos családjának szövevényes krónikája elevenedik meg, felsejlik szeszélyesen a művészvilág színe-java, a történelmet befolyásoló politikusok bukkannak fel, megejtő korrajz formájában jelenik meg hol Kolozsvár, Komlódtótfalu, Enyed, hol Szentgyörgypuszta, „a völgy” vagy Budapest.

Bár sorscsapások sora éri a családot, nem­egyszer darabokra hullik, hiába változik az értelme, mindig makacsul folytatja, újrakezdi az életet. Bár a könyv emlékállítás, esszenciáját a női perspektíva, a több generációt, hét nő éle­tét bemutató történetszálak jelentik, amelyek örökölt traumákat, az elidegenedés, beletörődés és a szorongás különböző formáit mutatják fel. A regény 1978-ban Jékely Márta első unokájának megszületésével ér véget, zárlata Áprily Lajos Annának hívták verse, amely egyféle olvasat szerint az egész regény érzelmi inspirációjaként szolgál, lényegében annak kibontakoztatása.

Scolar, 2017, 448 oldal, 3950 Ft

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."