Könyv

Merre vannak?  

Apró ember éles gombszemekkel. A fején zabolázhatatlan göndör haj. Befogad, figyel, kérdez. Hatalmas vágy él benne, hogy a világban rend legyen, de a világban nincsen rend. Hogy érthető legyen és átlátható. De a világ ellenáll a megértési kísérleteknek, kitüremkedik a réseken, széttöri a kereteket. A világ sokszor homályos, sötét, és soha nem átlátható. Hát akkor legyen a vers az! Legalább a vers.

  • Schein Gábor
  • 2021.07.28 21:00

Az életmű fája

Nádas élete és műve a fa jegyé­ben telik, lombosodik és hullatja levelét, nem véletlenül egy pompás vadkörtefa, a gombosszegi Arbor excelsa közelében – és az œuvre a lombozat struktúráját mutatja.

  • Radics Viktória
  • 2021.07.21 21:00

„Elbújna az ember”

Keresztury Tibor pályája irodalomkritikusként, folyóirat-szerkesztőként indult, aztán a tanulmányok, esszék írását felváltotta az az egyedi tárcaforma, amelyet éppen lapunkban kezdett el írni. Első regénye megrázó élet- és halálvallomás.

A strici mint nemzeti hős?

Borgest, minden idők legnagyobb hatású argentin íróját nemcsak a posztmodern mágikus realizmus megalapozójaként, A bábeli könyvtár szerzőjeként, hanem Ástor Piazzolla alkotótársaként, tangószövegek költőjeként is ismeri a világ.

  • Ács Pál
  • 2021.07.07 21:00

Szőke Szabolcs: A bácsi zenél

Már az is méltó volna figyelmünkre, ha az idén 72-t betöltött zenész (Kolinda, Makám, Pangea, Tin-Tin Quartet, Ektar, Trio Squelini) és színházi alkotó (Orfeo, Stúdió K, Hólyagcirkusz) karcolatait csak az életműve támasztaná meg.

  • Zipernovszky Kornél
  • 2021.07.07 20:55

„Felhasadt viszonyok”

A norvég szerző első regénye, a gyerekvállalás nehézségeiről szóló Felnőtt emberek jelentős kritikai sikert aratott. Magyarországon hamarosan novelláskötete is megjelenik. A termékenységi klinikákról, a felnövés kínjairól, illetve a családi tűzfészkekről beszélgettünk vele.

Doktor Faustus labirintusa

Balázs csodálatra méltó szörnyeteg volt. Briliáns társalgó, hihetetlenül szórakoztató asztaltárs. Reneszánsz fejedelmi udvarokban gennyesre kereste volna magát csak azzal, hogy szóval tartja a művelt társaságot – véget nem érő sziporkák, szójátékok, kultúrhistóriai, filozófia-, kritikatörténeti és irodalomelméleti futamok szövődtek hétköznapi pletykákkal, színes elbeszélésekkel, versidézetekkel és bohóctréfákkal egymásba cikázva, néhol követhetetlenül, de mindig nagystílűen.