Hajléktalanság – akár két lépésben

Élet + Mód

Betegség, baleset, alkohol- és drogproblémák, megromlott házasság, bedőlt vállalkozás, uzsorakölcsön, élősködő hozzátartozók – néhány ok, amik könnyen pénztelenséghez vezethetnek, ahonnan pedig sok esetben már csak egy lépés az utcára kerülni. Minderről a Vöröskereszt hajléktalanokat gondozó miskolci intézményének lakói meséltek. 

A hajléktalansághoz vezető utak néha kanyargósak, néha egészen rövidek, Borsodban különösen. A képzetlen munkaerőnek járó alacsony bér, a kicsi nyugdíj, a gyenge kapcsolati háló mind-mind afelé sodorhat embereket, hogy lakbér- vagy/és rezsitartozásuk miatt kiteszik őket az otthonukból.

Az északkeleti végeken a „mama hotel” régóta bevett életstratégia: a járadékon, közmunkán tengődők nem tudnak egy albérletet megfizetni, ők a szülőkkel egy háztartásban maradnak közülük sokan a szülők halála után kerülnek utcára.

Borsod megyében kiugró arányban élnek állami gondozásban nevelkedett emberek, legtöbbjük sosem tapasztalja meg a saját otthon valóságát intézetből munkásszállóra kerülnek, s ekkorra általában már az alkohol is „élettársukká” szegődik. Ebben a helyzetben könnyen munka nélkül lehet maradni, ahonnan az út nem ritkán hajléktalanszállóra vezet.

Miskolcon az is megszokott, hogy a fedél nélkül maradt emberek a szocialista időkben épült víkendházas övezetek elhagyatott nyaralóiban húzzák meg magukat. Ezeknek a fűtetlen, sokszor komfort nélküli ingatlanoknak az önkényes lakói különösen ki vannak téve a téli hidegnek, s ha máskor nem is, krízisidőszakban gyakorta ők is megjelennek a hajléktalanszállókon. Család, barátok híján, egy hajszálvékony szociális háló felett pedig nincsenek kevesen azok sem, akik egy baleset vagy betegség következtében vesztik el a munkájukat, s ezzel gyakorlatilag a lakhatásukat is.

A régóta az ellátórendszerben dolgozó szociális szakemberek, de a „nagy öreg” ellátottak is azt mondják,

ahogy régen minden, úgy a hajléktalanok világa is más volt, mint napjainkban.

A rendszerváltást követő években, a kohászat, a bányászat megszűnésével munka és otthon nélkül maradt emberek fizikailag, mentálisan és szociálisan még kevésbé rossz állapotban érkeztek a szállókra, mint most, amikor sokan már évtizedek óta az utcán élnek.

„A legfontosabbat adjuk: a biztonságot”

„Bár sokszor nehéz elérni, hogy a hozzánk fordulók visszailleszkedjenek a társadalomba, mindent megteszünk azért, hogy itt biztonságban érezzék magukat.

Olyan emberekkel találkozunk, akik méltatlan körülmények közül jönnek, sokan bántalmazottak voltak, vagy kihasználták őket.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Nagyon balos polgármestert választhat New York, ez pedig az egész Demokrata Pártot átalakíthatja

Zohran Mamdani magát demokratikus szocialistának vallva verte meg simán a demokrata pártelit által támogatott ellenfelét az előválasztáson. Bár New York egész más, mint az Egyesült Államok többi része, az identitáskeresésben lévő demokratáknak minta is lehet a 33 éves muszlim politikus, akiben Donald Trump már most megtalálta az új főellenségét.

Gombaszezon

François Ozon új filmjében Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t. Kritika.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.