Jelenlegi formájában ez az utolsó Kolorádó a budai hegyekben, és talán tényleg ideje újragondolni a fesztivált

Kultúra

A hangulat alapján a látogatók nem temetni érkeztek a fesztiválra, a fellépők viszont gyakran utaltak a búcsúra. A szűkülő lehetőségek több szempontból hatékonyabb és átgondoltabb megoldásokra kényszerítették a szervezőket, azzal azonban a „magas szintről érkező fenyegetéstől” függetlenül is szembe kell nézniük, hogy a Kolorádó kinőtte a jelenlegi helyszínét.

Van két idézet, amelyekkel elég pontosan le lehet írni, hogy mi is az a Kolorádó. Az egyik az először 2016-ban megrendezett fesztivál korai időszakának félhivatalos szlogenje, amelytől bár a szervezők bevallása szerint időközben némileg eltávolodott az esemény koncepciója, alapvetően ma is érvényesnek tűnik. E szerint a Kolorádó a „legpestibb budai fesztivál”, ez a meghatározás pedig az elmúlt évek során fokozatosan táguló vendégkör ellenére annyiban még mindig érvényes, hogy a koncerteknek és a reggelig tartó buliknak otthont adó Sztrilich Pál Cserkészpark ilyenkor mintha tényleg a belvárosból ismerős alternatív szórakozóhelyek és romkocsmák erdei megfelelőjévé változna. 

A másik idézet ezzel szemben éppen a fesztivál belvárostól való viszonylagos távolságára utal. Dimitris Topuzidis, a Fran Palermo és a Deep Glaze gitárosa még egy 2018-as videóriportban fogalmazta meg igen frappánsan, hogy noha első ránézésre nem vészes a távolság Budapest és a Nagykovácsihoz közeli erdő között, a Kolorádó mégis „túl messze van ahhoz, hogy hazajuss, viszont túl közel ahhoz, hogy ne menj haza este”. Sok tekintetben persze pont ez a különös kettősség és izgalmas határhelyzet adja az esemény varázsát: a térerő és fényszennyezés nélküli csillagos ég alatt tényleg úgy érezheti magát az ember, mintha több száz kilométerre lenne a nagyvárosi civilizációtól; miközben, ha úgy gondolja, nagyjából egy óra alatt visszatérhet a körúton belülre, és a saját ágyában töltheti az éjszaka maradék részét.

Magas szinten dőlt el 

A Kolorádó célja a kezdetek óta az volt, hogy egy képzeletbeli „mikroállamot” létrehozva, a mindennapok egyre nyomasztóbb valóságától elzárkózva, néhány nap erejéig végre megtapasztalhassák a résztvevők, milyen lenne egy elfogadásra és nyitottságra épülő társadalomban, a természettel harmóniában élni. Ha a korábban megrendezett nyolc fesztivál alkalmával (a 2020-as szezonban a covid miatt természetesen a Kolorádó is elmaradt) meg is valósult ez a fajta virtuális szellemi-lelki függetlenség, az esemény kilencedik kiadása már nem tudja – és egyébként nem is próbálja – leplezni, hogy a budai hegyek és az erdő ölelésében kibontakozó kedves kis utópiának is gátat szab, hogy az év 361 napján nem Kolorádóban, hanem Magyarországon élünk.

Az esemény szervezői június közepén, két héttel a fesztivál kezdete előtt jelentették be, hogy ebben a formában az idei lesz az utolsó Kolorádó. Mint írták: „Az állami tulajdonban álló Pilisi Parkerdő Zrt., mint tulajdonos (aki a területet a Cserkészeknek bérbe adja) váratlanul ellehetetlenítette, hogy az idei fesztivál után folytassuk a rendezvényt a Cserkészparkban.” A döntés valódi okát hiába keresték a szervezők, a kialakult helyzetről tájékoztató bejegyzésükben úgy fogalmaztak, „csak ingoványos talajra tévedtünk,” ugyanis „hatósági vagy más, megalapozott kifogás, ami a fesztivál megvalósulását befolyásolta volna, sosem merült fel”.

Fotó: Bajnai Marcell

A bejelentéssel kapcsolatban a 24.hu megkeresésére Pilisi Parkerdő Zrt. azt közölte, az elmúlt évek az ingatlan használatával és az ott szervezett rendezvényekkel összefüggésben több lakossági és önkormányzati panasz is érkezett a Pilisi Parkerdőhöz, a helyszíni szemléken pedig „megállapításra került, hogy a természetes környezetbe illeszkedőnek tűnő, de engedély nélkül épített pihenőket, teraszokat és lépcsőket alakítottak ki”. A Pilisi Parkerdő ezért felszólította a Magyar Cserkészszövetséget, hogy haladéktalanul állítsák helyre az erdőművelési ágnak megfelelő, eredeti természeti állapotot. A szövetség vállalta a terület rekultivációját, továbbá tudatták az erdészettel, hogy szerződést bontottak a Kolorádó fesztivállal.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.

Miért hallgat Erdő Péter?

2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémia­tanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát. 

Kinek a bűne?

A kormánypárti média azzal igyekszik lejáratni egy Tisza párti önkéntest, hogy korábban pornófilmekben szerepelt. A kampány morális természetű, a nőt bűnösnek és erkölcstelennek állítja be, s persze ezt vetíti rá a pártra is.

„Lövésük sincs róla”

Magyarországon nem az illegális kábítószerek okozzák a legnagyobb problémát a fiatalok körében. A hazai 16 évesek élen járnak az alkohol, a cigaretta és e-cigaretta kipróbálásában, és kilátástalannak érzett helyzetük miatt sokan a serkentők felé fordulnak.