Iszony

Jerzy Kosinski: A festett madár

  • Kovács Bálint
  • 2008. január 24.

Könyv

Volt egyszer egy kegyetlen madarász - Lechnek hívták -, aki szerelme hosszú távolléte felett érzett haragját különös módon próbálta csillapítani. Kiválasztotta egyik erős madarát, s jó alaposan a csuklójához kötötte, majd különböző színű festékeket vett elő, s hosszasan bíbelődött a színek kikeverésével. Mikor megtalálta az ideális árnyalatokat, aprólékosan összemázolta a hangosan "jajveszékelő" madarat.

Volt egyszer egy kegyetlen madarász - Lechnek hívták -, aki szerelme hosszú távolléte felett érzett haragját különös módon próbálta csillapítani. Kiválasztotta egyik erős madarát, s jó alaposan a csuklójához kötötte, majd különböző színű festékeket vett elő, s hosszasan bíbelődött a színek kikeverésével. Mikor megtalálta az ideális árnyalatokat, aprólékosan összemázolta a hangosan "jajveszékelő" madarat. A madárhangra eközben egyre csak gyűltek a levegőben a lekötözött szárnyas fajtársai, kíváncsian keresve társukat. Mikor Lech elkészült a festéssel, s a madárnak már egy tolla sem volt olyan színű, mint azelőtt, eloldozta az állatot, aki szabadságát visszanyerve azonnal társaihoz repült. Ám ők nem ismerték fel a festett madárban saját fajtájukat, megvadultak, s karmaikkal-csőrükkel addig marták, míg a földre nem zuhant, hogy ott pusztuljon el.

Nem kell ahhoz túlontúl nagy fantázia, hogy a fenti történetet allegóriaként értelmezzük, s Jerzy Kosinski leghíresebb regényének főszereplőjére, a barna képű, szénfekete hajú és éjfekete szemű kisgyerekre vonatkoztassuk, akit szülei a II. világháború kitörésekor falusi nevelőszülőkhöz küldenek, hogy így meneküljön meg a nácik elől. S nem számolnak azzal, hogy a kegyetlenség, a mély állati ösztönökből feltörő brutalitás nem olyan tulajdonság, amely csak azoknak lehet sajátja, akiknek fekete egyenruhájáról sötéten világít a két villámszerű S-rúna.

Kosinski könyve kimért, jéghideg hangú vádirat az emberiség ellen, mely éppoly kíméletlen, mint a benne szereplő, ezernyi ordas babonában hívő, világos bőrű, kék vagy szürke szemű és szőke falusiak, akik minduntalan cigányfattyúnak ("ideológiailag képzettebbek" zsidónak) tartják a nevelője halála miatt faluról falura vándorló-menekülő gyereket. ("Úgy éreztem magam, mint az eltaposott hernyó, ahogy folyik szét a porban, egy teremtmény, aki ugyan nem árthat senkinek, mégis viszolygást és utálatot ébreszt" - olvassuk végig első személyben a gyerek gondolatait.) S a falvak népét csak egyvalami különbözteti meg az állatoktól: sokkal állatiasabbak azoknál.

A lengyel születésű amerikai író stílusa mindvégig költői, leírásai oly pontosak - s mindezt a borzalom esztétikájának megalkotására használja. A borzalomé, amit a legtöbb olvasóban akár már a nyolcévesforma gyerek kiszolgáltatottságának maximális kihasználása, minduntalan félholtra verése és rugdosása is kiválthat - s amelyet a legerősebb idegzetűek is átéreznek, ha elképzelik a napokra földbe ásott gyereket, kit az utolsó pillanatban ment meg mégis "gazdája" a varjúcsőr általi haláltól. A borzalomét, ami feltör az olvasóban - akárha jeges víz tűszúrásszerű fájdalmára ébredne -, mikor Kosinski hosszasan ecseteli, hogy főhőse végre boldog, úgy hiszi, megtalálta a szerelmet - egy olyan lányban, akit kiábrándulásának estéjén először egy bakkecskével, majd saját testvérével és apjával lát közösülni. A féltékeny molnár történetétől, aki a feleségével kacérkodó legény szemét vájja ki egy kiskanállal, majd az eszelősen egy pontra meredő szemgolyókat széttapossa a földön; s a férfitól, akit felesége és gyerekei szeme láttára megerőszakolnak, majd kiherélnek, hogy a levágott testrészt lenyomják a feleség torkán... Vagy a haláltáborba tartó vonatból kiugró zsidó lány történetétől, akit a falubeliek, mielőtt átadnának a németeknek, utoljára még megerőszakolnak.

Joggal merül fel a kérdés: van-e létjogosultsága ennek az esztétikának, egyáltalán létezik, létezhet-e, létrehozható-e ilyesmi? Bír-e művészi értékkel a fenti, amúgy is gyomorforgató bekezdés eseményeinek (és megannyi másiknak) kétszázvalahány oldalas szenvtelen részletezése és már-már felsorolásszerű kifejtése?

Akármennyire is egyszerű volna minderre rávágni egy határozott nemet, a válasz indokaként aligha volna felhozható más, mint a következő: "nem akarok tudni róla". Ez az "érv" pedig - kell-e magyarázni? - nem áll túl erős lábakon. Nem vitatható, hogy a világ figyelmén kívül eső falvakban egyébként is, a háború évei alatt pedig akárhol élőbbek lehetnek A festett madár rémtörténetei a legérzékletesebb leírásnál is. A szembesítés jogossága - lásd még: holokauszt-irodalom - és az emlékezés kultúrája pedig nem szorul védelemre.

Kosinski hősének személyisége az állandó testi-lelki kínzások során "fejlődik", noha nem épp romantikusan (azaz nem felülemelkedve a gyarló népen, nem a testet feledve, csak a lélekben élve), hanem nagyon is realista-pesszimista módon: a gyerek a háború végeztével maga is érzéketlen és kegyetlen gyilkossá válik. Nincs feloldozás, nincs szilárd kiút az emberiség mocsaras világából - ha egyszer mocsárról beszélünk, abba csak belefulladni lehet, s menekülni belőle nem.

Jobb talán, ha nem is ismerjük Kosinski életrajzát - hogy a II. világháború kitörésekor szülei egy távoli faluba küldték, hogy megmeneküljön a nácik elől, hogy nevelője meghalt, így falvakon át vezetett az útja, s a többit kár is sorolni -, mert (még ha félig fiktív is, de) önéletrajzként talán ép ésszel nem is olvasható e könyv. Odaveszne az utolsó fellebbezési lehetőség is a fentebb már említett vádirattal szemben - hogy mindez csak puszta fikció.

Jerzy Kosinski 1991-ben öngyilkos lett - halálos adag barbiturátszármazékot vett be alkohollal, majd a feje köré csavart egy nejlonszatyrot, melyet akkurátusan leragasztott a nyakánál, s végül befeküdt meghalni egy kád vízbe. Úgy tűnik, biztosra akart menni - talán tudta, mi mindent képes túlélni egy ember.

Fordította: Gy. Horváth László. Európa Könyvkiadó, 2007, 264 oldal, 2500 Ft

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."