Egy címkeolvasó feljegyzései - Hammer Ferenc: Fekete & fehér gyűjtemény(könyv)

  • Greff András
  • 2008. január 24.

Könyv

Január van, nem történik semmi sem, az éjszakák hosszúak és "feketék, mint a hollószárny", ám a nappalok sem jobbak, az utcákon csupán az átmeneti hóbuckák dagadoznak olykor optimistán, az emberek sohasem. De mi nem hiszünk azoknak se már, hisz' fejünkben zakatol a nyugtalanító tézismondat, miszerint a hó valójában tévedésszínű - állította Erdély Miklós, idézi Hammer Ferenc a címével ellentétesen roppant sokszínű új kötetében. Mely mi is volna valójában? Miszcellánia, mondja a szerző; százkilencven kihasított lap a lét végtelen fekete és fehér vetületeiből. Az elme (és a Google) asszociatív képességeinek emberes próbája.

Ám legyen, mindazonáltal Hammer könyve leginkább mégiscsak szépirodalom. S ugyan a Könyvesblogon a szerző jobbára külhoni előképekről vallott (mint amilyenek Borges vagy Pavic híres művei, no meg Flaubert-től a Bouvard és Pécuchet, "mely utóbbit sajnos még nem olvastam"), munkáját probléma nélkül lehetséges a posztmodern magyar próza szerves részének látni. A könyv szócikkein nem kígyózik keresztül egy többé-kevésbé egybefüggő történet, mégis odailleszthető abba a (nem túl hosszadalmas) sorba, amelyet a Temesi-féle Por és Az utolsó ablakzsiráf (Zilahy) képez, hovatovább az idézetekkel telizsúfolt kötet előre-hátra lapozgatásra noszogatja olvasóját, s erről rögvest eszünkbe juthat aÉ De hagyjuk a párhuzamokat. Azok, mint rendesen, csupán mérsékelten érdekesek. A tónus, a szemlélet az, ami figyelemre méltó.

A gyűjtemény szócikkeire a minőségek lendületes keveredése jellemző. Igaz ez az elrendezésükre (Flusser magvas fényképészeti elmélkedését szlengismertetés, a Krúdy-idézetet a Tom és Jerry vendégegere követi), a tartalmukra (humoros kis semmiségek mellett olyan zsongítóan gazdag, nagyregényszinopszisnak beillő tételek duzzadoznak, mint amilyen mondjuk a [18 fehér ló] c. futam) és a forrásaikra is (popkultúra és etimológia, antropológia és művészettörténet, nagy versek és az apró rögökkel hintett személyes emlékezet). Hammer mindjárt az elején jelzi, hogy célja finoman szólva nem a téma egzakt tudományos feldolgozása. A [Cenzúra] című cikkelyben imigyen szóla: "Az UrbanDictionary.com nevű amerikai szlengszótárban a white dragon (fehér sárkány) szócikkben annyira visszataszító dolog szerepel, hogy nem kerülhetett bele ebbe a gyűjteménybe." A diszciplináris béklyóktól megszabadult szerző egymástól látszólag fényévnyi távolságban lévő dolgok, tárgyak, események között létesít kapcsolatot - gondolták volna például, hogy lehetséges mindössze hét-nyolc mondattal logikusan eljutni a tej selymes fényétől a Gyűrűk ura Gollam figurájáig? Hammer kulcseszköze a humor, a lebírhatatlan irónia, amely alapvetően meghatározza előadásmódját és legfőképp az ismertetett tényanyaghoz fűzött kommentárjait ("Nem járok messze az igazságtól, ha azt mondom, hogy amit leírtam, abból egy szót sem értettem" - kanyarintja egy szövevényes Talmud-elemzés végére).

Szellemes, de nem slendrián: feldolgozásmódjában, forráskezelésében Hammer precíz és szeriőz. Elvétések ugyanakkor akadnak: Mr. Gatto, a rajzolt gengsztermacska például a könyv állításával ellentétben nem fekete, hanem fehér kandúr, a híres Hepburn-film magyar címe pedig helyesen Álom luxuskivitelben. Ez persze, gondolhatják önök, nem fontos. Csakhogy a kötet univerzumában éppen a lényeges és a lényegtelen közötti különbség az, ami elporlad. Hammer számára minden egyaránt fontos, azaz voltaképpen semmi sem az. S ebben a relativizáló ténykedésben azért van valami mélyen elcsüggesztő. (Továbbá kevés a szex.)

Az elején egyébként lehet, hogy nem fogalmaztam helyesen. A Fekete & fehér gyűjteménynek talán mégis van története, méghozzá olyan, ami az emberi mániákusság elbűvölő voltáról beszél: "Családunk ruhatárának átvizsgálása után arra az eredményre jutottam, hogy a ruhacímek valamiért az írott szöveg benyomását akarják kelteni, ugyanis a 317 címke közül 155 fehér színű volt, többnyire fekete felirattal." Hammer könyve a [Fekete arany] c. bejegyzéssel véget ér, de mi látván látjuk, ahogy a nyughatatlan szerző jár-kel a világban, sosem pihen, az elébe kerülő embernyakakon most is fáradhatatlanul vizsgálja a ruhacímkéket.

Kalligram, 2007, 240 oldal, 2400 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van. Teátrálisnak teátrális, végül is színházban vagyunk.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Delejező monstrum

Egy magyar regény, amelyben alig van valami magyar. Bartók Imre legújabb – nem is könnyű összeszámolni, hányadik – könyvének főszereplője a harmincas évei elején járó francia Damien Lazard, aki két év alatt szinte a semmiből robban be a nemzetközi profi sakkvilág szűk elitjébe, üstökösszerű felemelkedése már a világbajnok kihívóját sejteti.

Hatvanpuszta két hintája

Hatvanpuszta két hintáját nem Hatvanpusztán, hanem Budajenőn lengeti a szél egy takaros portán, vagyis egy takaros porta előtt, ez még nem eldöntött száz százalékig.

Két akol

Magyar Péter azt mondta a 444 élő műsorában, hogy egy válságban lévő országban a választási törvény módosítása nem fér bele az 50 legfontosabb kérdésbe. Amennyiben jövőre ők győznek, az éppen annak a bizonyítéka lesz, hogy még ebben az egyfordulós rendszerben, ilyen „gusztustalan állami propaganda” mellett is lehetséges felülmúlni az uralkodó pártot.

„Saját félelmeink rossz utakra visznek”

Kevés helye van kritikának Izraellel szemben a zsidó közösségben. De vajon mi történik a porba rombolt Gázában, és miben különbözik az arab kultúra az európaitól? A Hunyadi téri Ábrahám sátra zsinagóga vezetője egyenesen beszél ezekről a kérdésekről.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Az elmúlt fél évben háromszor is országos hír lett Szolnok ellenzéki – MSZP-s – polgármesterének fellépéséből, egy tömegverekedés után például Pintér Sándor belügyminisztertől kért rendőröket a közbiztonság javításáért. Fideszes elődje örökségéről, Szolnok helyzetéről és a nagypolitikáról kérdeztük a 43 éves városvezetőt.