Január van, nem történik semmi sem, az éjszakák hosszúak és "feketék, mint a hollószárny", ám a nappalok sem jobbak, az utcákon csupán az átmeneti hóbuckák dagadoznak olykor optimistán, az emberek sohasem. De mi nem hiszünk azoknak se már, hisz' fejünkben zakatol a nyugtalanító tézismondat, miszerint a hó valójában tévedésszínű - állította Erdély Miklós, idézi Hammer Ferenc a címével ellentétesen roppant sokszínű új kötetében. Mely mi is volna valójában? Miszcellánia, mondja a szerző; százkilencven kihasított lap a lét végtelen fekete és fehér vetületeiből. Az elme (és a Google) asszociatív képességeinek emberes próbája.
Ám legyen, mindazonáltal Hammer könyve leginkább mégiscsak szépirodalom. S ugyan a Könyvesblogon a szerző jobbára külhoni előképekről vallott (mint amilyenek Borges vagy Pavic híres művei, no meg Flaubert-től a Bouvard és Pécuchet, "mely utóbbit sajnos még nem olvastam"), munkáját probléma nélkül lehetséges a posztmodern magyar próza szerves részének látni. A könyv szócikkein nem kígyózik keresztül egy többé-kevésbé egybefüggő történet, mégis odailleszthető abba a (nem túl hosszadalmas) sorba, amelyet a Temesi-féle Por és Az utolsó ablakzsiráf (Zilahy) képez, hovatovább az idézetekkel telizsúfolt kötet előre-hátra lapozgatásra noszogatja olvasóját, s erről rögvest eszünkbe juthat aÉ De hagyjuk a párhuzamokat. Azok, mint rendesen, csupán mérsékelten érdekesek. A tónus, a szemlélet az, ami figyelemre méltó.
A gyűjtemény szócikkeire a minőségek lendületes keveredése jellemző. Igaz ez az elrendezésükre (Flusser magvas fényképészeti elmélkedését szlengismertetés, a Krúdy-idézetet a Tom és Jerry vendégegere követi), a tartalmukra (humoros kis semmiségek mellett olyan zsongítóan gazdag, nagyregényszinopszisnak beillő tételek duzzadoznak, mint amilyen mondjuk a [18 fehér ló] c. futam) és a forrásaikra is (popkultúra és etimológia, antropológia és művészettörténet, nagy versek és az apró rögökkel hintett személyes emlékezet). Hammer mindjárt az elején jelzi, hogy célja finoman szólva nem a téma egzakt tudományos feldolgozása. A [Cenzúra] című cikkelyben imigyen szóla: "Az UrbanDictionary.com nevű amerikai szlengszótárban a white dragon (fehér sárkány) szócikkben annyira visszataszító dolog szerepel, hogy nem kerülhetett bele ebbe a gyűjteménybe." A diszciplináris béklyóktól megszabadult szerző egymástól látszólag fényévnyi távolságban lévő dolgok, tárgyak, események között létesít kapcsolatot - gondolták volna például, hogy lehetséges mindössze hét-nyolc mondattal logikusan eljutni a tej selymes fényétől a Gyűrűk ura Gollam figurájáig? Hammer kulcseszköze a humor, a lebírhatatlan irónia, amely alapvetően meghatározza előadásmódját és legfőképp az ismertetett tényanyaghoz fűzött kommentárjait ("Nem járok messze az igazságtól, ha azt mondom, hogy amit leírtam, abból egy szót sem értettem" - kanyarintja egy szövevényes Talmud-elemzés végére).
Szellemes, de nem slendrián: feldolgozásmódjában, forráskezelésében Hammer precíz és szeriőz. Elvétések ugyanakkor akadnak: Mr. Gatto, a rajzolt gengsztermacska például a könyv állításával ellentétben nem fekete, hanem fehér kandúr, a híres Hepburn-film magyar címe pedig helyesen Álom luxuskivitelben. Ez persze, gondolhatják önök, nem fontos. Csakhogy a kötet univerzumában éppen a lényeges és a lényegtelen közötti különbség az, ami elporlad. Hammer számára minden egyaránt fontos, azaz voltaképpen semmi sem az. S ebben a relativizáló ténykedésben azért van valami mélyen elcsüggesztő. (Továbbá kevés a szex.)
Az elején egyébként lehet, hogy nem fogalmaztam helyesen. A Fekete & fehér gyűjteménynek talán mégis van története, méghozzá olyan, ami az emberi mániákusság elbűvölő voltáról beszél: "Családunk ruhatárának átvizsgálása után arra az eredményre jutottam, hogy a ruhacímek valamiért az írott szöveg benyomását akarják kelteni, ugyanis a 317 címke közül 155 fehér színű volt, többnyire fekete felirattal." Hammer könyve a [Fekete arany] c. bejegyzéssel véget ér, de mi látván látjuk, ahogy a nyughatatlan szerző jár-kel a világban, sosem pihen, az elébe kerülő embernyakakon most is fáradhatatlanul vizsgálja a ruhacímkéket.
Kalligram, 2007, 240 oldal, 2400 Ft
