Újságíró
2022 óta ír a Magyar Narancsba: általában zenéről, általánosan kultúráról.
Washingtonba repült a magyar miniszterelnök, a hivatalos ebéd igen jó hangulatban zajlott, majd kiderült, hogy Orbánnak sikerült kiharcolni a mentességet az orosz szankciók alól – a Barátság és a Török Áramlat esetében egy évig.
Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.
Könnyebb lenne megegyezni abban, hogy az opera aranykora már elmúlt, mint kijelölni, hogy az énekes színház mikor és hol élte virágkorát.
De megtörténhet még? Egyelőre elmarad a budapesti csúcs, és ez elsősorban azt mutatja, hogy Putyin és Trump nagyon nincsenek egy lapon. Az orosz diktátor hajthatatlan, az amerikai elnök viszont nem érti őt – és így újra és újra belesétál a csapdáiba.
Amikor a 18. század második felében a barokk szerteágazó és szövevényes többszólamúsága helyett a világosabb struktúra és az érzelmesség jött divatba, Carl Philipp Emanuel híresebb volt az apjánál, akit ma a nagy Bachnak nevezünk.
Trump tényleg összehozta: két év és hat nap után béke van Izraelben és Gázában. Miközben a Hamász elengedi az izraeli túszokat, több ezer palesztin fogoly is kiszabadul. Abban csak reménykedni tudunk, hogy tényleg beköszönt-e a tartós béke, de az biztos, hogy lezárul egy különösen véres fejezet.
