Liberális szemmel – Republikon

A nemzeti konzultáció eredménye akkor sem lenne a magyar társadalom valódi véleménye, ha a kérdések és válaszlehetőségek nem lennének ilyen manipulatívak. Egy reprezentatív kutatásnak szigorú, de teljesíthető feltételei vannak, minden más kutatásból származó eredmény azonban – kezdve egy online kutatástól egészen az országos konzultációig – inkább csak érdekesség, de általánosítani és folyamatokat megmagyarázni nem lehet velük.

Bármennyire is szeretné a miniszterelnök elhinni, a magyar társadalom nem monolit egység, amely egyöntetűen a konzervatív értékeket támogatja. A modern, ténylegesen toleráns, befogadó – és nem csak „megtűrő” –, kelet helyett nyugatra néző Magyarországnak sok híve van. A következő évek egyik nagy kérdése, megjelenik-e mindez erős és esélyes politikai alternatívaként.

Fontos tudatosítani, hogy a sok társadalmi szintű kudarc és feszültség ellenére Magyarországon is sokan a saját példájukkal bizonyítják, hogy vannak megoldások. Hogy lehetséges a társadalomba, az emberhez méltó életbe való visszakapaszkodás – és ehhez az oktatáson és a közösségen keresztül vezet az út.

Orbán Viktor pár hete a „mozgalmi kormányzáshoz” való visszatérésről beszélt Bayer Zsoltnak adott interjújában. Az egész interjú a kormányt érintő kihívásokról, a csökkenő népszerűségről szólt, és a mozgalmi kormányzás tulajdonképpen ezekre a problémákra jelenthet megoldást. Elsőre úgy tűnhet, hogy a mozgalmi kormányzás fából vaskarika, de valójában egy olyan kormányzási forma, amely a folyamatos mozgósításon alapszik. Az élményalapú, érzelmi kötődést kialakító mozgósítás kormányzati oldalról bár szokatlan, de önmagában nem veszélyezteti a demokráciát. A folyamatos mozgósítás azonban növekvő politikai polarizációval, rossz társadalmi közérzettel jár.

A terrorveszély, a vallási szélsőségesek és az illegális bevándorlók három különböző kategória, amit felelőtlenség összemosni. Míg az előbbi két csoport valóban fokozódó problémát jelent a legtöbb európai társadalom számára, a bevándorlás ügyét a válaszadók külön tudják kezelni. Orbán Viktor retorikájában viszont e különbségtétel tagadása és a bevándorlóellenes hangulat mesterséges gerjesztése érzékelhető.

A politika iránt érdeklődők a héten szerte a világon Nagy-Britanniára figyelnek, ahol csütörtökön az utóbbi évek várhatóan legszorosabb választására kerül sor. Nemcsak az eredmények, hanem maga a választási kampány is sok tanulságot hordoz más országok számára is. Nekünk, magyaroknak különösen érdekes a brit választás azért is, mert a 2010 után elfogadott választási rendszer – egyfordulós, többségi jellege okán – minden korábbinál jobban emlékeztet a brit szisztémára. Íme 5, a magyar politika szempontjából is érdekes tanulság, amit már most tudunk a brit választásokról.

A politikában bevett a marketingeszközök használata, amik önmagukban nem összeegyezhetetlenek a politikai pluralizmussal. A nemzeti konzultáció azonban olyan technika, amellyel az érintettek kihagyásával lehet eladni a politikai terméket. Ahelyett, hogy az állampolgár valódi cselekvő lenne, csupán hivatkozási pontként, eszközként szolgál a populista politikához.

A Jobbik jelenleg egy nagyra nőtt radikális párt, de nem néppárt. Miközben Vona Gábor a mérsékelt jobboldal felé nyit, megpróbálja megtartani a párt radikális bázisát is. De számos Jobbik-politikus számára a „néppárti” jelző csupán méretbeli növekedést jelent a radikalizmus megtartásával. Ez maga a létező dilemma: képes lehet-e a Jobbik és Vona Gábor egyesíteni a sokféle jobboldali tábort, vagy a további növekedés a szakadás veszélyével jár?

A Fidesz nem azért gondolkodott a nemzetközi kapcsolatok vagy éppen a társadalmi tanulmányok alapszak megszüntetéséről, mert fél attól, hogy rezsimjére a nemzetközi és társadalmi folyamatokat értők veszélyt jelentenének. Ha az utóbbi év folyamatai irányadók, mire az idén szeptemberben e szakokat kezdő hallgatók lediplomáznak, a rezsim az ő segítségük nélkül is megdőlt. A helyzet bizonyos szempontból rosszabb: a kormány alighanem elhiszi, hogy az a helyes, ha ő dönti el, ki mit tanul – és hogy a társadalomtudományok haszontalanok.

A pénteken bejelentett új felsőoktatási koncepció, amelyben egyes szakok megszüntetése szerepel, újra aktivizálja a 2011–12-es hallgatói tüntetések résztvevőit. A 2014 őszén elkezdődött és mára lecsillapodott kormányellenes tüntetéseket dinamizálhatja a hallgatók ellenállása, hiszen a fiatalok jelenléte önbizalmat ad a tiltakozóknak. A „veterán” diáktüntetőktől most az egyetemisták fiatalabb generációja tanulja meg az ellenzékiséget.