Nemzeti konzultáció: a marketingtől a populizmusig

  • Mikecz Dániel
  • 2015. május 1.

Liberális szemmel – Republikon

A politikában bevett a marketingeszközök használata, amik önmagukban nem összeegyezhetetlenek a politikai pluralizmussal. A nemzeti konzultáció azonban olyan technika, amellyel az érintettek kihagyásával lehet eladni a politikai terméket. Ahelyett, hogy az állampolgár valódi cselekvő lenne, csupán hivatkozási pontként, eszközként szolgál a populista politikához.

Megszokott sablonná vált a magyar politikában, hogy a népszerűségvesztés okát a politikusok a rossz kommunikációban látják. Az elmúlt hetekben az időközi választásokon való rossz szereplés kapcsán is több kormánypárti képviselő, illetve a kormányhoz közelálló publicista vélte úgy, hogy az alapvetően jó intézkedéseket kommunikálta rosszul a Fidesz. Az alapvetően rossz politikát még jó kommunikációval sem lehet eladni, ezt persze a politikusok is tudhatják, csak éppen mindig kézenfekvő a tálalást hibáztatni, mint elismerni, hogy magával a tartalommal van az igazi probléma. Ezt a típusú érvelést másrészről az MSZP politikusai is gyakran alkalmazták, amikor arra hivatkoztak, hogy a Fidesznek csak a kommunikációja jobb, nem a politikája. Természetesen maga a kommunikáció is politikai tett, de valóban nem mindegy, hogyan kommunikál egy párt vagy politikus.

false

El kell azonban ismerni, hogy a politikai kommunikáció tekintetében a Fidesznek valóban volt előnye az MSZP-hez képest, ugyanis képesek voltak az 1998-as választási kampányban üzeneteiket tudatosan a megcélzott választói csoportokhoz alakítani, azaz ők használták először sikeresen a marketinget a magyar politikában. Ekkor, az 1998-as választási kampányban tűnt fel Wermer András vállalkozó is mint a Fidesz kampánytanácsadója. Deutsch Tamás és Gyarmati László a fideszes kampányról szóló, A jövő választása c. dolgozatukban cáfolják, hogy külföldi kampánytanácsadók segítették volna a Fideszt, de elismerik a marketing, reklám, média, pr és kommunikáció jelentőségét a kampány megtervezése és kivitelezése során.

A Fidesz előnye a politikai marketing terén mára kissé megkopott, de továbbra is közkeletű toposz az ellenzék, illetve a kormánypárt politikusainak és szimpatizánsainak körében is. Habony Árpád „támadhatatlanságának” forrása éppen a neki tulajdonított kivételes marketing- és kommunikációs tudás.

A politikai marketing kategóriáit, eszközeit, eljárásait tekintve nagyon sokban hasonlít az ismert üzleti marketingre. Ebben az esetben arról van szó, hogy egy jelölt vagy annak programja eljusson a választókhoz, és kielégítse politikai igényeiket, amelyeket aztán lehet, hogy éppen a politikusok és marketingtanácsadóik kreáltak.

A népszerű gazdasági analógia szerint tehát el kell adni a politikust, a pártot, az üzenetet a választópolgárnak. A hasonlóság az üzlet és a politika között nem merül ki azonban ilyen hangzatos hasonlatokban. A választói igények, attitűdök felmérése, a választói viselkedés modellezése és a választói csoportok szegmentálása azonos módszerekkel történik, mint az üzleti marketing esetében. Ahogyan a piackutatók, úgy a politikai marketinges szakemberek is közvélemény-kutatásokat rendelnek, fókuszcsoportokat szerveznek egy-egy intézkedés, szlogen, fazon, csomagolás tesztelésére. Meg kell csinálni a terméket, a brandet, ahogyan azt a politikai marketing korszakának beköszöntét jelző, „The Making of the President, 1960” könyv címe is jelzi. A Kennedy–Nixon-kampányt marketingszempontból elemző könyv alapjaiban változtatta meg a gondolkodást a politikáról.

false

Az üzleti és a politikai marketing között van azonban egy fontos különbség. A politikában azok is megfizetnek a termékért, akik nem kérték azt, akikre nem gondoltak az üzenet, a csomagolás megtervezésekor. Mindez azt is jelenti, hogy úgy is el lehet adni egy intézkedést, hogy valójában nem az érintetteket célozzák meg a politikai marketinggel.

A marketing, a pr, a reklám tehát nem pótolhatja a párbeszédet azokkal, akik egy politikai döntés, intézkedés érintettjei. A populizmus lényege éppen az, hogy egy elképzelt, beazonosítható érdekekkel nem rendelkező sokaságra hivatkozva lehet negligálni a valós társadalmi érdekeket és annak megfogalmazóit. A nemzeti konzultáció azt ígéri, hogy lehetőséget ad a magyar polgároknak, hogy szót kaphassanak a politikai irányok kijelölésénél, a döntések meghozatalánál. Ezzel szemben amellett, hogy bármiféle távlati cél nélkül kívánja uralni a kommunikációs teret, lerontva ezzel magának a konzultációnak az intézményét, a nemzeti konzultáció csupán egy technika a referenciaként szolgáló tömeg megteremetéséhez. Ha a kormány komolyan gondolná a konzultációt, akkor lehetőséget adna arra, hogy a kérdések megfogalmazása, az eljárás megtervezése is nyitott folyamat része legyen.

A politikai marketing önmagában nem összeegyeztethetetlen a populizmus ellentétének tartott társadalmi, politikai pluralizmus elfogadásával. A nemzeti konzultáció lényege azonban éppen az, hogy kikerülje a valóban érintetteket, ezzel pedig tagadja, hogy az érdekek sokasága létezne a társadalomban. A hallgatói tiltakozásokon is kántált „Semmit rólunk nélkülünk!” szlogen éppen azt az igényt fejezi ki, hogy a politikában párbeszéd legyen, ne csak marketingkommunikáció. Ahelyett, hogy a magyar emberek egy valódi konzultáció révén politikai cselekvőkké válnának, így csak egy referenciacsoportot alkotnak, kommunikációs eszközzé, tárggyá silányulnak.

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.