.

Nagy Imre ismeretlen élete Magyar Narancs, 2008. október 9., 16., 23. Olvasói levelek Magyar Narancs, 2008.

"Nem mindegy-e, hogy mivel foglalkozott húsz-, harminc- vagy negyvenéves korában, hogy milyen diplomákkal rendelkezett vagy nem rendelkezett, hogy milyen jó vagy rossz szolgálatokat tett ekkor és akkor, ha pályaívét abból a szempontból nézzük, hogy a magyar nép 1956. októberi felkelése csak azért válhatott nemzeti felszabadító forradalommá, egyszersmind világrengető eseménnyé, mert volt az országnak és kommunista pártjának egy Nagy Imréje, aki ott állt, ahol állt" - teszi fel olvasói levelében a történészi szájból különösen pikáns szónoki kérdést Kende Péter. Nem mindegy. Tisztelettel Bán Zoltán András .

Kedves Magyar Narancs! Kende Péterrel ellentétben magam jótettnek tartom a Nagy Imre múltját kiválóan bemutató sorozatot. Ha Kende kétségbe vonja szerzőjük tisztánlátását és hozzáértését, akkor, mondjuk, tanárképző főiskolai tanáraim tisztánlátását és hozzáértését is kétségbe vonja, ti.

"- Emberek! Ebben a házban ma megjelent az elmúlás mementója! Idejöttem, hogy legyek a láthatatlan kéz Nebukadnezár palotája falán! Jusson eszetekbe, hogy a márványoszlopok, selyemfüggönyök, aranyozott kárpitok között éppúgy felírja a falra a döghalál, hogy 'méne, méne, tekel ufárszin!', mint a legutolsó halászkunyhóra. Eljöttem, hogy táncoljak közöttetek, hogy mulassak veletek, mert így talán süket fületek is meghallja, vak szemetek is meglátja a halált, amikor magasra emelem e bűnös kelyhet... Magasra emelte a pezsgőspoharat a döbbent csendben, a földhöz csapta, végignézett a rémült embereken, és távozóban még ezt mondta: - Ezért kértem a pezsgőt...

Fotókiállítás az ökológiai egyensúly fenntartásának jegyében: Davor Saric az Adriai-tengerről és más természeti csodákról készített roppant művészi fényképei november 21-ig láthatók. (Művészetek Háza, Pécs, Széchenyi tér 7-8.) A szecesszió vidéke, a vidék szecessziója: Vándorkiállítás a vidéki múzeumok képző- és iparművészeti gyűjteményének szecessziós anyagából január 18-ig.

A probléma ott kezdődik, hogy Magyarországon - lévén nem az a kimondott trópus - nemigen kapni normális ananászt. Aki kóstolt már valaha igazi, tökéletesen érett példányt, biztosan megerősíti, hogy az édes, lédús, zamatos gyümölcs sajnos fényévekre van a zöldségeseinknél beszerezhető zöldbe hajló, savanykás ananászoktól.

Valaha a Magyar Néphadsereg Művelődési Házának (MNMH) nevezték a Stefánia (akkor Népstadion) úti Stefánia-palotához ragasztott bumfordi építészeti baklövést, ami akkoriban (hetvenes-nyolcvanas évek fordulója) a modernizmust próbálta kifejezésre juttatni. De nemcsak építészetileg, "tartalmában" is.

Sárgásvörösen izzott a kályha fala, s a fahasábok biztatóan ropogtak, mégsem lehet azt mondani, hogy a váróteremben meleg lett volna. Trochénak izzadt ugyan a homloka, de a keze a levágott ujjú kesztyűben is fázott.

Leszállunk a vonatpótló buszról a zalaegerszegi vasútállomáson, és úgy ömlik ránk a fény, hogy jajgatni tudnánk a gyönyörűségtől. A jajszót mégis későbbre kell halasztani.

Halloween-bulik: Október 31-én este számos helyre betör a világméretű konzumtök. A Gödör Klubban a norvég-japán Sanagi együttes, aztán a B‘lga, végül a The Carbonfools zenél, de nem kötelező beöltözni boszorkánynak, kígyónak, viszont ajánlatos hülyén nézni.

- Salvatore! Salvatore! - Troché felkapta a fejét. - Mi ez az ordibálás? - Sztupa rezzenetlen maradt.

"E franciában egy egész Beethoven rejtőzik, de azért kötnivaló bolond. Nekem nagyon tetszett minden.