mi a kotta? - Egy halk köszönöm

"E franciában egy egész Beethoven rejtőzik, de azért kötnivaló bolond. Nekem nagyon tetszett minden.

Érdekes szimfónia ez, öt drámai felvonásban, természetesen csupán hangszeres zene; de hogy az emberek meg is értsék, mint egy operához, cselekményt magyarázó szöveget is nyomatott hozzá. A legkicsapongóbb irónia ez, amilyet soha költő szavakban ki nem fejezett. És istentelen. (...) A művészetben és irodalomban, éppen úgy, mint a politikában, a szemtelenségnek nagyobb súlya van, mint a szabadságnak. Ezt kell tudni méltányolni, hogy igazságtalanul el ne ítéljük a francia romantikusokat. Sokszor tisztára bolondok és olyan dolgokat írnak, amelyeket a romantikus Németországban sohasem olvasnának el. Majd kialakul ez is. Vissza fognak bukfencezni. Még egyetlen francia sem esett bele a Napba."

A Fantasztikus szimfónia 1830-as ősbemutatója hallatán formálta imigyen véleményét a német tollművész, Ludwig Börne (nevét minálunk a Peleskei nótárius alábbi rímpárja őrzi: "Hugó Viktor, Gőte, Börne, / Bár az oldaluk betörne.), s ítéletét pénteken mérlegre tehetjük magunk is. Toulouse jeles nemzeti zenekara ugyanis Chopin e-moll zongoraversenye mellett, melynek szólistája a kínai származású Sa Chen lesz, Berlioz (Gustave Doré rajzán épp kórust vezényel) nagy művét adja majd elő (Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem, október 31., fél nyolc).

Amíg a MűPában - mint Leonard Bernstein vélte - a pszichedelikus zene első kísérletét játsszák, addig Vashegyi György két együttese, az Orfeo és a Purcell négy Bach-kantátával lép a közönség elé (MTA díszterme, október 31., fél nyolc). Aligha véletlenül, hiszen október 31. a reformáció napja, emlékeztetvén a világtörténelem 1517-es pillanatára, Luther 95 tételének wittenbergi kifüggesztésére. Zenei ajánlónk kiszabott terjedelmű, ráadásul világnézetileg semleges eszmei alapokon nyugszik, s így nem lehet célunk a pápai hatalommal polemizáló gondolatok felidézése, a skizma és a felekezeti torzsalkodások korának megföstése. Ám Luther közbejötte nélkül ma aligha hallgathatnánk Bach kantátáit, ezért alkalmasint még a vad istentagadóktól és a szenvedélyes ultramontánoktól is kijár neki egy köszönöm.

Egy mondat erejéig még a szent témáknál maradva, említést kell tennünk Dvorák Requiemjének halottak napi előadásáról, melyet a Magyar Telekom Szimfonikus Zenekara és a Nemzeti Énekkar Kovács János vezényletével fog megszólaltatni (Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem, november 2., fél nyolc). Innét aztán mondandónkat továbbfűzve megemlíthetjük a Requiem közvetlen szomszédságában keletkezett Dvorák-szimfónia, a Nyolcadik soros előadását, melyet az Óbudai Danubia és Kobayashi Ken-Ichiro bocsát majd elénk (Zeneakadémia, november 5., fél nyolc). Továbbá az ugyancsak egyházias mozzanatokat ápoló Respighi-mű, a Gregorián hegedűverseny két fesztiválzenekari koncertjét (Zeneakadémia, november 3-4., háromnegyed nyolc) vagy éppenséggel a Requiem egyik szólistája, a kiváló Wiedemann Bernadett Alban Berg és Pietro Mascagni szerzeményeit összepárosító dalestjét (Magyar Rádió Márványterme, november 3., hat óra). Ám tán mindennél sürgetőbb, s tovább nem odázható kötelességünk a fővárosi operabarátokat fellármázni, hiszen novemberben irány Szeged! Hétfőn ugyanis az Adriana Lecouvreurrel megkezdődik a Mezzo Operaverseny és Fesztivál döntője, amely egészen a 17-i díjkiosztó gáláig felettébb kívánatos úti céllá teszi a Szegedi Nemzeti Színház nézőterét.