mi a kotta? - Egy halk köszönöm

  • .
  • 2008. október 30.

Trafik

"E franciában egy egész Beethoven rejtőzik, de azért kötnivaló bolond. Nekem nagyon tetszett minden.
Érdekes szimfónia ez, öt drámai felvonásban, természetesen csupán hangszeres zene; de hogy az emberek meg is értsék, mint egy operához, cselekményt magyarázó szöveget is nyomatott hozzá. A legkicsapongóbb irónia ez, amilyet soha költő szavakban ki nem fejezett. És istentelen. (...) A művészetben és irodalomban, éppen úgy, mint a politikában, a szemtelenségnek nagyobb súlya van, mint a szabadságnak. Ezt kell tudni méltányolni, hogy igazságtalanul el ne ítéljük a francia romantikusokat. Sokszor tisztára bolondok és olyan dolgokat írnak, amelyeket a romantikus Németországban sohasem olvasnának el. Majd kialakul ez is. Vissza fognak bukfencezni. Még egyetlen francia sem esett bele a Napba."

A Fantasztikus szimfónia 1830-as ősbemutatója hallatán formálta imigyen véleményét a német tollművész, Ludwig Börne (nevét minálunk a Peleskei nótárius alábbi rímpárja őrzi: "Hugó Viktor, Gőte, Börne, / Bár az oldaluk betörne.), s ítéletét pénteken mérlegre tehetjük magunk is. Toulouse jeles nemzeti zenekara ugyanis Chopin e-moll zongoraversenye mellett, melynek szólistája a kínai származású Sa Chen lesz, Berlioz (Gustave Doré rajzán épp kórust vezényel) nagy művét adja majd elő (Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem, október 31., fél nyolc).

Amíg a MűPában - mint Leonard Bernstein vélte - a pszichedelikus zene első kísérletét játsszák, addig Vashegyi György két együttese, az Orfeo és a Purcell négy Bach-kantátával lép a közönség elé (MTA díszterme, október 31., fél nyolc). Aligha véletlenül, hiszen október 31. a reformáció napja, emlékeztetvén a világtörténelem 1517-es pillanatára, Luther 95 tételének wittenbergi kifüggesztésére. Zenei ajánlónk kiszabott terjedelmű, ráadásul világnézetileg semleges eszmei alapokon nyugszik, s így nem lehet célunk a pápai hatalommal polemizáló gondolatok felidézése, a skizma és a felekezeti torzsalkodások korának megföstése. Ám Luther közbejötte nélkül ma aligha hallgathatnánk Bach kantátáit, ezért alkalmasint még a vad istentagadóktól és a szenvedélyes ultramontánoktól is kijár neki egy köszönöm.

Egy mondat erejéig még a szent témáknál maradva, említést kell tennünk Dvorák Requiemjének halottak napi előadásáról, melyet a Magyar Telekom Szimfonikus Zenekara és a Nemzeti Énekkar Kovács János vezényletével fog megszólaltatni (Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem, november 2., fél nyolc). Innét aztán mondandónkat továbbfűzve megemlíthetjük a Requiem közvetlen szomszédságában keletkezett Dvorák-szimfónia, a Nyolcadik soros előadását, melyet az Óbudai Danubia és Kobayashi Ken-Ichiro bocsát majd elénk (Zeneakadémia, november 5., fél nyolc). Továbbá az ugyancsak egyházias mozzanatokat ápoló Respighi-mű, a Gregorián hegedűverseny két fesztiválzenekari koncertjét (Zeneakadémia, november 3-4., háromnegyed nyolc) vagy éppenséggel a Requiem egyik szólistája, a kiváló Wiedemann Bernadett Alban Berg és Pietro Mascagni szerzeményeit összepárosító dalestjét (Magyar Rádió Márványterme, november 3., hat óra). Ám tán mindennél sürgetőbb, s tovább nem odázható kötelességünk a fővárosi operabarátokat fellármázni, hiszen novemberben irány Szeged! Hétfőn ugyanis az Adriana Lecouvreurrel megkezdődik a Mezzo Operaverseny és Fesztivál döntője, amely egészen a 17-i díjkiosztó gáláig felettébb kívánatos úti céllá teszi a Szegedi Nemzeti Színház nézőterét.

Figyelmébe ajánljuk

Európa hálás lehet Trumpnak

Az öreg kontinens eddig drámai helyzetekben bizonyította tettrekészségét és vállalt történelmi szerepet abban, hogy többé ne váljon világháború terepévé. Az eddig az Egyesült Államokkal közösen vitt szerepben a jelek szerint most egyedül maradt, de ismét tanúbizonyságát kész adni annak, hogy felismerte felelősségét.