mi a kotta? - Egy halk köszönöm

  • .
  • 2008. október 30.

Trafik

"E franciában egy egész Beethoven rejtőzik, de azért kötnivaló bolond. Nekem nagyon tetszett minden.
Érdekes szimfónia ez, öt drámai felvonásban, természetesen csupán hangszeres zene; de hogy az emberek meg is értsék, mint egy operához, cselekményt magyarázó szöveget is nyomatott hozzá. A legkicsapongóbb irónia ez, amilyet soha költő szavakban ki nem fejezett. És istentelen. (...) A művészetben és irodalomban, éppen úgy, mint a politikában, a szemtelenségnek nagyobb súlya van, mint a szabadságnak. Ezt kell tudni méltányolni, hogy igazságtalanul el ne ítéljük a francia romantikusokat. Sokszor tisztára bolondok és olyan dolgokat írnak, amelyeket a romantikus Németországban sohasem olvasnának el. Majd kialakul ez is. Vissza fognak bukfencezni. Még egyetlen francia sem esett bele a Napba."

A Fantasztikus szimfónia 1830-as ősbemutatója hallatán formálta imigyen véleményét a német tollművész, Ludwig Börne (nevét minálunk a Peleskei nótárius alábbi rímpárja őrzi: "Hugó Viktor, Gőte, Börne, / Bár az oldaluk betörne.), s ítéletét pénteken mérlegre tehetjük magunk is. Toulouse jeles nemzeti zenekara ugyanis Chopin e-moll zongoraversenye mellett, melynek szólistája a kínai származású Sa Chen lesz, Berlioz (Gustave Doré rajzán épp kórust vezényel) nagy művét adja majd elő (Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem, október 31., fél nyolc).

Amíg a MűPában - mint Leonard Bernstein vélte - a pszichedelikus zene első kísérletét játsszák, addig Vashegyi György két együttese, az Orfeo és a Purcell négy Bach-kantátával lép a közönség elé (MTA díszterme, október 31., fél nyolc). Aligha véletlenül, hiszen október 31. a reformáció napja, emlékeztetvén a világtörténelem 1517-es pillanatára, Luther 95 tételének wittenbergi kifüggesztésére. Zenei ajánlónk kiszabott terjedelmű, ráadásul világnézetileg semleges eszmei alapokon nyugszik, s így nem lehet célunk a pápai hatalommal polemizáló gondolatok felidézése, a skizma és a felekezeti torzsalkodások korának megföstése. Ám Luther közbejötte nélkül ma aligha hallgathatnánk Bach kantátáit, ezért alkalmasint még a vad istentagadóktól és a szenvedélyes ultramontánoktól is kijár neki egy köszönöm.

Egy mondat erejéig még a szent témáknál maradva, említést kell tennünk Dvorák Requiemjének halottak napi előadásáról, melyet a Magyar Telekom Szimfonikus Zenekara és a Nemzeti Énekkar Kovács János vezényletével fog megszólaltatni (Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem, november 2., fél nyolc). Innét aztán mondandónkat továbbfűzve megemlíthetjük a Requiem közvetlen szomszédságában keletkezett Dvorák-szimfónia, a Nyolcadik soros előadását, melyet az Óbudai Danubia és Kobayashi Ken-Ichiro bocsát majd elénk (Zeneakadémia, november 5., fél nyolc). Továbbá az ugyancsak egyházias mozzanatokat ápoló Respighi-mű, a Gregorián hegedűverseny két fesztiválzenekari koncertjét (Zeneakadémia, november 3-4., háromnegyed nyolc) vagy éppenséggel a Requiem egyik szólistája, a kiváló Wiedemann Bernadett Alban Berg és Pietro Mascagni szerzeményeit összepárosító dalestjét (Magyar Rádió Márványterme, november 3., hat óra). Ám tán mindennél sürgetőbb, s tovább nem odázható kötelességünk a fővárosi operabarátokat fellármázni, hiszen novemberben irány Szeged! Hétfőn ugyanis az Adriana Lecouvreurrel megkezdődik a Mezzo Operaverseny és Fesztivál döntője, amely egészen a 17-i díjkiosztó gáláig felettébb kívánatos úti céllá teszi a Szegedi Nemzeti Színház nézőterét.

Figyelmébe ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.

Who the Fuck Is SpongyaBob?

Bizonyára nem véletlen, hogy az utóbbi években sorra születnek a legfiatalabb felnőtteket, a Z generációt a maga összetettségében megmutató színházi előadások. Elgondolkodtató, hogy ezeket rendre az eggyel idősebb nemzedék (szintén nagyon fiatal) alkotói hozzák létre.

A Mi Hazánk és a birodalom

A Fidesz főleg az orosz kapcsolat gazdasági előnyeit hangsúlyozza, Toroczkai László szélsőjobboldali pártja viszont az ideo­lógia terjesztésében vállal nagy szerepet. A párt­elnök nemrég Szocsiban találkozott Dmitrij Medvegyevvel, de egyébként is régóta jól érzi magát oroszok közt.