Elképedve és értetlenül olvastam Kende Péter levelét. Egyszerű, a téma iránt érdeklődő olvasóként rágtam át magam a Nagy Imréről szóló cikksorozaton, sok dologra rácsodálkozva. Kende Péter olvasói levele viszont a cikksorozattól és Nagy Imre múltjától teljesen függetlenül igencsak megdöbbentett. Olyan kijelentéseket tesz, amit egy hirtelen felindulásból tollat ragadó ember tesz, de egy intézet- és alapítványvezetőnek azért több önmérsékletet kellene tanúsítania. Semmilyen konkrétummal nem cáfol semmilyen, a cikkben szereplő állítást, pusztán általánosságban moralizál, az újságot dorgálja, felkészületlen egyetemi oktatót mímelve csapkod, kioktatva a szerzőt és szerkesztőjét. Az írás alapján úgy érzem, sajnos Kende úr került az általa említett magas lóra. Nem értem, miért, hiszen ő volna az egyik legalkalmasabb személy arra, hogy tisztázza a Nagy Imre múltjához kapcsolódó részleteket. De mintha megzavarná, hogy a tudta nélkül egy "semmit sem tudott" szerző publikál, ráadásul évfordulós időpontban, rossztettnek minősítve azt. A cikksorozat számomra nem feltűnési viszketegség volt, hanem megpróbálta elmesélni egy fontos ember múltját, akiről eddig csak az 1956-os események kapcsán tudtam, élete közel 60 évéről pedig valójában semmit. Talán sok hibát vétett a szerző, talán nem, én a magam 33 évével ezt nem tudhatom. Ezt csak úgy tudhatjuk meg, ha Kende úr segít nekünk. Ezért egy kérésem lenne Kende úrhoz: ha a cikksorozatban elhangzottak egy része, esetleg egésze ön szerint pontatlan, csúsztat vagy netán hazug, kérem, cáfolja meg őket, akár itt, ebben az újságban. Valószínűleg örömmel vennék a szerkesztők is, számtalan példa volt már erre a lapban, véleménye nem szorulna be az olvasói levelek szűk keretei közé. Izgatottan várnék egy ilyen cikket, cikksorozatot. Sokakkal együtt élvezhetnénk az ön történelmi alázattal előadott megállapításait, tényszerűen megvilágíthatná Nagy Imre 1956 előtti életét. Mert nekem nem mindegy, mivel foglalkozott Nagy húsz-, harminc- vagy negyvenéves korában. Pontosan 1956 miatt nem. Kérem, ne sajnálja a Narancs hasábjait, töltse inkább fel igazi tényekkel, ha az előzőek ön szerint nem voltak azok. Remélem, nem érzi észrevételeimet feltűnési viszketegségből származó gátlástalan beszédnek. Kérem, védje meg érveit.
Köszönettel
Nagy László
