tévésmaci - Fusson, akinek nincs süle

  • .
  • 2008. november 6.

Trafik

Sárgásvörösen izzott a kályha fala, s a fahasábok biztatóan ropogtak, mégsem lehet azt mondani, hogy a váróteremben meleg lett volna. Trochénak izzadt ugyan a homloka, de a keze a levágott ujjú kesztyűben is fázott.
Odakint sötét volt, és süvöltött a szél. Sztupa az ablak sarkában lerakódott havat bámulta. Még az a kis meleg is menten elillant, amikor, mint az ólommadár, az a kicsi öregember bekecmergett az ajtón. Végre nagy nehezen becsukta maga után, és máris Sztupa felé fordult: - Nagy nap ez a mai, bátyuska! - Sztupa rá sem hederített, meredten bámulta az ablakot, tudta, hogy Troché úgyis reagál. - Ha meg nem sértem, Anatolij Szergejevics, miért lenne már nagy nap pont ez a mai? - Ma jön a posta, galambocska! A 7.20-as kijevi vonat hozza a postát. Sokan levelet, lapokat kapnak, de nem is ez a fő. Ez a postajárat hozza Konsztantyin Fjodorovics lelkét! - Erre már Sztupa is felkapta a fejét: - Kiét, öregapám? - Hát a sztaroszta lelke érkezik. Duplafalú ládában hozzák Kijevből. Megláthatják, mindjárt itt lesz az, 10 perc múlva érkezik. A Kamennij Moszt-i állomásfőnök már jelezte is, hogy áthaladt a szerelvény. - És valóban. A következő 10 perc valahogy izgatottabban telt. Az öreg a zsebéből eszegetett mindenféle morzsákat. Troché fel-alá sétált a váróterem teljes hosszában. Sztupa bámulta az ablak sarkába rakódó havat. S egyszer csak szikraeső rajzolódott az égre, a hó mögött, hosszú vonatfütty hallatszott, és a kijevi vonat tényleg befutott. Végre. Mehetünk tévét nézni.

Pénteken (november 7-én) a NOSZF ünnepén elmerenghetünk az immár nagykorúvá érett rendszerváltás mibenlétén. Ne fáradjanak, megmondom: az a különbség, hogy az átkosban rendszerellenesnek számított a jófejség, ma pedig rendszerbarátnak. Mindegy, így is, úgy is nagyon ciki. Állításom igazolásául a Duna Tv-n 23.35 perckor megtekinthető az Agitátorok (ami nem a Mély torok második része - kár) című 1969-es magyar (dezső) film.

Szombaton este háromnegyed hétkor a Filmműzeón megnézem a Királylány a feleségemet. Rögtön utána 20.30-kor Bacsó Péter lead ugyanott egy Riasztólövést. Azt meg az nézi meg, akinek nyolc anyja van. Kicsit később vetélkedő indul a kanálisok között. 22.55-kor az m1 a Hairt indítja, ugyanekkor kezdődik az RTL Klubon a Mátrix. Fél óra múlva a TV2 magát a nagy Tarantulát veti be. Grindhouse - halálbiztos című tavalyi filmjét én ugyan még nem láttam, de most sem tervezem, jöjjön, aminek jönnie kell.

Vasárnap 22.35-kor már a Dunán vagyok, ahol is kezdődik heti leghülyébb címünk, egy 2004-es görög filmmű. A Trilógia - Könnyező mező olyan unalmas lesz, mint az összes többi Angelopulosz-film (tudják, a csávó, akit annyira szeret a FIPRESCI). Annak van igaza, aki már fél tíz óta az V. Henrik 1944-es kiszerelését nézi feliratozva a Filmműzeón. Ez a hétvége a gondolatjellel elválasztott kretén címek jegyében telik, hiszen Johnny Depp és John Malkovich is fellép az ugyancsak 2004-es, ám angol Rochester grófja - Pokoli kéj c. nyilvánvaló baromságban, amit 00.20-kor kezd sugározni a TV2.

Hétfőn a szokott 22.35-kor a Duna Tv tovább sokkíroz avval, hogy milyen szar volt az ancien régime alatt. A Büntetőexpedíciót 1970-ben követte el Magyar Dezső. Bár az sem járt jobban, aki délelőtt 10-kor a Mágnás Miskát, déli kettőkor pedig az Egy szerelem három éjszakáját nézte a Filmműzeón.

Kedden valami nagy lengyel kázus lehet, minimum a vodka ünnepe, hisz a Duna nyolc órakor már a Gdyniai mérleggel fáraszt, hogy aztán az európai álfilm egyik csúcsblöffjével, a Veronika kettős életével húzza ránk a vizes lepedőt 22.30-kor. A Filmműzeón reggel 10-kor volt már egy felejtős Jancsó, a Még kér a nép. 21.25-kor pedig egy középfajú Gyarmathy Lívia, az Egy kicsit én, egy kicsit te.

Szerdán hál'istennek semmi.

Csütörtökön jön az én időm, déli háromnegyed egykor megnézem ezredszer a Vissza a jövőbe c. dedós baromságot. Maguk viszont várhatnak kettőig, és akkor nézik a Filmműzeón a Hannibál tanár urat. Ne tévézzenek egyáltalán, mert csúnyán megárt az!

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.