étel, hordó - STEFÁNIA KULTURÁLIS KÖZPONT

  • .
  • 2008. november 6.

Trafik

Valaha a Magyar Néphadsereg Művelődési Házának (MNMH) nevezték a Stefánia (akkor Népstadion) úti Stefánia-palotához ragasztott bumfordi építészeti baklövést, ami akkoriban (hetvenes-nyolcvanas évek fordulója) a modernizmust próbálta kifejezésre juttatni. De nemcsak építészetileg, "tartalmában" is.
Mozijában premier előtti filmeket vetítettek, éttermét legendák övezték. Az újdonság erejével hatott az is, hogy az MNMH-ba már egyszerű civil is betehette lábát, bár kétségtelen, hogy a ház haszonélvezői elsősorban a honvéd tisztikar tagjai (illetve hozzátartozóik) voltak, akik hatalmas kedvezményekkel vehették igénybe a szolgáltatásokat.

Mondhatnánk, hogy az elmúlt húsz évben az idő nem múlt el nyomtalanul, csak éppenséggel nem lenne igaz. A házban ma már nem vetítenek premier előtti filmeket, és vélhetően a katonatisztek sem tudnak bevacsorálni 25 forintból, de az a bizonyos atmoszféra - amiről az idősebbeknek az emberarcú szocializmus kifejezés ugrik be -, úgy tűnik, átütött minden fékezésen és kanyaron. Elég, ha annyit mondunk: "hétvégenként Arató-disco" (bővebben: Szőnyei Tamás: Nyilván tartottak, Magyar Narancs-Tihany-Rév 2005, 655-656. o.), máris elfog valamiféle kéjes borzongás. Ráadásul látogatásunk idején épp egy termékforgalmazós, táplálékkiegészítős, kisegyházi szertartásra emlékeztető konferencia zajlik, egy rakás jegyzetelő konditerem-akrobatával.

Az étteremben viszont teljesen más közönség foglal helyet a szinte világítóan fehér abrosszal borított asztaloknál. Megállapíthatjuk, hogy a Stefánia-palota családi ebédek kedvelt színhelye. Ha nem rideg, energiatakarékos izzók szórnák a fényt, akár elegánsnak mondhatnánk az egészet, így azonban a makulátlanság ellenére is valamiféle menzajelleg dominál.

Ezek után nem csoda, hogy napi menüt kérünk, ami - meglepő módon - szombaton is kapható. A paszternákkrémlevesből, rukkolás salátaágyon heverő csirkemellből és kávéhabos piskótából álló sor mindössze 1500 Ft, és nincsen rá egy rossz szavunk sem. Mennyisége megfelelő, "műfajában" párját ritkítja, sőt megkockáztatjuk, hogy más súlycsoportban (ahol már nem csak az "ehetőség" a kritérium) is eséllyel indulna. Sajnos ugyanez nem mondható el a maceszgombóclevesről (650 Ft), az pontosan olyan, mint egy közepes májgombócleves. A harcsapaprikásról még kevésbé (2150 Ft), azt a kapros sztrapacska sem menti meg a teljes érdektelenségtől. Ellenben a csülkös, káposztás sztrapacska (1390 Ft) érdekes. Ahogy az lenni szokott, előre gyártottnak tűnő galuskát kapunk, viszont a feltétekre nem panaszkodhatunk. A hús, a káposzta és a juhtúró összeállt, mint a tehetséges rocktrió, hogy aztán erőteljes és reményekre jogosító produkciót mutasson be egy igen silány színpadon.

Figyelmébe ajánljuk

„A Száraz november azoknak szól, akik isznak és inni is akarnak” – így készítették elő a Kék Pont kampányát

Az idén már kilencedik alkalommal elindított kampány hírét nem elsősorban a plakátok juttatják el az emberekhez, hanem sokkal inkább a Kék Pont önkéntesei, akik a Száraz november nagyköveteiként saját közösségeikben népszerűsítik a kezdeményezést, sőt, néhány fővárosi szórakozóhely pultjaira „száraz” itallapokat is visznek.

Állami támogatás, pályázatírás, filozófia – Kicsoda a halloweeni tökfaragást megtiltó zebegényi polgármester?

Ferenczy Ernő még alpolgármesterként tevékenyen részt vett abban, hogy az előző polgármester illetményét ideiglenesen felfüggesszék. Közben saját vállalkozása tetemes állami támogatásokban részesült. Zebegény fura urát úgy ismerik, mint aki alapvetően nem rosszindulatú, de ha elveszíti a türelmét, akkor stílust vált. 

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.