Bartók kolosszális zongoraciklusának címe a mi címünk is, noha Pesten voltaképpen egyetlen igazi kerthelyiség sem található (ezért szinte a semmibe és a kétségbeesésbe fut Kertész lesek rovatunk szerzője), kivéve talán a Fészek belső udvarát, de ott nemrég a "nyári szünet" táblába ütközött a szomjúhozó elme, ami erős megrökönyödést keltett benne, mert hogy egy kerti vendéglőben hogyan lehetséges nyári szünet, ezt talán még a nagy Gottfried Wilhelm Leibniz (képünkön) sem tudta volna megfejteni, pedig ő aztán sokat tudott az úgynevezett önellentmondás jelenségéről. Mindamellett idemásolt szavai megfontolandók, bár feltehetően nem a vendéglátóipar rettentő állapotjai szülték őket, lévén aligha küzdött ilyes gondokkal a hannoveri hercegség jól fizetett könyvtárosaként: "Elménk szűkös befogadóképessége az oka azoknak a téves ítéleteknek, melyeket a jó és rossz dolgok összehasonlításakor hozunk; elvégre nem tudunk két gyönyört egyszerre kellőképpen kiélvezni, és még kevésbé vagyunk képesek akár csak egy gyönyör élvezetére addig, amíg fájdalom hatása alatt állunk.
