csontzene - Szabadban

  • .
  • 2008. augusztus 14.

Trafik

Bartók kolosszális zongoraciklusának címe a mi címünk is, noha Pesten voltaképpen egyetlen igazi kerthelyiség sem található (ezért szinte a semmibe és a kétségbeesésbe fut Kertész lesek rovatunk szerzője), kivéve talán a Fészek belső udvarát, de ott nemrég a "nyári szünet" táblába ütközött a szomjúhozó elme, ami erős megrökönyödést keltett benne, mert hogy egy kerti vendéglőben hogyan lehetséges nyári szünet, ezt talán még a nagy Gottfried Wilhelm Leibniz (képünkön) sem tudta volna megfejteni, pedig ő aztán sokat tudott az úgynevezett önellentmondás jelenségéről. Mindamellett idemásolt szavai megfontolandók, bár feltehetően nem a vendéglátóipar rettentő állapotjai szülték őket, lévén aligha küzdött ilyes gondokkal a hannoveri hercegség jól fizetett könyvtárosaként: "Elménk szűkös befogadóképessége az oka azoknak a téves ítéleteknek, melyeket a jó és rossz dolgok összehasonlításakor hozunk; elvégre nem tudunk két gyönyört egyszerre kellőképpen kiélvezni, és még kevésbé vagyunk képesek akár csak egy gyönyör élvezetére addig, amíg fájdalom hatása alatt állunk.
Ha kupánkba akár csak egy csepp keserűség is vegyül, megakadályoz az édesség élvezetében. A ténylegesen érzett rossz mindig a legrosszabb valamennyi közül, s így kiáltunk: inkább az összes többi fájdalom, semmint ez a mostani!" Hogy ténylegesen érzett rossz kedvében a Zenegyűlölő mit kiáltott, amikor meglátta a nevezett étterem ajtaján a táblát, azt nyomdafesték elégtelensége miatt nem közöljük olvasóinkkal. Hogy hol mosta ki az ürmöt kupájából ezek után, az meg privát ügy, de annyi megjegyzendő, hogy itala nem lett édesebb.

Maradjunk annyiban, hogy aki szabadtéren nemcsak kupázni szeretne, de zenét is élvezni mellé, az menjen a..., na jó, menjen a Margitszigetre, ahol több estén is (augusztus 15.; 20.30-as kezdettel) a jeles francúz Shakespeare-gyilkos, Charles Gounod Rómeó és Júlia című dalművét élvezheti. Az egri Gárdonyi Géza Színház előadását Csizmadia Tibor rendezte, vezényel Szabó Sipos Máté. Akinek ez smafu és francia angolkodás, az nézze meg a magyar Lear vagy Odüsszeusz (?) - tudják, a száműzött, ki vándorol - tépelődését: Erkel Bánk bán című operáját Vidnyánszky Attila rendezte; a debreceni Csokonai Színház 19-én, 20.30-as kezdettel szerepel a Margitszigeten. A Zenegyűlölőnek még akkor is elege lenne ebből, ha az elmúlt télen (mivel a Kossuth téri forradalmárok lakhelyére, az Aulich utcába települtek) nem hallgatta volna meg egy nyávogó lemezről ezerszer a híres bánki nótát Simándy József előadásában. Kétszer is sok.

Szóval a héten a vidék jön Budapestre, és akinek kedves az élete, az dehogy mozdul a Margit- vagy bármilyen más szigetre; marad a rádió vagy a nagy Leibniz könyve mellett, és a dögmelegben elgondolkodik egyik agyas kérdésén: "vajon a víz meg a jég különböző fajú dolog-e?". Nem tudom, mon vieux, hozzák be mindkettőt, de jéghidegen.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.