csontzene - Szabadban

  • .
  • 2008. augusztus 14.

Trafik

Bartók kolosszális zongoraciklusának címe a mi címünk is, noha Pesten voltaképpen egyetlen igazi kerthelyiség sem található (ezért szinte a semmibe és a kétségbeesésbe fut Kertész lesek rovatunk szerzője), kivéve talán a Fészek belső udvarát, de ott nemrég a "nyári szünet" táblába ütközött a szomjúhozó elme, ami erős megrökönyödést keltett benne, mert hogy egy kerti vendéglőben hogyan lehetséges nyári szünet, ezt talán még a nagy Gottfried Wilhelm Leibniz (képünkön) sem tudta volna megfejteni, pedig ő aztán sokat tudott az úgynevezett önellentmondás jelenségéről. Mindamellett idemásolt szavai megfontolandók, bár feltehetően nem a vendéglátóipar rettentő állapotjai szülték őket, lévén aligha küzdött ilyes gondokkal a hannoveri hercegség jól fizetett könyvtárosaként: "Elménk szűkös befogadóképessége az oka azoknak a téves ítéleteknek, melyeket a jó és rossz dolgok összehasonlításakor hozunk; elvégre nem tudunk két gyönyört egyszerre kellőképpen kiélvezni, és még kevésbé vagyunk képesek akár csak egy gyönyör élvezetére addig, amíg fájdalom hatása alatt állunk.
Ha kupánkba akár csak egy csepp keserűség is vegyül, megakadályoz az édesség élvezetében. A ténylegesen érzett rossz mindig a legrosszabb valamennyi közül, s így kiáltunk: inkább az összes többi fájdalom, semmint ez a mostani!" Hogy ténylegesen érzett rossz kedvében a Zenegyűlölő mit kiáltott, amikor meglátta a nevezett étterem ajtaján a táblát, azt nyomdafesték elégtelensége miatt nem közöljük olvasóinkkal. Hogy hol mosta ki az ürmöt kupájából ezek után, az meg privát ügy, de annyi megjegyzendő, hogy itala nem lett édesebb.

Maradjunk annyiban, hogy aki szabadtéren nemcsak kupázni szeretne, de zenét is élvezni mellé, az menjen a..., na jó, menjen a Margitszigetre, ahol több estén is (augusztus 15.; 20.30-as kezdettel) a jeles francúz Shakespeare-gyilkos, Charles Gounod Rómeó és Júlia című dalművét élvezheti. Az egri Gárdonyi Géza Színház előadását Csizmadia Tibor rendezte, vezényel Szabó Sipos Máté. Akinek ez smafu és francia angolkodás, az nézze meg a magyar Lear vagy Odüsszeusz (?) - tudják, a száműzött, ki vándorol - tépelődését: Erkel Bánk bán című operáját Vidnyánszky Attila rendezte; a debreceni Csokonai Színház 19-én, 20.30-as kezdettel szerepel a Margitszigeten. A Zenegyűlölőnek még akkor is elege lenne ebből, ha az elmúlt télen (mivel a Kossuth téri forradalmárok lakhelyére, az Aulich utcába települtek) nem hallgatta volna meg egy nyávogó lemezről ezerszer a híres bánki nótát Simándy József előadásában. Kétszer is sok.

Szóval a héten a vidék jön Budapestre, és akinek kedves az élete, az dehogy mozdul a Margit- vagy bármilyen más szigetre; marad a rádió vagy a nagy Leibniz könyve mellett, és a dögmelegben elgondolkodik egyik agyas kérdésén: "vajon a víz meg a jég különböző fajú dolog-e?". Nem tudom, mon vieux, hozzák be mindkettőt, de jéghidegen.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.