tévésmaci - Sül a levegőn

  • .
  • 2008. augusztus 14.

Trafik

Láttam gyönyörű dombhajlatokat, egy tagban álló, beláthatatlan búzamezőket, erdőszámba menő magas kukoricatáblákat, amelyekbe az ember, ha betévedt, órákig bolyonghatott, amíg végre partot ért. Megismertem a párás folyók rekettyéseit és füzeseit.
De a dombok, erdők és buja folyóvölgyek ott maradtak kint a természetben, nem rögződtek belém, vagy ha éltek is bennem, még semmit sem mondtak. Akkor ismertem meg őket, amikor történeteket hallottam, s aztán olvastam róluk. Mint az előhívóba mártott fényképlemezek, úgy világosodtak, árnyalódtak és színeződtek lelkemben a tájak egy-egy elképesztő juhászhőstett, betyárlegenda vagy történelmi tény vérpezsdítő hatása alatt. Hogy a tévéműsorokról már ne is beszéljek! Inkább beszéljek, mi?

Pénteken (15-én) német filmeket nézünk, kettő is kijut: a tv2-n 11.45-kor Mezítlábas szerelem Til Schweigerrel és Johanna Wokalekkel, az m2-n 21.50-kor Csókolj és fuss Hinnerk Schönemann-nal. A Dunán éjjel kettőkor jön egy másik feneszép férfi, Il bell'Antonio, konkrétan Marcello Mastroianni, karjaiban Claudia Cardinaléval, 1960-ból. Ám előtte még Meryl Streep és Robert De Niro is szerelembe zuhan, felteszem, egymással (Cinemax; 10.40; 1984), Fernandel pedig (érthetően) megunja a vidéki idillt és birkanyíróból hölgyfodrásszá lép elő (Filmmúzeum; 20.00; 1952).

Szombaton este nyolckor az HBO-n lesz a heti leghülyébb címünk, A maffia nótafája. Magam ezzel szemben a Filmmúzeumon gyűjtök anyagot az egészen kisdoktori disszertációmhoz: este nyolckor Az eltüsszentett birodalom (1956), Soós Imre plusz Krencsey Marianne, aztán rögtön utána (21.25-kor) megnézem még egyszer a Királylány a feleségemet (1954), Gérard Philippe-pel és Gina Lollobrigidával. Dobálózhatok még nagy nevekkel. A Zone Európán Alain Delon adja Zorrót (14.00-kor), az m1-en meg Warren Beatty, Al Pacino és Madonna majomkodik ügyesen a Dick Tracyben.

Vasárnap este kilenckor két 1988-as film közül választhatnak: az m2-n Útkereső (Egy elkényeztetett gyerek utazása), rendezte Claude Lelouch, főszereplők Belmondo és Richard Anconina, a Filmmúzeumon Egyet ide, egyet oda, rendezte Vera Chytilová. És a heti kötelező a Dunán 23.15-kor: A tizedik nap Orson Wellesszel, 1971-ből.

Hétfőn az RTL 11.25-kor ismét beveti Jean Gabint és Louis de Funést: Az epsomi úriember (1962). Brigitte Bardot csak este nyolckor kerül sorra a Filmmúzeumon, Egy párizsi lányként (1957). Előzőleg még ugyanitt (17.25-kor) egy nagy magyar reality 1984-ből: Egy kicsit én, egy kicsit te - 'ze Lajos, Lukáts Andor, Esztergályos Cecília és Tóth Ildikó tizenévesen, mintha csak magunkat látnám.

Kedden éjjel háromkor a Cinemaxon néhány másodvonalbeli sztár, Akik legyőzték Al Caponét: Brian De Palma, Kevin Costner, Sean Connery, Andy Garcia és Robert De Niro, a nagy Al kis szerepében.

Szerda ellenben augusztus 20-a. Aki nem hajlandó megnézni ezredszer is az erre a napra örökétig prolongált István, a királyt se az m1-en, se a Dunán, annak azt mondhatjuk, hogy a tv2 amerikás napot tart: 16.10-kor Valami Amerika, 23.35-kor Chicago és 01.35-kor Getno (Las Vegas). A Viasat3-on 19.00-kor Isten megbocsát, én nem, melyben Bud Spencer és Terence Hill 1968-as lázadó ifjakként láthatók. Én persze mit sem törődök velük, hisz pont a mondott székfoglalóm "Történelmi múlt a magyar filmekben" című fejezetét fogalmazgatom, reszelgetem magamban. Mikor is volt jobb "kisembernek" lenni e hazában? A mágnások és gerófok (Mágnás Miska; Filmmúzeum; 21.40; 1949) vagy a vállalati üdülők és kommunista műszakok (Állami áruház; Duna Tv; 12.15; 1952) idején? Vagy ez az idő éppenséggel ugyanaz volt? Mindegy, lényeg a fittyet hányás.

Csütörtökön még egyszer megnézzük magunknak Soós Imrét, aki akkor Törőcsik Marival táncol (Körhinta; Filmmúzeum; 20.00), utána meg átkapcsolunk a Dunára (23.00), mert aznapra is jut franszia film: Az állatnak meg kell halnia (Claude Chabrol; 1969).

Maguk szerint ki nyert a héten, az olaszok, a franciák, a hollywoodiak vagy a szélhámosok, gengszterek? Akkor? Érdemes volt? Ne tévézzenek!

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.