tévésmaci - Sül a levegőn

Láttam gyönyörű dombhajlatokat, egy tagban álló, beláthatatlan búzamezőket, erdőszámba menő magas kukoricatáblákat, amelyekbe az ember, ha betévedt, órákig bolyonghatott, amíg végre partot ért. Megismertem a párás folyók rekettyéseit és füzeseit.

De a dombok, erdők és buja folyóvölgyek ott maradtak kint a természetben, nem rögződtek belém, vagy ha éltek is bennem, még semmit sem mondtak. Akkor ismertem meg őket, amikor történeteket hallottam, s aztán olvastam róluk. Mint az előhívóba mártott fényképlemezek, úgy világosodtak, árnyalódtak és színeződtek lelkemben a tájak egy-egy elképesztő juhászhőstett, betyárlegenda vagy történelmi tény vérpezsdítő hatása alatt. Hogy a tévéműsorokról már ne is beszéljek! Inkább beszéljek, mi?

Pénteken (15-én) német filmeket nézünk, kettő is kijut: a tv2-n 11.45-kor Mezítlábas szerelem Til Schweigerrel és Johanna Wokalekkel, az m2-n 21.50-kor Csókolj és fuss Hinnerk Schönemann-nal. A Dunán éjjel kettőkor jön egy másik feneszép férfi, Il bell'Antonio, konkrétan Marcello Mastroianni, karjaiban Claudia Cardinaléval, 1960-ból. Ám előtte még Meryl Streep és Robert De Niro is szerelembe zuhan, felteszem, egymással (Cinemax; 10.40; 1984), Fernandel pedig (érthetően) megunja a vidéki idillt és birkanyíróból hölgyfodrásszá lép elő (Filmmúzeum; 20.00; 1952).

Szombaton este nyolckor az HBO-n lesz a heti leghülyébb címünk, A maffia nótafája. Magam ezzel szemben a Filmmúzeumon gyűjtök anyagot az egészen kisdoktori disszertációmhoz: este nyolckor Az eltüsszentett birodalom (1956), Soós Imre plusz Krencsey Marianne, aztán rögtön utána (21.25-kor) megnézem még egyszer a Királylány a feleségemet (1954), Gérard Philippe-pel és Gina Lollobrigidával. Dobálózhatok még nagy nevekkel. A Zone Európán Alain Delon adja Zorrót (14.00-kor), az m1-en meg Warren Beatty, Al Pacino és Madonna majomkodik ügyesen a Dick Tracyben.

Vasárnap este kilenckor két 1988-as film közül választhatnak: az m2-n Útkereső (Egy elkényeztetett gyerek utazása), rendezte Claude Lelouch, főszereplők Belmondo és Richard Anconina, a Filmmúzeumon Egyet ide, egyet oda, rendezte Vera Chytilová. És a heti kötelező a Dunán 23.15-kor: A tizedik nap Orson Wellesszel, 1971-ből.

Hétfőn az RTL 11.25-kor ismét beveti Jean Gabint és Louis de Funést: Az epsomi úriember (1962). Brigitte Bardot csak este nyolckor kerül sorra a Filmmúzeumon, Egy párizsi lányként (1957). Előzőleg még ugyanitt (17.25-kor) egy nagy magyar reality 1984-ből: Egy kicsit én, egy kicsit te - 'ze Lajos, Lukáts Andor, Esztergályos Cecília és Tóth Ildikó tizenévesen, mintha csak magunkat látnám.

Kedden éjjel háromkor a Cinemaxon néhány másodvonalbeli sztár, Akik legyőzték Al Caponét: Brian De Palma, Kevin Costner, Sean Connery, Andy Garcia és Robert De Niro, a nagy Al kis szerepében.

Szerda ellenben augusztus 20-a. Aki nem hajlandó megnézni ezredszer is az erre a napra örökétig prolongált István, a királyt se az m1-en, se a Dunán, annak azt mondhatjuk, hogy a tv2 amerikás napot tart: 16.10-kor Valami Amerika, 23.35-kor Chicago és 01.35-kor Getno (Las Vegas). A Viasat3-on 19.00-kor Isten megbocsát, én nem, melyben Bud Spencer és Terence Hill 1968-as lázadó ifjakként láthatók. Én persze mit sem törődök velük, hisz pont a mondott székfoglalóm "Történelmi múlt a magyar filmekben" című fejezetét fogalmazgatom, reszelgetem magamban. Mikor is volt jobb "kisembernek" lenni e hazában? A mágnások és gerófok (Mágnás Miska; Filmmúzeum; 21.40; 1949) vagy a vállalati üdülők és kommunista műszakok (Állami áruház; Duna Tv; 12.15; 1952) idején? Vagy ez az idő éppenséggel ugyanaz volt? Mindegy, lényeg a fittyet hányás.

Csütörtökön még egyszer megnézzük magunknak Soós Imrét, aki akkor Törőcsik Marival táncol (Körhinta; Filmmúzeum; 20.00), utána meg átkapcsolunk a Dunára (23.00), mert aznapra is jut franszia film: Az állatnak meg kell halnia (Claude Chabrol; 1969).

Maguk szerint ki nyert a héten, az olaszok, a franciák, a hollywoodiak vagy a szélhámosok, gengszterek? Akkor? Érdemes volt? Ne tévézzenek!