csontzene - Nietzsche, a Dionüszosz

  • .
  • 2008. augusztus 7.

Trafik

Amennyiben a zsenialitás képes társává szegődni egy teljességgel jó embernek, úgy Haydn birtokában volt ennek. Mindig egyenesen ama határig megy, melyet a moralitás az intellektusnak állít; csupa olyan zenét csinál, amelynek "nincs múltja" - írja Nietzsche, még egészséges korszakában.
A múltnélküliség ebben az esetben persze nem annyit jelent, hogy hagyománytalanság, a tradíció vagy az előzmények hiánya. Nietzsche arra gondol, hogy - mint egy nőnek, akit a XIX. században tisztességesnek szoktak nevezni - Haydn művészetének nincs a múltból származó takargatnivalója; naiv, gyermeki tisztaságában, a feddhetetlen és támadhatatlan moralitás teljes tudatában és büszkeségével léphet a befogadó elé. Nem a gyermeki együgyűségről van szó, melyet még az olyan jeles zenetudósok, mint Franz Brendel is a zeneszerző lelkületének tulajdonítottak; szerinte Haydn olyan gyermek, aki a szakadék szélén játszik, mit sem tudva a meredélyről. Mindez persze azért kell Brendelnek, hogy annál nagyobb fényben ragyogjon Mozart és mindenekelőtt Beethoven művészete, aki ebben a kicsit hegeliánus felfogásban a Muzsika tette és értelme, azaz a Világszellem végső lakhelye. Stb. Ma már sokkal árnyaltabban látjuk a három nagy közötti viszonyt, és Haydn különös, lassan érő zsenije megkapja a rangjához méltó elismerést. Géniusza furcsaságát, rejtőzködő, ám folyvást ironikus-önironikus jellegét ismét Nietzsche egy korántsem Haydnra vonatkozó szövegével magyarázzuk most, mely érdekesen korrespondeál a zeneszerző önértékelésével, aki azt írta magáról, hogy mivel Eszterházán voltaképpen teljes elszigeteltségben élt, elzárva a kor művészeti irányaitól, divatjaitól, "kénytelen voltam originális lenni". Egyfajta fogság volt ez - noha aranyketrec kissé -, és a megszabadulást Nietzsche a zseni általános vonásaként tünteti fel: "A fogoly elméssége, mellyel szabadulása eszközeit kutatja, minden apró előny hidegvérű és hosszadalmas kihasználása arra taníthat, alkalomadtán milyen fogódzóhoz folyamodik a természet, hogy létrehozza a zsenit (...), börtönbe zárja, és a végsőkig arra ingerli, hogy kiszabadítsa magát. Vagy egy másik kép: ha valaki eltéved az erdőben, és rendkívüli energiával törekszik valamilyen irányba a szabadba, néha új utat fedez fel, melyet senki sem ismer: így keletkeznek a zsenik, akiknek eredetiségét utólag dicsérik."

Aki a börtönéből kiszabadult Haydnt akarja hallani, megint kénytelen Eszterházára fordítani lova fejét, ahol ismét Vashegyi György a napok lovagja, az Orfeo Zenekar élén a hat úgynevezett párizsi szimfóniát viszi a tükrökkel agyondíszített termekbe (augusztus 15-16-17., minden alkalommal 19.30). És ne feledkezzünk meg egy ugyancsak itteni koncertről, melyen Zádori Mária énekel, és Haydn mellett a nagy kortárs, C. Ph. E. Bach, azaz a legjelentősebb Bach fiú műveit is hallhatjuk (augusztus 8-án, 19.30).

És ha valaki pedig mégis a nyavalyás Budapesten marad, és végigvonszolva magát a macskahúgyos utcák során át a legközelebbi restaurációig, fekete ruhás suhancok egy csoportjával találja magát szemközt, vigasztalásul gondoljon megint Nietzschére, aki 1889 eszelős januárjában ezt írta Torinóból Franz Overbeck nevű barátjának: "Éppen agyonlövetek minden antiszemitát." Rendben van, ugyanakkor tagadhatatlan, hogy a kijelentés súlyát némileg enyhíti az aláírás: "Dionüszosz".

Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.

Miért hallgat Erdő Péter?

2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémia­tanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát. 

Kinek a bűne?

A kormánypárti média azzal igyekszik lejáratni egy Tisza párti önkéntest, hogy korábban pornófilmekben szerepelt. A kampány morális természetű, a nőt bűnösnek és erkölcstelennek állítja be, s persze ezt vetíti rá a pártra is.