kertész lesek - OLíVA

szerző
.
publikálva
2008/32. (08. 07.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Hiába belvárosiasság a Bazilika látványa, s még számos izgalom, a Bajcsy-Zsilinszky útra nem korzózni jár az ember. Voltaképpen nem is tudjuk, miért van ott gyalogosforgalom, a folyamatos zajtól a saját hangunkat sem halljuk, a levegőtől legfeljebb ólomittasak lehetünk.

Ám úgy tűnik, hogy a teraszalapítókat sem a szmog, sem zajriadó nem tántorítja, lám még itt is lassan egymásba érnek a kiülősök. Mit mondhatnánk erre? Vár ránk a síkság...

Ha mindehhez hozzátesszük, hogy a csütörtök délutáni dögletes időjárás miatt éppen az utolsókat rúgjuk képzelt ellenfeleink sípcsontjába, tényleg csak annyit mondhatunk, az vesse ránk az első konyhakövet, aki nem dőlt volna le az útjába eső teraszon. Akár itt is.

De miféle terasz ez a kis emelvény a Lázár utca sarkán, ami ráadásul nem a házak tövében, hanem közvetlenül az úttest mellett próbál táncra csábítani? Kis nyomozás után derítjük ki, hogy Olívának hívják. Az "anyaintézmény" ugyanis két házzal távolabb, a mellékutca hűvösében helyezkedik el. Egyértelmű, hogy oda a szűk járda miatt nem lehetett "kiültetni", ezért e főútvonali félmegoldás. Színpadszerű ácsolattal, olcsó fémvázás bútorokkal, muskátlival a korláton. Csupán egy férfi könyököl a kisméretű asztalok egyikére (a hatból), utóbb kiderül, ő a felszolgáló.

Sok jóra nem számítunk, de csodák csodájára, amikor asztalunkhoz lép, nyomát sem látjuk fásultságnak, elcsigázottságnak. Ennél is nagyobb meglepetés a választék. Elnézve a környezetbe (szó szerint is) beleolvadó szigetet, azt hittük, a szokásosból igényelhetünk: kijevi pulykamell, rántott gombafejek, francia hagymaleves... Nos, ehhez képest az Olíva étlapja egészen fergeteges, mintha minden sora alaposan "átrágott" konyhaművészeti kiadványokból idézne.

Mozzarellagombócos vargányakrémlevessel (520 Ft) és parajos palacsintatésztával feldobott húslevessel (490 Ft) kezdjük a programot. Abban még van valami egészen abszurd, ahogy felszolgálónk eltűnik, majd a kellő időben két gőzölgő tányérral sasszézik felénk a Lázár utca mélyéről, ám a levesek szerencsére cseppet sem tűnnek ennyire távolinak a valóságtól. Kifejezetten finomak, az csak a szokott kukacoskodás, hogy a parajra legfeljebb a palacsinta színe emlékeztet, a vargányakrémben meg mintha túl sok lenne a vörösbor.

A folytatás során viszont elfogynak "férgeink". A tokajis libamáj mandulás burgonyafánkkal (2550 Ft) rendes körülmények között könnyet csalna szemünkbe, hasonlóan a pirított fenyőmaggal megszórt és tökéletesre főzött tagliatellével körített lazacsteakhez (2490 Ft) - fenséges, szépen tálalt fogás mindkettő.

Igen ám, de az Olíva teraszán nemcsak a környék varázsa miatt nincsenek "rendes körülmények". Pechünkre a járdán - teljesen szabálytalanul - egy mozgássérült-matricával ékesített Trabant is parkol, melynek láthatóan egészséges tulajdonosa épp akkor próbál visszatérni a helyes útra, amikor nekilátunk az élményanyag feldolgozásának. Ennél talán többet érdemeltek volna ezek a remek falatok.

szerző
.
publikálva
2008/32. (08. 07.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

Kormányzati manőverek
Mi lesz a Corvinusszal?
Interjú a Libri vezetőivel
Halmos Ádám és Sárközy Bence a könyvkiadásról
Interjúk
Rév István, Baki Péter, Ligeti Gyuri
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kultúra

még több Kultúra...