kertész lesek - IMI/PALATINUS

  • .
  • 2008. augusztus 14.

Trafik

Láttunk már remekbe szabott ügyészségi önkiszolgáló éttermet, lábszárcsonton forgó lacikonyhát a ravatalozó mellett, üzemi étkezdét a vegyipar fellegvárában. De csupán szabályt erősítő ritka kivétel: bizonyos helyszínek határában csak nagy ritkán álldogál a kulináriai vámos illatozó őrbódéja.
Mindez nemcsak komor terepen igaz, a népszórakoztatás olyan örökzöldjét, mint a strand, is ide sorolhatjuk. A szinte mindenütt jellemző lángos/hamburger/palacsinta háromszöget élvezeti cikknek mondani merészség. Inkább legyen hangszer: a tiszti főorvos trianguluma.

Ne higgyék, hogy zenés jókedvünkben kerestük fel Budapest fürdőkádját, a Palatinus strandot. Csupán hétköznapi indokkal szolgálhatunk a vasárnap ellenére: olyan meleg volt, mint a habszifonban, ha kiteszik a napra. De a mosoly mégsem fagy le arcunkról, sőt - lupé segítségével - még egy dalra is rágyújtottunk. "A Pala-Pala-Palatinus / hív a hullámmedence / divat a lastex és a fecske / hancúrozzunk, míg leszáll az este". Fenyő Miklós árnyéka azonban mégsem vetődik ránk: fecskét nem látunk, viszont valóban hív a hullámmedence, meg a csúszdák légiója - két emelet magasságból. Csoda, hogy hamar kifulladunk és megéhezünk?

Az étolajmezők, a bódék övezete felé vesszük az irányt, ám a végállomás előtt - csodák csodájára - restaurant felirat bukkan fel, meg egy árnyas terasz, még nevet is adtak neki: Imi. Praktikus berendezése - sárga műanyag kerti bútorok - a legszerényebbnek mondható, de mindenképpen az alkalomhoz illő, tekintettel arra, hogy a közönség többsége vizes úszógatyában foglal helyet.

Az étlapon lényegesen nagyobb a választék, mint a valóságban. Nincs szükség az egyébként igen kedves felszolgáló hölgy kommentárjára, az ételek többsége mellett nem szerepel az ár. Ellenben van A és B menü, az előbbi - csontleves, rántott hús, sült krumpli (900 Ft) - mellett tesszük le a bilétánkat. Mellette jöhet egy harcsapaprikás (1300 Ft) mint heti ajánlat. Desszert nincs, tessék elmenni a szomszédba fagyizni.

Nos, a menü se nem jobb, se nem rosszabb, mint amit ennyi pénzért várhatunk. Szerény leveske kínos mellékhatások nélkül, a két szelet rántott hús (csirkemell) pedig nem olyan előre gyártott ipari termék, amit általában más fürdőhelyek étkezdéiben mérnek. A sült krumpli egy fokkal jobb, mint az ilyenkor szokásos fűrészporos hasáb. A harcsapaprikás is viszonyítás kérdése. A nokedli valószínűleg már a Margitszigetre is készen érkezett, a tejfölös szószra legfeljebb valamelyik ételporgyártó cég irodai kóstolói bólintanának elégedetten. Viszont a harcsa nem okoz kellemetlenséget, és nem csak azért, mert nincs pocsolyaíze. Kétségtelen, hogy Szegedre, Bajára be sem engednék az ilyet, de lássuk be, egy olyan helyen, ahol a konkurenciát a nutellás palacsinta, a sült hekk és az eperhabos gofri jelenti, bizony, meg kell becsülnünk egy ilyen kezdeményezést.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.