Ne higgyék, hogy zenés jókedvünkben kerestük fel Budapest fürdőkádját, a Palatinus strandot. Csupán hétköznapi indokkal szolgálhatunk a vasárnap ellenére: olyan meleg volt, mint a habszifonban, ha kiteszik a napra. De a mosoly mégsem fagy le arcunkról, sőt - lupé segítségével - még egy dalra is rágyújtottunk. "A Pala-Pala-Palatinus / hív a hullámmedence / divat a lastex és a fecske / hancúrozzunk, míg leszáll az este". Fenyő Miklós árnyéka azonban mégsem vetődik ránk: fecskét nem látunk, viszont valóban hív a hullámmedence, meg a csúszdák légiója - két emelet magasságból. Csoda, hogy hamar kifulladunk és megéhezünk?
Az étolajmezők, a bódék övezete felé vesszük az irányt, ám a végállomás előtt - csodák csodájára - restaurant felirat bukkan fel, meg egy árnyas terasz, még nevet is adtak neki: Imi. Praktikus berendezése - sárga műanyag kerti bútorok - a legszerényebbnek mondható, de mindenképpen az alkalomhoz illő, tekintettel arra, hogy a közönség többsége vizes úszógatyában foglal helyet.
Az étlapon lényegesen nagyobb a választék, mint a valóságban. Nincs szükség az egyébként igen kedves felszolgáló hölgy kommentárjára, az ételek többsége mellett nem szerepel az ár. Ellenben van A és B menü, az előbbi - csontleves, rántott hús, sült krumpli (900 Ft) - mellett tesszük le a bilétánkat. Mellette jöhet egy harcsapaprikás (1300 Ft) mint heti ajánlat. Desszert nincs, tessék elmenni a szomszédba fagyizni.
Nos, a menü se nem jobb, se nem rosszabb, mint amit ennyi pénzért várhatunk. Szerény leveske kínos mellékhatások nélkül, a két szelet rántott hús (csirkemell) pedig nem olyan előre gyártott ipari termék, amit általában más fürdőhelyek étkezdéiben mérnek. A sült krumpli egy fokkal jobb, mint az ilyenkor szokásos fűrészporos hasáb. A harcsapaprikás is viszonyítás kérdése. A nokedli valószínűleg már a Margitszigetre is készen érkezett, a tejfölös szószra legfeljebb valamelyik ételporgyártó cég irodai kóstolói bólintanának elégedetten. Viszont a harcsa nem okoz kellemetlenséget, és nem csak azért, mert nincs pocsolyaíze. Kétségtelen, hogy Szegedre, Bajára be sem engednék az ilyet, de lássuk be, egy olyan helyen, ahol a konkurenciát a nutellás palacsinta, a sült hekk és az eperhabos gofri jelenti, bizony, meg kell becsülnünk egy ilyen kezdeményezést.
