.

kulthírek

cybhírek

8 kis kritika

Régi mániánk, hogy a Stefánia utat nosztalgiával emlegetjük, Rátonyi Róbert népművelői tevékenysége nem volt hiábavaló. Ha Stefánia, akkor a telihold foncsorától még jobban ragyogó hölgyek, a lábuk előtt heverő pálinkafüttyös huszárkapitányok, cigányzene a jobbik fajtából.

"Férfiúról szólj nékem Múzsa, ki sokfele bolygott / s hosszan hányódott, feldúlván szentfalu MűPát..." A Zenegyűlölő eme torz sorokkal ébredt valahol, amikor a rózsásujjú Hajnal kelt ki a ködből és elhagyta a mézízű álom. És a hullaszappanos kocsmafalakat, a zilált ételroncsokat, a lezüllött poharakat, megalázott tányérokat elnézve eszébe ötlött, hogyan zengett egykoron a vak dalnok az éles hangú lanton ama régi - és miféle! - lakomákról a jól bevacsorált Devecseri Gábor fordításában: "Hozta a szolgaleány a vizet s öntötte kezükre, / szép szinarany kancsót az ezüsttálkába ürítve, / hogy kezüket mossák, s a gyalult asztalt odatolta.

A HÉV első megállójáig még türtőztette magát az emberük, de a Kvassay-hídnál már úgy viselkedett, mint egy rutinos idegenvezető. Vicceskedett valamit a szabad kikötőről, Troché arra gondolt, hogy jó lesz a későbbiekben egyáltalán nem számítani "Ómafa úrra", hisz nyilvánvalóan fél valamitől, ha ennyire nem tudja tartani a száját - hogy ez a Francia öbölről vagy a Rendőr dombról jutott-e az eszébe, azon épp a Szent Imre téri megállóig gondolkodott (közben volt valami kecskés gyerek szobra is).

Ha külföldön élő vietnamiakat kérdez az ember, mi hiányzik nekik leginkább, legtöbbjük biztos, hogy a pho-t (ejtsd fhá) említi. Vietnam legjellegzetesebb ételéről van szó: az erős, aromás marhahúslevest rizstésztával, hússal és illatos kiegészítőkkel együtt eszik.

8 kis kritika

kulthírek

A hírekben vidám diáktanyaként, remek közösségi terepként írják le a belső-józsefvárosi létesítményt, mely emlékeink szerint korábban a Stúdió névre hallgatott, nyilvánvalóan a Magyar Rádió közelsége miatt. Az elnevezés miatt mégis meglehetős előítélettel érkezünk a Bródy Sándor és a Horánszky utca sarkára, habcsóknyálazta nosztalgia-pályaudvart sejtünk, ahová a sláger-expressz kapucinergőzöse futott be - jelentős késéssel.

cyberhírek

A Zenegyűlölő megszokott kertjében ült, csicsergő fák, susogó madarak alatt, és lassan egyértelművé lett számára, hogy ő ama boldogtalan tudat, melyről a fiatal Hegel (képünkön) beszélt Szemere Samu kedvesen ósdi magyarításában: "Ez tudja, hogyan áll a dolog az elvont személy valóságos érvényességével s éppígy az elvont személynek a tiszta gondolatban való érvényességével. Tudja, hogy az ilyen érvényesség inkább a tökéletes veszteség; ő maga ez a magáról tudó veszteség és a lemondás a magára vonatkozó tudásról.