kertész lesek - YPSZILON CAFÉ

  • .
  • 2008. május 29.

Trafik

Régi mániánk, hogy a Stefánia utat nosztalgiával emlegetjük, Rátonyi Róbert népművelői tevékenysége nem volt hiábavaló. Ha Stefánia, akkor a telihold foncsorától még jobban ragyogó hölgyek, a lábuk előtt heverő pálinkafüttyös huszárkapitányok, cigányzene a jobbik fajtából.
De nemcsak a habcsók, van itt lekváros batyu is! A Magyar Néphadsereg katonatisztjei is előbukkannak a szellemvilágból, hogy a szovjet pezsgő megdézsmálását követően - más durrantási lehetőség nem lévén -, szolgálati fegyverükkel lőjék szét az akácgőzös éjszakát. Nehéz időkben persze bumfordi könnyedség dukál, bár akkor edzettebb volt még a szórakozni vágyó elit. Sőt! Stefániát nem is Stefániánák, hanem Népstadion útnak hívták, dizőznek viszont Ákos Stefit.

Gyermeknap lévén, a fiákeres Emilt a Ligetben hagytuk, ez volt a kisebbik a baj. Annak viszont majdnem tragikus következményei lettek, hogy elfelejtettük: miként a botnak, a promenádnak is két vége van. Az egyik mennyei zöldbe, a másik azonban benzinkútba, de ami még ennél is rosszabb, a főváros legszégyenteljesebb kamionfuttatójába, a Hungária körútba torkoll.

Nos, az Ypszilon café ebben a szürkületi zónában "nyitotta meg kapuit", egy szebb napokat látott villa teraszán. Ránézésre romantikus, ám a zajoktól és a szagoktól a kerítésre húzott nádtakaró sem menti meg. Ennek ellenére bátor emberek ücsörögnek az inkább presszói asztaloknál, ami - a bőséges ételválasztékot látva - előrelátó tulajdonosra utal: a sör/benzin még elmegy, az ólmozott libasült viszont már túlzás.

Így hát, idei második kertész lesünk is meghiúsul, de most az egyszer nem bánjuk, hogy helyette az igényesen berendezett étteremben kell a csodákra várnunk. Mondjuk, nem lenne baj, ha kettővel halkabbra lenne állítva az RTL Klub, de így legalább azt is látjuk, hogy reklám idején nem a szokásosat mutatja a hatalmas plazmatévé, hanem a ház állóképes hirdetéseit. A választék bőséges: latin est, karaoke, malacsütés. Utána: Fókusz. Ilyet tényleg nem láttunk sehol.

A többállomásos étlapon a "magyaros és házias" megállónál állítjuk le nyergesvontatónk: a friss lecsó ropogós kenyérrel (950 Ft) szépen tálalt, remek tavaszi döntésnek bizonyulna, ha nem valami harmadnapos bagettet kapnánk mellé. A paprikás csirkével (1750 Ft) is hasonló a problémánk: a kellemesen fűszeres íz és az omlós hús ötösét az előre gyártott nokedli húzza le közepesre. De minden jó, ha a vége: a túrógombóc (850 Ft) még a nagymamát is lepipálja. Hogy teljes legyen az örömünk, utólag tudjuk meg, hogy vasárnaponként huszonöt százalék kedvezményt kap minden kedves vendég.

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.