A jelentős késés azonban ránk vonatkozik. Lehet, hogy a hely valaha "café"-nak indult, hiszen erre utalnak bizonyos belsőépítészeti megoldások, a színes falak, a magát igényesnek mutató, ám inkább alpári bárpult. A farácsos térelválasztó. Egy gipszkarton barlang(?)bejárat! Szóval úgy tűnik, lehettek szándékok, ám mostanra minden kétséget kizáróan gerincbe tört a kávéházi szegletzászló. Amit látunk, tipikus kocsma, annak ellenére, hogy konyhával büszkélkedik - ezt a beléptünkkor érzékelt sűrű szag is igazolja.
A bevezetőbe emelt hírekkel ellentétben inkább a szenior korosztály képviselteti magát. Figyelemre méltónak azt a két, nem különösebben feltűnő asszonyt találjuk, akik a pikoló sör-tömény szeszes ital kombinációval próbálnak még ragyogóbb tavaszt varázsolni maguknak, ám a negyedik kör után egyértelmű, hogy kissé túlfényezték a dolgot. Azt is megfigyeljük, hogy étel elvitelre is kapható, hiszen míg a felszolgáló asztalunkhoz ér, három csajkást (kollégát?) is útjára bocsát.
Ne gondolják, hogy mindez ellenszenves lenne! Farmeringes, ötvenes pincérünk jóindulatához nem férhet kétség, úgy érezzük, három jelentősebb fogyasztás után jó esélyünk lenne hitelfelvételre is.
De most csak a rendelésre.
A daragaluskás húsleves (360 Ft) kifejezetten étvágygerjesztő. Üvegtányérban érkezik, színe pont olyan, mint a Huszáriknál, ha képcsőhibás a televízió. Összességében kielégítő, vagyis sokkal több a vártnál, így hát reménykedni kezdünk a folytatásban, ami a legeslegmagasabb árfekvésben heverő túrós csuszás harcsapaprikás. De most sincs csoda, a tészta az esőn felejtett régi szakácskönyv lapjaihoz hasonlatos, a szétválaszthatatlan "oldalak" ráadásul úgy tocsognak a zsírban (olajban?), mint a durcás kisgyerek a pocsolyában, ha elvették a játékgáztűzhelyét. Mindez persze megbocsátható lenne működő vizesblokk esetén, ám épp a harcsa teszi még kényelmetlenebbé az eddigieket. Nemcsak túlzottan "hájas", de származási helyét sem tudná letagadni, az iszapos mellékízt ugyanis nem egyenlíti - nem egyenlítheti - ki a gazdag, vagyis inkább túlzott fűszerezés. Hőmérsékleti problémáink is vannak a mikrohullámú sütő túlzott használata miatt, de ez csak később, a nyelvünkre égő - egyébként korrekt - túrós palacsinta (360 Ft) után válik valóban fájó felismeréssé.
Megfogadjuk, hogy legközelebb - a hölgyekhez hasonlóan - mi is csak pikoló/snapsszal próbálkozunk. Néhány kör után talán egy tervet is kidolgozunk, hogyan szabadítsuk ki a harcsát az iszappakoló markából.
