- csk -

Az ötvenegy éves amerikai zongoraművész nem teljesen ismeretlen a magyar közönség előtt: néhány éve fellépett már a Zeneakadémián, igaz, látogatása nem keltett túl nagy feltűnést.

Mi különbözteti meg a kifogástalan teljesítményt a jelentős művészettől?

A tematikus lemezműsorokhoz élénken vonzódó fiatal izlandi zongoraművész ebben a 21 tracknyi válogatásban nem a kismesterekével váltogatja a nagymester műveit. (Nem mintha abban nem lenne fantázia: világosabbá válnának a nagyságrendek.)

A csúcson kell abbahagyni.

Mihez kezd, aki megtudja, hogy gyógyíthatatlanul beteg? Még a saját válaszát sem tudhatja előre senki. Még egy művész sem.

Mi jellemzi a romantikus zongoramuzsikát? Személyesség, költőiség, ábrázoló szellem, szabadság, képzelőerő, virtuozitás. És mikor kezdődött a története? Hát a 19. század elején!

Bár az ötvenkét éves orosz-amerikai csellista a nemzetközi élvonalba tartozik, a magyar közönség még nem fedezte fel.

A hegedűnél mélyebb, a csellónál magasabb fekvésű, nazális tónusú hangszerrel mostohán bánt a zenetörténet: a brácsa sokáig csak töltőszólamként jött számításba, nem kapott szerepet szonáták vagy versenyművek hőseként.

A dél-koreai zongoraművész két korábbi lemezének emlékezetes Mozart-, Schubert-, Berg- és Liszt-produkciói után most hasonlóan tökéletes hangszeres kidolgozással, hasonlóan intenzív zenei élményt nyújtva tér vissza Chopinhez.

A magdeburgi születésű Georg Philipp Telemann, minden idők legtermékenyebb zeneszerzőinek egyike Bach és Händel kortársa volt.

A klasszikus zene világában köztudott, hogy az 1920-as alapítása után hat évtizeden át középkategóriájú együttesnek számító City of Birmingham Symphony Orchestra a maximalista Simon Rattle ambiciózus művészeti vezetésének közel két évtizede (1980–1998) alatt lépett szintet, és került az élvonalba.

A világ­klasszis lett karmester a Sosztakovics-interpretáció Mekkájává tette Bostont.