Szűcs Máté: Klasszikus brácsaversenyek

A hegedűnél mélyebb, a csellónál magasabb fekvésű, nazális tónusú hangszerrel mostohán bánt a zenetörténet: a brácsa sokáig csak töltőszólamként jött számításba, nem kapott szerepet szonáták vagy versenyművek hőseként.

A hangszer első igazán nagy pillanata Mozart nevéhez fűződik: ez a híres hegedűs-brácsás Esz-dúr Sinfonia concertante. Nagy pillanatok persze később is akadtak, de ritkán: Berlioz „álruhás brácsaversenye”, a Harold Itáliában, Brahms két klarinétszonátájának brácsaváltozata, és szintén tőle a Brácsadalok.

Jelentős brácsaszólistákat a 20. század óta ismerünk: William Primrose-t, Rudolf Barsajt, s ilyen ma Jurij Basmet, Kim Kashkashian vagy Tabea Zimmermann. Magyarország brácsás világklasszisa pedig Szűcs Máté, akinek útja Debrecenből és Szegedről Brüsszelen, Antwerpenen, Bambergen, Drezdán és Brémán át a Berlini Filharmonikusok szólamvezetői pultjáig vezetett. Ma a Genfi Zeneakadémia professzora. Új lemezén klasszikus brácsaversenyeket szólaltat meg: Hoffmeister és Stamitz műve eredeti kompozíció, a Mozart-darab pedig az A-dúr klarinétverseny átirata.