Visszhang: lemez

Andris Nelsons: Sosztakovics-szimfóniák

  • - csk -
  • 2021. szeptember 1.

Visszhang

A világ­klasszis lett karmester a Sosztakovics-interpretáció Mekkájává tette Bostont.

A dirigens a 2014/2015-ös évad óta áll a helyi együttes élén, s a közelmúltban meg is hosszabbították a szerződését egészen 2025-ig. A kezdetek óta több remek felvételt is készített az orosz zeneszerző zenekari darabjaiból. A legújabb egy dupla album: az egyiken az 1. és az utolsó, a 15. szimfónia kerül egymás mellé érdekesen és tanulságosan: a szikrázóan pontos, szuggesztív, részletgazdag és kontrasztokban bővelkedő előadások rávilágítanak a tizenkilenc éves pályakezdő energiája és a megfáradt hatvanöt éves sötét gondolatainak súlya közötti különbségre.

A második album sem kevésbé izgalmas: itt a 14. szimfónia és a 8. vonósnégyesből Sosztakovics barátja, a brácsaművész és karmester Rudolf Barsaj által készített kamarazenekari átirat, a c-moll kamaraszimfónia alkot párost. A Sosztakovics műveiben megnyilvánuló Mahler-hatásról szerzett elméleti tudásunk megtelik élettel, ha a tizenegy dalból (Lorca-, Apollinaire-, Küchelbecker- és Rilke-megzenésítésekből) álló szimfóniát halljuk Kristine Opolais és Alexander Tsymbalyuk láttató erejű és drámai előadásában. A hallgató önkéntelenül is megfogalmazza az észrevételt: ez a mű vállalta Sosztakovics életművében a Dal a Földről szerepét. A Kamaraszimfónia lassú, tépelődő részleteinek letargiájáról Bartók 6. vonósnégyesének hangulata is eszünkbe jut. Kivételes érzékenységű, tömény atmoszférájú, maximalista előadások.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.