Ha azonban megismerjük a brit-tajvani származású, amerikai zongoraművész katartikus dupla albumát – a két 16–17. századi angol virginalista zeneszerző, William Byrd (1540–1623) és kortársa, John Bull (1562–1628) billentyűs műveiből –, az a benyomásunk támad, hogy ezek a maguk módján romantikus darabok: felmutatják a romantika valamennyi imént felsorolt tulajdonságát.
Armstrong a billentyűs muzsika látnokainak nevezi őket, jogosan. Persze ő is hozzáteszi a magáét: ahogyan a darabokat játssza, az látomásos művészet. Álmok, képek, jelenetek bontakoznak ki előttünk, varázslatos hangulatok, színek sokasága. Egy kimeríthetetlen kincsesbánya lágyan kibomló vagy épp megfeszülő dallamokból, burjánzó díszítésekből, futamokból. Rövidebb és hosszabb darabok, személyes vallomások, táncok, dalok, kánonok, variációk. Gazdag világ, a régi zene két hatalmas képzelőerejű alkotójának univerzuma ez, egy páratlan érzékenységű muzsikus kongeniális előadásában.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
