Ha azonban megismerjük a brit-tajvani származású, amerikai zongoraművész katartikus dupla albumát – a két 16–17. századi angol virginalista zeneszerző, William Byrd (1540–1623) és kortársa, John Bull (1562–1628) billentyűs műveiből –, az a benyomásunk támad, hogy ezek a maguk módján romantikus darabok: felmutatják a romantika valamennyi imént felsorolt tulajdonságát.
Armstrong a billentyűs muzsika látnokainak nevezi őket, jogosan. Persze ő is hozzáteszi a magáét: ahogyan a darabokat játssza, az látomásos művészet. Álmok, képek, jelenetek bontakoznak ki előttünk, varázslatos hangulatok, színek sokasága. Egy kimeríthetetlen kincsesbánya lágyan kibomló vagy épp megfeszülő dallamokból, burjánzó díszítésekből, futamokból. Rövidebb és hosszabb darabok, személyes vallomások, táncok, dalok, kánonok, variációk. Gazdag világ, a régi zene két hatalmas képzelőerejű alkotójának univerzuma ez, egy páratlan érzékenységű muzsikus kongeniális előadásában.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
