Négy évvel korábban (1681) született náluk, de jócskán túlélte mindkettőjüket: a korban ritkaságnak számítóan magas életkor, 86 év adatott számára. Mindkét kortársával barátságban állt, Bach arra is megkérte, hogy második fia (később a barokk és a klasszika közötti „empfindsamer Stil”, azaz az érzékeny stílus nagy képviselője), Carl Philipp Emanuel Bach keresztapja legyen. Telemann tehát a sors kegyeltje volt: hosszú élet, megbecsültség, rendkívüli termékenység, sikeres pálya. Hangszeres életművéből most egy lemezen hat versenyművet mutat be kiváló szólistákkal a Capella Savaria.
Az albumon hallható Telemann-concertókat a legyűrhetetlen vitalitás, indulatgazdagság, páratlan változatosság és sziporkázó ötletzuhatag teszi nevezetessé. Amit hallunk, röviden szólva: zenei tűzijáték. Ezernyi árnyalat, ékesszólás, lenyűgöző temperamentum, seregnyi váratlan fordulat és meglepő megoldás. Mindez persze elsősorban a zeneszerző érdeme, de az előadók segítik mindezt felszínre hozni. Kitűnő a zenekar, remek a furulyás (Prehoffer Gábor) és a fuvolás (Bertalan Andrea) is. Jobbnál jobb hegedűsök (Kalló Zsolt, Paulik László, Papp Dániel), és a kitűnő brácsás (Rác Gábor) szólói teszik élvezetessé a lemezt, amely valóságos barokk zenei terülj asztalkám, a hallgató alig tudja abbahagyni a csemegézést.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
