Nagy-Britannia leghíresebb családi kamaraegyüttese, a Sierra Leone-i származású Kadiatu Kanneh és a londoni Stuart Mason hét gyermeke (Isata, Braimah, Sheku, Konya, Jeneba, Aminata és Mariata) alkotta zenekar, a The Kanneh-Masons.
A nehézkes című kettős album első lemezén a lemezkészítésben fáradhatatlan és rendkívül invenciózus francia-svájci fuvolavirtuóz, a Berlini Filharmonikusok büszkesége a francia fuvolairodalomból sorakoztat fel kivételesen szép darabokat.
Az a fajta csalódás, amely egy-egy régi, meghatározó művészeti élményünkkel hosszú évek után újra találkozva érhet, mindannyiunk visszatérő élménye. Nem is olyan jó, tévedtünk, csak az idő nagyította fel a hatást.
A zenetörténetben fontosak a jelképes vagy valódi kézfogások, amelyek két gondolkodásmód összekapcsolódását, a fejlődés folytonosságát jelzik: az egyik legemlékezetesebb az a termékenyítő szellemi befolyás, amelyet Beethoven zenéje gyakorolt Liszt Ferencre.
A romantikus repertoár sokszor patetikus, tartja a közvélekedés, pedig az irónia is ott van a romantikusok eszköztárában: megtaláljuk sokaknál, Heinétől E. T. A. Hoffmannig, Berlioztól Schumannon át Richard Straussig.
A holland zeneszerző nevét Magyarországon csak a kortárs zene elszánt hallgatótábora ismeri, noha az idén 82 éves alkotó rendkívül termékeny.
A The New York Times kritikusa által „Izland Glenn Gouldjának” nevezett harminchét éves, Reykjavíkban született zongoraművész az utóbbi esztendők egyik nagy felfedezettje.
Népszerű mű-e Elgar 1910-ben írt Hegedűversenye? A hangszer versenymű-irodalmának törzséhez tartozik-e, mint Beethoven, Mendelssohn, Brahms, Csajkovszkij versenyművei? Nem könnyű egyértelmű választ adni.
Lehet egy város a zenetörténet alakítója? Meghatározhatja a hely atmoszférája a dalok, szonáták, szimfóniák hangulatát, kifejezésmódját?
Az idén nyolcvanat betöltő argentin zongoraművészt nem csak az elmúlt fél évszázad egyik legjelentősebb muzsikusaként ismeri a világ, Martha Argerich arról is híres, hogy mindig szívesen pártfogol tehetséges pályakezdőket.
A Bartóknál és Kodálynál egy évtizeddel fiatalabb, tragikus sorsú orosz zeneszerző a 20. század egyik legjelentősebb és legizgalmasabb zongoratermését alkotta meg.
A francia zongoraművésznőt szenvedélyes elkötelezettség fűzi a farkasokhoz, ő a zenészvilág „farkasokkal táncolója”.
