Az új lemezét viszont elég egyszer meghallgatni ahhoz, hogy megjegyezzük a nevét, és várjuk a művészetével való újabb találkozást.
Kizárólag Mozartot játszik itt: az érett korszak képviseletében egy dúr és egy moll versenyművet (C-dúr, K. 503, d-moll, K. 466), a kettő között pedig az a-moll rondót (K. 511). A három mű azonos alkotóperiódus termése, de három hangvétel: a C-dúr zongoraverseny a komoly, de derűs megszólalásmód keretei között energiát áraszt, a méltóság és a pompa kifejezője, a nevezetes d-moll koncert nyitótétele az űzött-tragikus Mozart-hang egyik legemlékezetesebb példája, a lassú tétel pedig a békés szemlélődés magatartásformáját képviseli. Ugyanezt a szelíd kontemplációt visszhangozza a két versenymű közötti rondó is.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
