Az új lemezét viszont elég egyszer meghallgatni ahhoz, hogy megjegyezzük a nevét, és várjuk a művészetével való újabb találkozást.
Kizárólag Mozartot játszik itt: az érett korszak képviseletében egy dúr és egy moll versenyművet (C-dúr, K. 503, d-moll, K. 466), a kettő között pedig az a-moll rondót (K. 511). A három mű azonos alkotóperiódus termése, de három hangvétel: a C-dúr zongoraverseny a komoly, de derűs megszólalásmód keretei között energiát áraszt, a méltóság és a pompa kifejezője, a nevezetes d-moll koncert nyitótétele az űzött-tragikus Mozart-hang egyik legemlékezetesebb példája, a lassú tétel pedig a békés szemlélődés magatartásformáját képviseli. Ugyanezt a szelíd kontemplációt visszhangozza a két versenymű közötti rondó is.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
