Remek technikai felkészültségű, szuggesztív muzsikus. Olyan karmesterekkel játszott, mint Jean-Yves Thibaudet, Vlagyimir Jurovszkij, Antonio Pappano, illetve olyan zongorista partnerei voltak, mint Hélène Grimaud vagy Lang Lang.
Új lemezén Brahms e-moll szonátáját nagy lendülettel, színgazdagon tolmácsolja, hangszerén megelevenednek a nyitótétel sötét tónusai, megszólal a zeneszerző töprengő hangja, tanúi lehetünk a meditatív önvizsgálatnak, amelynek alaphelyzetét az Allegro non troppo megteremti. Az Allegretto quasi Menuetto finoman ingadozik a romantika jelene és a klasszika múltja között, a finálé fúgája hasonló kettősséget mutat, ám a 19. századi tekintet ezúttal a bachi barokk múltba fúródik – rendkívüli határozottsággal. Reger késő romantikus Csellószvitje méltó folytatás a Bachot idéző Brahms-finálé után, itt azonban egy teljes, négytételes műben uralkodik a barokk inspiráció. Kotova érzékletesen jeleníti meg a mű szellemi kétlakiságát. A harmadik fejezet Schumann szenvedélyes zenéje: a Fantasiestücke vizionáló miniatűrjeinek álomvilága, valamint az Adagio és Allegro tételpárjának élénk tempóbeli és karakterkontrasztja.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
