- krusovszky -

Egy ideje a magyar gyerekirodalomban az abszurd is megtalálta a helyét.

Elég magas labda az elmért címválasztás, nem is csapnánk le, de azt azért megjegyeznénk, hogy e karcsú novellagyűjtemény szövegei inkább Kosztolányi, Karinthy, sőt akár Mikszáth kisprózájával mutatnak némi rokonságot.

Vannak költők, akik a pályájuk egy pillanatában rátalálnak egy hangra, majd utána a következő éveket vagy évtizedeket ennek kitartásával, kikristályosításával töltik.

A kötet verseinek lírai megszólalója egy fiatal férfi, az a bizonyos (ahogy régebben mondtuk volna) „beérkezett” családos ember, kerttel, házzal.

A Helikon Kiadó zsebkönyvsorozata Weöres Sándor Füves könyvének újrakiadásával eljutott a 100. kötetig, de előtte még, a 99. helyen egy rendhagyó antológiát hoztak ki.

Jelen kötettel vált teljessé a magyar García Márquez-kiadás.

E félig-meddig amatőr, vagy annak látszani igyekvő egyszemélyes sorozat egy kézikamerasnittekből összeollózott, hat darab, szűk félórás epizódból álló nagyvárosi agymenés, melynek a narrátora egy nehezen tolerálható hangú, enyhén autisztikus vonásokat mutató balfék.

Az elmúlt években megbízható rendszerességgel bukkant fel egy-egy erős, eredeti nézőpontú izraeli háborús film a Foxtrott-tól a Libanonon és a Libanoni keringőn át a Beaufort-ig.

Az ’50-es évek Amerikájában nemcsak a feketéknek nem volt könnyű az élet, de a fekete maffiafőnököknek sem, különösen, ha olyan vidéken próbálkoztak, ahol jóformán azt sem tűrték el tőlük, ha kitették a lábukat az utcára.