Könyv

Gabriel García Márquez: Az évszázad botránya

  • - krusovszky -
  • 2021. március 31.

Sorköz

Jelen kötettel vált teljessé a magyar García Márquez-kiadás.

Persze egy írói életmű nem kolbász, hogy egyszer csak vége legyen, előkerülhet még ez-az, egészen a resztliig, mindenesetre a jelenleg ismert Márquez-művek sora ezennel magyar nyelven is kitelt. A könyv az író több évtizedes sajtómunkási működésének párlata (a marketingszekció szerint Márquez élete végéig újságírónak tartotta magát, az első szerelme a publicisztika volt).

Tény, hogy nagyon gazdag anyag áll össze ezekből az elegyes, 1950 és 1984 között írt cikkekből, a barranquillai kezdő zsurnaliszta szárnypróbálgatásaitól a Nobel-díjas nemzetközi sztár madridi glosszáiig. A dél-amerikai élet hétköznapi szürrealitásaitól a kontinens politikai zűrzavarán át a figyelemre méltó bűnesetekig és az irodalom műhelytitkaiig tart a tematikus szórás. Kortörténetileg egészen biztosan a régió politikai hangulatát megragadó 70-es évekbeli írások a legérdekesebbek, a legszórakoztatóbbak pedig azok, amelyek témája az irodalom.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.