Markó a 2016-os politikusi visszavonulása óta minden évben megjelentet szépirodalmi munkákat, a leggyakrabban (négy alkalommal) verseskötetet. Kis túlzással az utóbbi évek kedvelt irodalmi közhelye lett, hogy a Markó-életmű a lírában szinte kirobbant és kiteljesedett, amióta a politikusi kalap szögre került. (Egyébiránt a magyar irodalom nehezen viseli a politikus szerzőket, de az is igaz, hogy eleddig olyan nagyon komoly jelentkezők nem akadtak e kettős posztra.)
A tavaly megjelent és meglehetős kritikai üdvözlésben részesülő Egy mondat a szabadságról versvilága folytatódik az idei kötetben. Alábbhagyott viszont a Markótól (olykor túl) jól ismert vonzalom a szonett iránt, a kötött formák helyét az úgynevezett félhosszú szabadversek vették át.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
