Tévésorozat

Fargo

4. évad

  • - krusovszky -
  • 2020. december 16.

Mikrofilm

Az ’50-es évek Amerikájában nemcsak a feketéknek nem volt könnyű az élet, de a fekete maffiafőnököknek sem, különösen, ha olyan vidéken próbálkoztak, ahol jóformán azt sem tűrték el tőlük, ha kitették a lábukat az utcára.

Mindennek remek illusztrációját adja a Fargo – Kansas Cityben játszódó – negyedik évada. Az ígéretesen induló antológiasorozat a fekete humor és az erőszak, no meg némi harmadik típusú metafizika keverésével igyekszik egyéni hangon szólni, többé-kevésbé hűen a Coen testvérek ősfilmjében felvázolt világlátáshoz.

A jelen évadban például hó is alig van, és amennyi felbukkan belőle, azt is gyorsan felszippantja a cuki vígjátékok és cuki Wes Anderson-filmek apró sztárja, Jason Schwartzman, aki olaszosan összehúzott szemöldökkel méregeti ellenlábasát, a szintén a vidám műfajok felől érkező Chris Rockot. Nem először fordul elő, hogy vígjátékon edződött színésznek kéne hirtelen vértől iszamlós bűnszervezeti vezetőt alakítania, gondoljunk csak Vince Vaughnra A törvény nevében második szériájából. Schwartzman és Rock párosából végül Rocké lesz a hitelesebb bűnöző, de ez is maximum öt perc pluszt jelent majd karaktere életpályáján.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.