Tévésorozat

Fargo

4. évad

  • - krusovszky -
  • 2020. december 16.

Mikrofilm

Az ’50-es évek Amerikájában nemcsak a feketéknek nem volt könnyű az élet, de a fekete maffiafőnököknek sem, különösen, ha olyan vidéken próbálkoztak, ahol jóformán azt sem tűrték el tőlük, ha kitették a lábukat az utcára.

Mindennek remek illusztrációját adja a Fargo – Kansas Cityben játszódó – negyedik évada. Az ígéretesen induló antológiasorozat a fekete humor és az erőszak, no meg némi harmadik típusú metafizika keverésével igyekszik egyéni hangon szólni, többé-kevésbé hűen a Coen testvérek ősfilmjében felvázolt világlátáshoz.

A jelen évadban például hó is alig van, és amennyi felbukkan belőle, azt is gyorsan felszippantja a cuki vígjátékok és cuki Wes Anderson-filmek apró sztárja, Jason Schwartzman, aki olaszosan összehúzott szemöldökkel méregeti ellenlábasát, a szintén a vidám műfajok felől érkező Chris Rockot. Nem először fordul elő, hogy vígjátékon edződött színésznek kéne hirtelen vértől iszamlós bűnszervezeti vezetőt alakítania, gondoljunk csak Vince Vaughnra A törvény nevében második szériájából. Schwartzman és Rock párosából végül Rocké lesz a hitelesebb bűnöző, de ez is maximum öt perc pluszt jelent majd karaktere életpályáján.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.

Who the Fuck Is SpongyaBob?

Bizonyára nem véletlen, hogy az utóbbi években sorra születnek a legfiatalabb felnőtteket, a Z generációt a maga összetettségében megmutató színházi előadások. Elgondolkodtató, hogy ezeket rendre az eggyel idősebb nemzedék (szintén nagyon fiatal) alkotói hozzák létre.

A Mi Hazánk és a birodalom

A Fidesz főleg az orosz kapcsolat gazdasági előnyeit hangsúlyozza, Toroczkai László szélsőjobboldali pártja viszont az ideo­lógia terjesztésében vállal nagy szerepet. A párt­elnök nemrég Szocsiban találkozott Dmitrij Medvegyevvel, de egyébként is régóta jól érzi magát oroszok közt.