Persze erre utaló jelek mindig is voltak, Csukás István, Lázár Ervin és még egy-két jeles szerző művei tartalmaztak már abszurd jegyeket évtizedekkel ezelőtt is, de ahhoz, hogy az igazán kicsiket is megszólító történetek (és a hozzájuk kapcsolódó vizuális világ) alaptónusa az abszurditás legyen, ahhoz Dániel András kellett, meg az ő kuflijai. Tóth Gyula Gábor könyve is ebbe a vonulatba áll be, ahogy ezt már a cím is sugallja. Az alig negyvenoldalas könyv tizennyolc szösszenetnyi történetet tartalmaz, úgynevezett ráadásmeséket, amelyeket a szülő lefekvés után akkor mesél el, amikor a hosszabb mese végére ért, de a kicsik követelik a folytatást.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
