Visszhang: könyvmelléklet

G. István László: úgy felejti nyitva

  • - krusovszky -
  • 2021. június 9.

Visszhang

Vannak költők, akik a pályájuk egy pillanatában rátalálnak egy hangra, majd utána a következő éveket vagy évtizedeket ennek kitartásával, kikristályosításával töltik.

G. István László alighanem közéjük tartozik, hiszen már a 2006-os Amíg alszom, vigyázz magadra című kötetében azon a versnyelven szólalt meg (de talán már az azt megelőző könyveiben is), amelyet most, másfél évtizeddel és hat kötettel később is hallhatunk tőle. Olvasófüggő, hogy valaki ezt kitartó, elmélyült líraépítésnek vagy szimpla magába zárkózásnak érzi inkább, de az kétségtelen, hogy a szerző versnyelve könnyen beazonosítható, eszközei egyéniek, képalkotása, sőt bizonyos fordulatai és szóhasználata csak rá jellemzők. Abban a kortárs költészeti felhozatalban, amely a maga túlzsúfoltságában is sokszor egy- (vagy egy-két) hangúnak érződik, ez mindenképpen erény.

Az egyes szövegek összeértek, összecsiszolódtak a kötetté válás során. A szürreáliába hajló álomszerű leírások most is erősen hatnak, van jelentős mennyiségű szorongás bennük, de azért olykor-olykor levegőt venni is engednek. Beszüremkedik a külvilág, s láss csodát, még valószerűtlenebb, mint a költői fantázia. Vannak a kötetben jelentős Covid-versek, ezt irodalomtörténeti nóvumként is fel lehet jegyezni. És vannak persze túlírások is („Nem lehet egy zsúfolt villamosra / úgy nem szállni fel, hogy a méltánytalanul / életben hagyottak halálreflexe ne / kísértsen.”), de ennek a lírának ez elkerülhetetlen része. Vele együtt kell és lehet is szeretni.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Hol az ember?

A megfilmesíthetetlen könyvek megfilmesítésének korát éljük – ezek pedig nagyrészt sci-fik. Herbert Ross Dűnéjének sokszor nekifutottak, mire Denis Villeneuve szerzői húrokat pengető két blockbustere végre a tömegek igényeit is képes volt kielégíteni; Isaac Asimov Alapítványából az Apple készített immár második évadát taposó, csillogó űroperát – a Netflix pedig az elmúlt évek egyik legnagyobb sikerű, kultikus hard sci-fijébe, Liu Ce-hszin kínai író Hugo-díjas A háromtest-triló­giá­jába vágott bele.

Nem viccelnek

  • - minek -

Poptörténeti szempontból is kerek jubileumokkal teli lesz ez az év is – novemberben lesz negyven éve, hogy megjelent a The Jesus and Mary Chain első kislemeze, a melódiát irgalmatlan sípolásba és nyavalyatörős ritmusba rejtő Upside Down.

Elszáll a madárnő

„Én nem tudok, és nem is szeretek a képeimről beszélni. Amit el tudok mondani, azt csak színnel tudom elmondani. Képeimbe belefestettem az életem tragédiáit és örömeit. Ez volt az életem” – halljuk a művész vallomását a kiállítás első termében, a falra vetített 1977-es rövidfilm részleteként.

Aktivizmus színészekkel

  • Erdei Krisztina

Csoszó Gabriella aktivista fotós, töretlen kitartással vesz részt az ellenzéki tüntetéseken és osztja meg képeit azokkal, akik szeretnének mást is látni, mint amit a NER kínál.

Házasok hátrányban

  • Kiss Annamária

Középkorú házaspár egy protokollparti után vendégül lát egy fiatal párt egyetemi lakosztályuk teraszán, hajnali kettőkor. Az elején mit sem sejtenek arról, hogy ez lesz valamennyiük életének talán leghosszabb éjszakája.

Koponyalabirintus

Az alighanem legelismertebb, világirodalmi rangú kortárs román író, Mircea Cărtărescu 2015-ös nagyregénye rendkívüli, monstruózus mű. Kiszámíthatatlan, szabálytalan, megterhelő. Pedig látszatra nagyon is egyszerű, már-már banális helyzetből indul.

Messziről jött zeneszerző

A Tigris és sárkány és a Hős filmzeneszerzője hat éve már járt is nálunk, mégis bemutatásra szorul a magyar koncertlátogatók előtt. A hatvanhat éves, kínai származású komponistáról hídemberként szokás beszélgetni, aki a hagyományos kínai klasszikus zenét tömegekhez vitte el a nyugati világban.