Visszhang: könyvmelléklet

G. István László: úgy felejti nyitva

  • - krusovszky -
  • 2021. június 9.

Visszhang

Vannak költők, akik a pályájuk egy pillanatában rátalálnak egy hangra, majd utána a következő éveket vagy évtizedeket ennek kitartásával, kikristályosításával töltik.

G. István László alighanem közéjük tartozik, hiszen már a 2006-os Amíg alszom, vigyázz magadra című kötetében azon a versnyelven szólalt meg (de talán már az azt megelőző könyveiben is), amelyet most, másfél évtizeddel és hat kötettel később is hallhatunk tőle. Olvasófüggő, hogy valaki ezt kitartó, elmélyült líraépítésnek vagy szimpla magába zárkózásnak érzi inkább, de az kétségtelen, hogy a szerző versnyelve könnyen beazonosítható, eszközei egyéniek, képalkotása, sőt bizonyos fordulatai és szóhasználata csak rá jellemzők. Abban a kortárs költészeti felhozatalban, amely a maga túlzsúfoltságában is sokszor egy- (vagy egy-két) hangúnak érződik, ez mindenképpen erény.

Az egyes szövegek összeértek, összecsiszolódtak a kötetté válás során. A szürreáliába hajló álomszerű leírások most is erősen hatnak, van jelentős mennyiségű szorongás bennük, de azért olykor-olykor levegőt venni is engednek. Beszüremkedik a külvilág, s láss csodát, még valószerűtlenebb, mint a költői fantázia. Vannak a kötetben jelentős Covid-versek, ezt irodalomtörténeti nóvumként is fel lehet jegyezni. És vannak persze túlírások is („Nem lehet egy zsúfolt villamosra / úgy nem szállni fel, hogy a méltánytalanul / életben hagyottak halálreflexe ne / kísértsen.”), de ennek a lírának ez elkerülhetetlen része. Vele együtt kell és lehet is szeretni.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.