Könyv

Székely Szabolcs: A beszélgetés története

  • - krusovszky -
  • 2021.04.21 20:55

Sorköz

A kötet verseinek lírai megszólalója egy fiatal férfi, az a bizonyos (ahogy régebben mondtuk volna) „beérkezett” családos ember, kerttel, házzal.

Ám emellett sok-sok kétséggel, félelemmel, esendőséggel és odafigyeléssel is. Olyan líra ez, amelyben a társadalmi és magán­életi szerep, illetve a költői megszólalás igénye szerencsésen megtermékenyíti egymást. „Kibélelt, páncélos élet”, mondja egy helyen a költő, „ha rossz benne lenni: / fenntartható egyensúlyai rosszak”. És hát nem mindig jó benne lenni, de annyira nem is rossz, hogy végképp ki akarna mászni belőle az ember. Erről a mégis benne maradásról szólnak Székely Szabolcs versei, nagyon finoman, önmagával kritikusan, másokkal együttérzőn, olykor fanyarul, máskor elkeseredetten.

„Alanyi költők, akik házasságban éltek, / és nem a válást tervezitek éppen – miért írtok bármi másról, mint a házasságotokról?” – szól a nem is annyira ironikus kérdés az egyik versben. Magánéleti költészet ez, de ahogy a magánéletbe, ebbe is rengeteg minden belefér. Például bibliai párhuzamok is, profán, de szeretetteli apa-fiú viszonyként elemezve Jézus és József, Jézus és az Isten kapcsolatát: „az apám, aki a gerendákkal dolgozik / például nem épített háztetőket ha rám vigyázott / nem a gép előtt ült és nem ült a tévé előtt / velem volt amikor velem volt” (Két apa). Legyen bárki is a másik, apa, anya, feleség, gyerek, isten, a tenger, az ő megszólításuk a tét ezekben a halk szavú, erős lüktetésű versekben, hogy a párbeszéd létrejöhessen.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
A Magyar Narancs független, szabad politikai és kulturális hetilap. Nézzen be hozzánk minden nap: hírszolgáltatásunk ingyenesen hozzáférhető. Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk