Bori Erzsébet

Összeesküvést orrontanátok mindenben? Nesztek konspirációelmélet! És nem ám az agyonkalapált New York-Tel-Aviv-tengely, a lerágott Kennedy-gyilkosság és efféle kispályásoknak való gumicsont, hanem egy történelmi és történelem előtti korokat átívelő, konkrét személyeket (név, cím, született, anyja neve, rendszám) és személytelen, evilági és túlvilági hatalmakat, szerves és szervetlen, természetes és mesterséges anyagokat összefogó, nagyszabású rendszer, ami végre mindent megmagyaráz. Bori Erzsébet

Az angolok kosztümben verhetetlenek - még ha a negyvenes évek tweedzakója és puhakalapja is az a kosztüm. Még ha tévésorozatban viselik is.

Monterey nagy hírét nem a dzsesszfesztivál alapozta meg, hanem a gáláns férfiak, akik tudták, hogy egy gallon bor milyen kedves ajándék egy nőnek. A fél gallon bor is szép ajándék, különösen, ha még mást is adnak mellé, és a hatvanas években ez könnyen lehet egy rockkoncert, a kétezresekben meg egy hőskorba visszarévedő DVD. Az én ajándékomon a 67-es Monterey Popfesztivál egyik koncertje van, egy szám kivételével teljes egészében. Jimi Hendrix viszont esélyt sem ad a nosztalgiára.

Verzió Emberjogi Dokumentumfilm Fesztivál negyedszer, még több filmmel, még változatosabb programmal.

Bereményi Gézának igaza volt. Ha igazam van, akkor jöhetett a tévésorozat ötlete, amikor megrendezte Zalaegerszegen a Régimódi történet dramatizált változatát, és szembesült a veszteségekkel, amelyek a többgenerációs családregényt a színpadon érték.

Elsőre azt mondanám, hogy csalódást kelt. De ha jobban meggondolom, ez így nem igaz, pontosabban nem igazságos. A Rokonok szép is, jó is, míves kivitele egyenesen lenyűgöz, a néző nem unatkozik, és nem tartja kidobott pénznek a jegy árát. Ha még ennél is többet vártunk, arról nem a film tehet. Márpedig tagadhatatlan, hogy a magyar filmhez lassan visszacsábuló közönségben egy ideje él valamiféle csodavárás: jönnie kell immár annak a mozgóképnek, amit egyként imádnak a nézők, ünnepelnek a kritikusok, és díjesővel árasztanak el a nemzetközi fesztiválok. E titkos reményünket most a Rokonokhoz kapcsoltuk, és a tétet csak emelte, hogy egy irodalmi klasszikusunk adaptációjáról volt szó.

Tizenöt évvel a rendszerváltás után abban a megnyugtató hitben éltünk, hogy mára minden bezárt filmet kiszabadítottunk a dobozból. Aztán a tavalyi filmszemlén kettő is felbukkant a múltból. Böszörményi Géza a televíziónak szánta őket, ami még a filmnél is szigorúbban ellenőrzött terep volt, így kötött ki Az utolsó tánctanár és a Hungarian Dracula az egyik doboz helyett a másikban.

Súlyos baleset a Duna-parton, a kórházba szállított sebesültek közt egy narkós csaj, aki a gyógyszerszekrények láttán ráébred, hogy valóságos drogparadicsomba került. Mindjárt túl is adagolja magát, ám ha ez volt a cél, úgy rosszkor volt rossz helyen: az orvosok újjá-élesztik.

VillanynarancsFilm Meghökkentem, és így fog járni az is, aki Az utolsó blues, A brooklyni testvér és/vagy A skorpió megeszi az ikreket... alapján alkotott magának képet Gárdos Péterről.

Ügyes! - mondaná Kohn bácsi, ha értesülne Jefim Szemjonovics Rahlin (Smulevics) túlélési stratégiájáról. Rahlin szovjet író, 11 könyve jelent meg, és élvezi az írószövetségi tagsággal járó előnyöket (háromszobás moszkvai lakás, telefon, alkotóházi beutalók, NDK-s írógépszalag), pedig két csúnya folt is van az életrajzában (pártonkívüli és zsidó).

Két rockbanda, a Brian Jonestown Massacre meg a Dandy Warhols 1995-ben barátként és riválisként együtt indul világhódítani.

Filmet készít a Rokonokból! Erre felkapjuk a fejünket. Ki is vitt utoljára magyar klasszikust a vászonra? Várkonyi? Ranódy? Nem éppen, de majdnem.