A negyedik

  • Bori Erzsébet
  • 2007. november 1.

Film

Verzió Emberjogi Dokumentumfilm Fesztivál negyedszer, még több filmmel, még változatosabb programmal.
Úgy tűnik, 2004 óta nálunk is gyökeret vert a kezdeményezés, talán már nem is kellene elmondani, hogyan volt az, amikor a megvadult Jugoszláviából Prágába menekült Igor Blazevic kitalálta, milyen formában oszthatná meg másokkal is rettenetes tapasztalatait. A Verzión azóta is rendszeresen jelen van a balkáni háborúk kérdése - lásd idén A lista című filmet, amely Carla Del Ponte munkáját követi -, ahogy a világ többi lőporoshordója sem szűnik meg témát adni a dokumentumfilmeseknek: örökzöldünk a Közel-Kelet, nincs szabadulás a nyomor, polgárháború, népirtás és járványok sújtotta Afrikától, és Irak is sokkal hosszabb távú gondnak bizonyul, mint ahogy a rövidlátó katonák ígérték. Minden elismerésünk az izraeli filmeseké, akik önkritikus szemmel látják a hazai állapotokat, beleérzőn a palesztinok gondjait: ilyen a Híd a Wadi felett és a Kilenccsillagos szálloda, ki ne hagyják őket.

De a sokak által irigyelt Nyugatnak is megvan a maga számos baja: munkanélküliség, szélsőségesek, a társadalom elöregedése és mindaz, ami az öregséggel jár, a bevándorlók és más kisebbségek - köztük a többségben lévő sajátos kisebbség, a nők - problémái. Az idei válogatásban kiemelt helyet kapott a vallás, amelyet nem csak a régóta népszerű felekezeti gyűlölködés tesz problematikussá úgy nálunk, mint más nemzeteknél. Áldásos hatásait - hit, remény, szeretet - áldatlan mellékhatások kísérhetik, amit jól példáznak a fundemantalista keresztény szekták, a síiták túlhajtott mártírkultusza, a tálib rémuralom, vagy a törzsi vallás és a kereszténység legkártékonyabb elemeit egyesítő afrikai ördögűzők.

És eddig még csak a témák általános szintjét érintettük. Ezek is érdemesek a figyelemre, de igazán akkor lesz a dolog izgalmas, amikor megjelenik benne az ember. Az egyes ember, aki hozzáadja a testét, hangját, szava és szeme járását az úgynevezett társadalmi problémához. A kínai vörös burzsoá az újonnan vásárolt merdzsóban... a holokausztról beszélgető palesztin feketemunkások... a mexikói melós a gödörben... Ez az, amiben a dokumentumfilm verhetetlen.

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Delejező monstrum

Egy magyar regény, amelyben alig van valami magyar. Bartók Imre legújabb – nem is könnyű összeszámolni, hányadik – könyvének főszereplője a harmincas évei elején járó francia Damien Lazard, aki két év alatt szinte a semmiből robban be a nemzetközi profi sakkvilág szűk elitjébe, üstökösszerű felemelkedése már a világbajnok kihívóját sejteti.

Hatvanpuszta két hintája

Hatvanpuszta két hintáját nem Hatvanpusztán, hanem Budajenőn lengeti a szél egy takaros portán, vagyis egy takaros porta előtt, ez még nem eldöntött száz százalékig.

Két akol

Magyar Péter azt mondta a 444 élő műsorában, hogy egy válságban lévő országban a választási törvény módosítása nem fér bele az 50 legfontosabb kérdésbe. Amennyiben jövőre ők győznek, az éppen annak a bizonyítéka lesz, hogy még ebben az egyfordulós rendszerben, ilyen „gusztustalan állami propaganda” mellett is lehetséges felülmúlni az uralkodó pártot.

„Saját félelmeink rossz utakra visznek”

Kevés helye van kritikának Izraellel szemben a zsidó közösségben. De vajon mi történik a porba rombolt Gázában, és miben különbözik az arab kultúra az európaitól? A Hunyadi téri Ábrahám sátra zsinagóga vezetője egyenesen beszél ezekről a kérdésekről.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Az elmúlt fél évben háromszor is országos hír lett Szolnok ellenzéki – MSZP-s – polgármesterének fellépéséből, egy tömegverekedés után például Pintér Sándor belügyminisztertől kért rendőröket a közbiztonság javításáért. Fideszes elődje örökségéről, Szolnok helyzetéről és a nagypolitikáról kérdeztük a 43 éves városvezetőt.