A negyedik

  • Bori Erzsébet
  • 2007. november 1.

Film

Verzió Emberjogi Dokumentumfilm Fesztivál negyedszer, még több filmmel, még változatosabb programmal.
Úgy tűnik, 2004 óta nálunk is gyökeret vert a kezdeményezés, talán már nem is kellene elmondani, hogyan volt az, amikor a megvadult Jugoszláviából Prágába menekült Igor Blazevic kitalálta, milyen formában oszthatná meg másokkal is rettenetes tapasztalatait. A Verzión azóta is rendszeresen jelen van a balkáni háborúk kérdése - lásd idén A lista című filmet, amely Carla Del Ponte munkáját követi -, ahogy a világ többi lőporoshordója sem szűnik meg témát adni a dokumentumfilmeseknek: örökzöldünk a Közel-Kelet, nincs szabadulás a nyomor, polgárháború, népirtás és járványok sújtotta Afrikától, és Irak is sokkal hosszabb távú gondnak bizonyul, mint ahogy a rövidlátó katonák ígérték. Minden elismerésünk az izraeli filmeseké, akik önkritikus szemmel látják a hazai állapotokat, beleérzőn a palesztinok gondjait: ilyen a Híd a Wadi felett és a Kilenccsillagos szálloda, ki ne hagyják őket.

De a sokak által irigyelt Nyugatnak is megvan a maga számos baja: munkanélküliség, szélsőségesek, a társadalom elöregedése és mindaz, ami az öregséggel jár, a bevándorlók és más kisebbségek - köztük a többségben lévő sajátos kisebbség, a nők - problémái. Az idei válogatásban kiemelt helyet kapott a vallás, amelyet nem csak a régóta népszerű felekezeti gyűlölködés tesz problematikussá úgy nálunk, mint más nemzeteknél. Áldásos hatásait - hit, remény, szeretet - áldatlan mellékhatások kísérhetik, amit jól példáznak a fundemantalista keresztény szekták, a síiták túlhajtott mártírkultusza, a tálib rémuralom, vagy a törzsi vallás és a kereszténység legkártékonyabb elemeit egyesítő afrikai ördögűzők.

És eddig még csak a témák általános szintjét érintettük. Ezek is érdemesek a figyelemre, de igazán akkor lesz a dolog izgalmas, amikor megjelenik benne az ember. Az egyes ember, aki hozzáadja a testét, hangját, szava és szeme járását az úgynevezett társadalmi problémához. A kínai vörös burzsoá az újonnan vásárolt merdzsóban... a holokausztról beszélgető palesztin feketemunkások... a mexikói melós a gödörben... Ez az, amiben a dokumentumfilm verhetetlen.

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."