A negyedik

  • Bori Erzsébet
  • 2007. november 1.

Film

Verzió Emberjogi Dokumentumfilm Fesztivál negyedszer, még több filmmel, még változatosabb programmal.
Úgy tűnik, 2004 óta nálunk is gyökeret vert a kezdeményezés, talán már nem is kellene elmondani, hogyan volt az, amikor a megvadult Jugoszláviából Prágába menekült Igor Blazevic kitalálta, milyen formában oszthatná meg másokkal is rettenetes tapasztalatait. A Verzión azóta is rendszeresen jelen van a balkáni háborúk kérdése - lásd idén A lista című filmet, amely Carla Del Ponte munkáját követi -, ahogy a világ többi lőporoshordója sem szűnik meg témát adni a dokumentumfilmeseknek: örökzöldünk a Közel-Kelet, nincs szabadulás a nyomor, polgárháború, népirtás és járványok sújtotta Afrikától, és Irak is sokkal hosszabb távú gondnak bizonyul, mint ahogy a rövidlátó katonák ígérték. Minden elismerésünk az izraeli filmeseké, akik önkritikus szemmel látják a hazai állapotokat, beleérzőn a palesztinok gondjait: ilyen a Híd a Wadi felett és a Kilenccsillagos szálloda, ki ne hagyják őket.

De a sokak által irigyelt Nyugatnak is megvan a maga számos baja: munkanélküliség, szélsőségesek, a társadalom elöregedése és mindaz, ami az öregséggel jár, a bevándorlók és más kisebbségek - köztük a többségben lévő sajátos kisebbség, a nők - problémái. Az idei válogatásban kiemelt helyet kapott a vallás, amelyet nem csak a régóta népszerű felekezeti gyűlölködés tesz problematikussá úgy nálunk, mint más nemzeteknél. Áldásos hatásait - hit, remény, szeretet - áldatlan mellékhatások kísérhetik, amit jól példáznak a fundemantalista keresztény szekták, a síiták túlhajtott mártírkultusza, a tálib rémuralom, vagy a törzsi vallás és a kereszténység legkártékonyabb elemeit egyesítő afrikai ördögűzők.

És eddig még csak a témák általános szintjét érintettük. Ezek is érdemesek a figyelemre, de igazán akkor lesz a dolog izgalmas, amikor megjelenik benne az ember. Az egyes ember, aki hozzáadja a testét, hangját, szava és szeme járását az úgynevezett társadalmi problémához. A kínai vörös burzsoá az újonnan vásárolt merdzsóban... a holokausztról beszélgető palesztin feketemunkások... a mexikói melós a gödörben... Ez az, amiben a dokumentumfilm verhetetlen.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

A krétafelkelés

Valaki feljelentette Michal M.-et – az eset nem nálunk, hanem a távoli és egzotikus Szlovákiában történt. Nálunk ilyesmi nem fordulhat elő.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.