A negyedik

Verzió Emberjogi Dokumentumfilm Fesztivál negyedszer, még több filmmel, még változatosabb programmal.

Úgy tűnik, 2004 óta nálunk is gyökeret vert a kezdeményezés, talán már nem is kellene elmondani, hogyan volt az, amikor a megvadult Jugoszláviából Prágába menekült Igor Blazevic kitalálta, milyen formában oszthatná meg másokkal is rettenetes tapasztalatait. A Verzión azóta is rendszeresen jelen van a balkáni háborúk kérdése - lásd idén A lista című filmet, amely Carla Del Ponte munkáját követi -, ahogy a világ többi lőporoshordója sem szűnik meg témát adni a dokumentumfilmeseknek: örökzöldünk a Közel-Kelet, nincs szabadulás a nyomor, polgárháború, népirtás és járványok sújtotta Afrikától, és Irak is sokkal hosszabb távú gondnak bizonyul, mint ahogy a rövidlátó katonák ígérték. Minden elismerésünk az izraeli filmeseké, akik önkritikus szemmel látják a hazai állapotokat, beleérzőn a palesztinok gondjait: ilyen a Híd a Wadi felett és a Kilenccsillagos szálloda, ki ne hagyják őket.

De a sokak által irigyelt Nyugatnak is megvan a maga számos baja: munkanélküliség, szélsőségesek, a társadalom elöregedése és mindaz, ami az öregséggel jár, a bevándorlók és más kisebbségek - köztük a többségben lévő sajátos kisebbség, a nők - problémái. Az idei válogatásban kiemelt helyet kapott a vallás, amelyet nem csak a régóta népszerű felekezeti gyűlölködés tesz problematikussá úgy nálunk, mint más nemzeteknél. Áldásos hatásait - hit, remény, szeretet - áldatlan mellékhatások kísérhetik, amit jól példáznak a fundemantalista keresztény szekták, a síiták túlhajtott mártírkultusza, a tálib rémuralom, vagy a törzsi vallás és a kereszténység legkártékonyabb elemeit egyesítő afrikai ördögűzők.

És eddig még csak a témák általános szintjét érintettük. Ezek is érdemesek a figyelemre, de igazán akkor lesz a dolog izgalmas, amikor megjelenik benne az ember. Az egyes ember, aki hozzáadja a testét, hangját, szava és szeme járását az úgynevezett társadalmi problémához. A kínai vörös burzsoá az újonnan vásárolt merdzsóban... a holokausztról beszélgető palesztin feketemunkások... a mexikói melós a gödörben... Ez az, amiben a dokumentumfilm verhetetlen.