Bori Erzsébet

Nagyszerű, hogy van Kistérségi és Kisközösségi Televíziók Filmszemléje - hiszen akkor lenniük kell kisközösségi televízióknak is, ahol önálló műsorok készülnek, méghozzá olyan mennyiségben, hogy mustrát lehet rendezni belőlük.

Fönn az égen ragyogó nap. Csillanó tükrén a tónak Mint az árnyék, leng a csónak. Mint az árnyék, olyan halkan, Észrevétlen, mondhatatlan Andalító hangulatban. (Vajda János: Nádas tavon)

"Dobozba zárt film" - így hirdette meg a rendező e munkája vetítését, amiben még akkor is van némi önellentmondás, ha eltekintünk a Dialektus Antropológiai Fesztivál 2004-es fődíjától.

Van-e, ki ne tudná, hogy a régi érzeményt nem tanácsos felmelegíteni? És van-e, ki ezt nem saját tapasztalatból tudja?

Erdei körökben általános nézet, hogy a filmadaptációk a legritkább esetben érnek fel az eredetihez.

Szorongva és bûntudatosan indultam útnak. Féltem a maffiától és a terroristáktól, meg általában a nagy ismeretlentõl. De kiderült, hogy hazudnak az újabb mozifilmek és egyes divatos regények, amelyek arról szólnak, hogyan nyög az egész orosz társadalom a maffia igája alatt.

Egy utolsó mohikán a nyolcvanas évek underground-jából, aki még tud és mer a régi módon élni és filmezni. Tíz éve láttuk a Gödrös Frigyessel közösen rendezett Priváthorvát és Wolframbarát vicces-érzelmes utazását. A szemlén Hajnóczy Péter kisregényének (A halál kilovagolt Perzsiából) adaptációjával jelentkezett. Következõ fellépése még ebben a hónapban Korzikán lesz: a II. váltóõrt adja Tarr Béla készülõ filmjében.

Társadalomrajz, melodráma, kosztümös történelmi s nem utolsósorban tézisdráma, ez mind (vagy mindbõl valamennyi). A zsáner hozzávetõleges belövésénél fontosabb azonban, hogy ez egy felnõttfilm, felnõtt nézõkhöz szól felnõtthangvételben, ami kiveszõben van a moziból.

Ott hagytuk el A tehetséges Mr. Ripleyben, hogy Tom távozik vitézkedései helyszínérõl, Itáliából, ahol éhenkórász senkibõl jómódú aranyifjúvá, valamint kétszeres gyilkossá vált. Útközben rájön, hogy õ valójában meleg, és a nagy coming out azt a magyarázatot célozza be, hogy hõsünk minden tettét latens homoszexualitása irányította. Ehhez képest most boldog házasságban élõ szerelmes férjként látjuk viszont a kies Itáliában, ahol - tudjuk - forró lett a lába alatt a talaj. A két történet között pár év és egy regény áll (Patricia Highsmith Ripley-sorozatának második kötete, a Ripley's Under Ground, amely ez idáig elkerülte a megfilmesítést).

Grafikusként és könyvillusztrátorként szerzett nevet, majd festõként folytatta a pályát. 1987-ben életmû-kiállítása volt a Mûcsarnokban. Díszlet- és jelmeztervek után gyerekelõadásokat állított színpadra a Javne és a Kolibri Színházban. A Lázár Ervin meséjébõl rendezett Retemetesz a kritikusok szavazatai alapján az év legjobb gyerekelõadása lett 2001-ben. Jelenleg a Budapest Bábszínház látványtervezõje.

Legszívesebben elintézném egy kézlegyintéssel, hiszen amit Michael Moore dokumentumfilm címszó alatt mûvel, az szimpla infotainment. Ha nem eresztené ennyire bõ lére, simán be lehetne tenni egy Fókusz-féle mûsorba a háromlábú kacsa meg a delejezõ ember közé. De az Oscar-díjas, cannes-i gyõzõ Michael Moore a szuperegójával hovatovább megkerülhetetlen tényezõvé vált, világszerte plázákban vetítik és milliók nézik a filmjeit, farvizén pedig újabb és újabb dokumentumfilmnek látszó tárgyak eveznek be a mozikba: a Bowling For Columbine (nálunk Kóla, puska, sültkrumpli) után hozzánk is megérkezett elõbb a Super Size Me, a Moore-féle filmcsinálás alacsony költségvetésû, fusiban készült, amatõr változata, majd a Megfojtott szabadság. (Utóbbinak nem jósolok nagy jövõt: bár nagyon is húsbavágó témát feszeget, ezt módfelett unalmasan, se nem elég informatívan, se nem elég szórakoztatóan teszi.)

Ez most kurva jó. Nem tudom, sikerül-e úgy megírnom, hogy elhiggyétek, hiszen én se hittem el.